Politikusok az emlékezetről

Debrecen - Mi a múlt tétje amikor az amatőr történelemírás virágzik és az intézményesített szakad el a nyilvánosságtól? A kérdést Bezsenyi Tamás, az ELTE Egyetemi Doktorandusz Önkormányzat elnöke tette fel a Debreceni Egyetemen egy emlékezetpolitikai kerekasztal-beszélgetésen. Az PhD hallgató szerdán moderált a Doktoranduszok Országos Szövetsége egy osztályának rendezvényén.

– Ha valaki a kémia szakterületén hülyeségeket beszél az rögtön kiderül. A kovalens kötés akkor is az, ha nekem erről más a véleményem. A történelemmel kapcsolatban kellő forráskritikai ismeret nélkül is könnyen lehet olyan áltudományos megállapításokat tenni, hogy az összefüggő, hiteles sztoriként hat – idézte fel egy tanára gondolatát Kiss László történész, az MSZP országgyűlési képviselője, aki középiskolásként kémia tagozatos volt. Hozzátette: fontos, hogy erre a jelenségre hogyan reagál a politika és azt gondolom rosszul, ha szakmai történelmi kérdésekből politikait csinál. A honfoglalás dátumát a magyar parlament kétszer is megállapította, először akkor, amikor 1895-re nem lett kész a millenniumi nagy kiállítás, így eltolták egy évvel. Majd a rendszerváltás után is hatalmilag döntöttek. Az én ízlésemnek ez nem felel meg – mondta Kiss László.

Schiffer András, a Lehet Más a Politika országgyűlési frakcióvezetője szerint szükséges, hogy a nemzetek pontosan tisztában legyenek a saját múltjukkal. – Nem arról van szó, hogy a tudósok mit mutatnak fel, hanem arról, hogy van-e konszenzus és büszkeség a közösségben a múltra vonatkozólag, mert ez feltételezi az öntudatot és cselekvőképességet. Az emlékezetpolitika az egyik legérzékenyebb közpolitikai terület, mert egyszerre van jelen a pártok érdekérvényesítő szándéka és a kulturális különbözőség. Akkor ér célt, ha nem pusztán az egyik vagy másik párt tudja felhasználni a saját igazolására a múltat, hanem sikerül kialakítani egy közös álláspontot, amelyben a társadalom lehető legtöbb tagja tud magára ismerni.

Dr. Mazsu János, az elfoglaltságai miatt távol maradó Pósán László országgyűlési képviselő helyett jelent meg az eseményen. A Fidesz-KDNP debreceni önkormányzati képviselője kiemelte: bár intézményesült a történetírás és akadémiai tudománnyá vált, tudósai mindenkor egy-egy közösség számára próbálnak orientációs pontokat, kapaszkodókat nyújtani, a későbbi tájékozódáshoz. Ebből fakadóan arra ösztönzi a hivatalos történetírást, hogy gondolja át újabb és újabb érdekek alapján az addig vezető utat egy közösség múltjában.

Szávay István történész, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alapító tagja a családi közeget hangsúlyozta a múlthoz való viszonyulás kulcselemeként. Az embernek bármivel is foglalkoztak a felmenőik, bármennyire is észrevétlenül tevékenykedtek, a kor, amelyben éltek hatással volt rájuk. Ezt pedig továbbadják és meghatározzák valamelyest a következő generáció identitását. Én egy olyan családban nőttem fel, amelyben öt déd- és három nagyszülőmet ismertem, némelyikük a magyarság néhány sorsfordító eseményének részese volt. Büszke vagyok arra, hogy a dédnagyapám a rongyosgárda tagjaként 1921 augusztusában elcsórt a szabadszállási laktanyából néhány leponyvázott teherautót és azzal ment Sopronba, hogy felvegye a harcot az osztrákokkal. Minden politikai ideológia megtalálja az ilyen múltbéli forrásait. Szerencsés esetben, amihez vissza tud nyúlni, szerencsétlenebben pedig amit maga kreál. Hazánkban ma egy erőszakos mítoszgyártás folyik – zárta.

HBN

A nemzet- és emlékezetpolitikáról tartottak kerekasztal-beszélgetést Debrecenben

Nemzet(politika) és emlékezet(politika) címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a parlamenti pártok képviselőinek részvételével szerdán a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) történelem és politikatudományi osztálya a Debreceni Egyetemen.