Öt büdös, de nagyon jó kaja, amit ki nem hagynánk

Debrecen - Ale büdös, ale jó, dörmögte nagyapám, a Légy jó mindhalálig után szabadon, miközben lekaparta a trutymót a pálpusztairól, majd odakínálta a családnak. Sosem aratott osztatlan sikert: végül mindig ketten fogyasztottuk el a jellegzetes szagú, ám kiváló ízű sajtot.

Mostani összeállításunkban néhány sajátos szagvilágú ennivalót vagy ételösszetevőt veszünk sorra, amelyeket vétek lenne kihagyni az életünkből.

Persze a büdös ételek mezőnyét illetően eszünk ágában sincs versenyezni a világ olyan csodáival, mint például a svéd surströmming, azaz az erjesztett hering, vagy az ammóniabűzű izlandi cápahús, a hákarl, épp ezért csak magyar ételeket, illetve hazánk étlapjain közkézen forgó fogásokat, hozzávalókat tettük mérlegre.

Eddig a magyarázkodás, és most lássuk a menüt!

• Nemcsak vámpírok, de halandók ellen is

Fokhagyma

Fokhagyma? Ugyan! Akár a nyers vagy épp feldolgozás alatt álló fokhagymának, akár a vele készülő ételeknek elbűvölő illata van, kár is lenne sorolni. Egy bizonyos kéntartamú vegyület a felelős érte, amely kiszabadul, amikor feltörjük a hagyma testét. Igen, a fokhagyma illata határozottan kellemes, étvágyindító.

Egészen addig, amíg nem emberből jön. Büszke hazánkban nem tud olyan hideg lenni, hogy fokhagymát fogyasztó embertársunk az utcán ránk lehelvén ne legyen képes olyan élményben részesíteni bennünket, hogy ne gondoljuk azt: ez nemcsak vámpírok, de halandók ellen is kitűnő szer. Másik tanulságos példa: ha reggel beszállunk a liftbe, azonnal észrevesszük, ha az előttünk utazó egy kiadós agyonfűszerezett disznósajtos reggelitől böffent az imént egy embereset a zárt fülkében, s viszontagságos másodperceken keresztül lesz szerencsénk elmélkedni azon, hogy az a gonosz levegő, amit most kénytelenek vagyunk beszívni, nemrég még valakinek a böndőjében tekergett.

• Hal itt, halott

Hal

Sokak számára ez az abszolút kakukktojás, hiszen mi is lenne büdös a halban? Pedig, higgyük el, vannak sokan, akik azért nem szívesen falatoznak ebből az ízletes, tápláló és egészséges eledelből, mert idegenkednek az illatvilágától. Lázba hozza, mint úrikisasszonyt a halkonzerv – szoktam ironizálni. De ha a pácolt hering (jó magyarul: ruszli) leve is odafröccsen valahová észrevétlen, napokig szimatolhatsz, minek is lehet itt vajon még mindig olyan gyanús szaga. Mindenesetre, adjunk hálát buzgón az Úrnak, hogy nem svédnek születtünk, s ha még nem tettük meg, hogy utánaolvassunk a surströmmingnek, akkor most itt az idő.

• Kecskére bízzuk

Káposzta

Mi lenne büdös a káposztában, kérdezik most sokan, felháborodott káposztarajongó olvasóink pedig talán épp arra gondolnak, hogy a cikkíró valamelyik rokonának bizonyos testrésze a büdös, de nem a káposzta. Oké, semmi gond a káposztával, sem a belőle készült ételekkel – tálaláskor. De próbáljunk meg kinyitni egy – lehetőleg közös, vállalati, kollégiumi stb. – hűtőszekrényt, amelyben jó pár napja tárolnak némi hordóst… Vagy próbáljunk meg télidőben egy kis torossal vagy töltött káposztával rakott edénnyel részt venni a közösségi közlekedésben – és ne csodálkozzunk, ha az utazóközönség elkezd körülöttünk szimatolni, hogy vajon mi történhetett velünk. Igen, ilyen esetekben a káposztás ételek kigőzölgésének szaga messze nem ennivalóéra emlékeztet.

• „a gyomrán át vezet az út”

Pacal

Életem első pacalja bográcsban készült, és azóta is Ő maradt a legnagyobb. Persze nem én főztem, én már csak az arcomat toltam oda. A tapasztaltak azonban tudják: amíg megfő, addig csöppet sem olyan illatos, mint amikor már ízlésesen gőzölög a tányéron. Hozzáértő kollégám szerint persze mindez csupán a kellően alapos megtisztítás kérdése; ha körültekintően jársz el, megmenekülhetsz az előzetes szaghatásoktól.

• „Ilyen mocsok leszel, te drága, / ilyen ragály és borzalom”

Pálpusztai sajt

Van, aki azonnal összerezzen, ha meghallja a baktérium szót, de jobb, ha félretesszük minden ellenérzésünket, mert néhány jellegzetes élménytől biztos meg lennénk fosztva, ha nem lennének ezek az apró kis dögök. A pálpusztai sajtnak is baktériumtenyészetek adják a jellegzetes ízét-bűzét, meg persze azt a barnás, ragacsos trutymót a felületén, amit nem árt fogyasztás előtt inkább lekaparni róla. Nagyapám mindig lekaparta, én egyszer nem – próbálják ki!

A pálpusztaival foglalkozó források szerint a szóban forgó egyik baktérium, a Brevibacterium linens a bőrünk felszínén is természetes módon megtalálható, s többek között ez a felelős a testszagunk kialakulásáért. Jó étvágyat kívánunk!

HBN-FGY