„Nyúlketrecből” a világ felé

Debrecen - Nem csak a rendszer, az egyéni sorsok is változtak 1989-ben.

Sörök átcímkézése, kultúrsokk a katonaság után, illetve csalódottság az USA-ból hazatérve – többek között ezekről is szó esett a szerdán este a Lovardában rendezett nyilvános beszélgetésen, ahol a Debreceni Egyetem egykori hallgatói a negyedszázaddal ezelőtti eseményekre emlékeztek.

– A ’89-es történések sokakban különféle gondolatvilágot jelenítettek meg, másképp ütöttek szíven minket. De vajon ’89 azt hozta-e magával, amit vártunk, döntően megváltoztatta-e az életünket? – tette fel a kérdést Jávor András rektorhelyettes.

– A budapesti tüntetések és a román forradalom után már itt is kezdett fújdogálni a rendszerváltozás szele – mondta a beszélgetést kezdve Broszman György pedagógus.

Pósán László országgyűlési képviselő erre reagálva úgy fogalmazott, a hallgatói lét merev szerkezete ’88-89 után kezdett lazulni, az egyetemen belül megjelent a választhatóság, a csoportbeosztás, ami a mai napig fennáll.

– Furcsa időszakot éltünk ’89-ben. Érdekelt minket, mi zajlik a világban, ugyanakkor tartottunk is attól. A katonaság után igazi kultúrsokk ért bennünket az egyetem falai között. Nem tudtuk, milyen lehetőségeket jelent az új világ, ahova beléptünk. Emlékszem, ’89 decemberében amíg a csoport egyik fele vizsgázott, addig a többiek a Szokol rádión hallgatták, mi zajlik a szomszédos országban – idézte fel egyetemista éveit Rácz Róbert kormánymegbízott.

– Az orvosi karon nem voltak forradalmi eszmék – emlékezett vissza Szekanecz Zoltán belgyógyász a ‚89-es eseményekről a Lovardában tartott kerekasztal beszélgetésen. Mint mondta, a diploma megszerzése után a hallgatók kilencven százaléka belépett a munka világába. – A rendszerváltást megelőzően aki eldöntötte, milyen munkát szeretne végezni, annak megmondták, hol tegye, aki pedig azt tudta, hol akar dolgozni, megmondták, mit dolgozzon – utalt vissza a korábbi évekre. Megjegyezte, a vasfüggöny leomlását követően elkezdtünk kommunikálni a világgal, ma pedig már a végzett orvosok jelentős része külföldön kezdi el pályáját.

Érdeklődés és félelem

Széles Tamás, a Debrecen Televízió igazgatója kiemelte, a pártosodás, ami elindult a fővárosban, kevésbé érződött az egyetem falai között, viszont 1990 után jelentősen átalakult a helyzet.

– ’89-ben a mi csapatunk nyerte az egyetemi bajnokságot. Két évvel korábban tértem haza az USA-ból, ahol többek között egy kikötőben is dolgoztam. Párhuzamosan, több műszakban, hogy megvehessem azt a Subaru autót, amit két évvel korábban kinéztem magamnak, de hazatérve csodabogárként tekintettek rám. Amerikában sok mindent láttam, amiről idehaza nem tudhattam volna. Az ottani híradásokban gyakran említették Magyarországot, én pedig dobogó szívvel érkeztem haza, de amit ott tapasztaltam, annak itthon mérsékelt volt a fogadtatása. Úgy éreztem magam, mint kerek lyukban a négyszögletes fadarab – idézte fel az eseményeket DJ Dominique, azaz Várkonyi Attila. Hozzátette, meg sem fordult a fejében, hogy az USA-ban maradjon, mindössze az anyagi alapokat akarta megteremteni a jobb élet reményében, viszont ’89-ben örömmel vette a határnyitást.

– Abban az időszakban döntöttem el, hogy rendezvényszervezéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik sör árát akkor emelték fel nyolcról, tíz forintra, mi pedig néhányan átcímkéztük az üvegeket és tüntetően, egy héten keresztül nyolc forintért árultuk – mesélte Sinka Andor vállalkozó.

Beszabályozva

Tóth Szilárd egyetemi docens úgy emlékezett vissza, a kötelező katonai szolgálat után fizikailag és szellemileg is kifáradt fiatalként kezdte meg tanulmányait az egyetemen. – ’89 előtt egy beszabályozott, merev világ működött, ha valaki Nyugat felé gondolkodott, a bezártság érzete fogta el, a határnyitás után viszont felszabadultabbak lettek az emberek – fogalmazott.

– Huszonkilenc hónapig őriztem a határt Sopronnál. Irigyeltem a külföldieket, különösen az osztrákokat, akik gyakran utaztak át, akárcsak egy ebédre. Úgy éreztem magam, mintha nyúlketrecbe lennék zárva, most viszont egy útlevéllel az egész világot bejárhatom – summázta Szőnyi Mihály mérnök.

Jávor András a beszélgetést összegezve aláhúzta, a stabilnak tűnő szovjet rendszer egy pillanat alatt összetört, ugyanakkor huszonöt év távlatából elmondható, a rendszerváltás egy sorsdöntő esemény, amit érdemes tovább kutatni.

HBN-SzM