Nézőpont: Légy hálás!

Most, amikor a boldog adventi várakozás idejében kellene töltenünk a karácsony előtti időszakot, vagy az én szenzoraim túl érzékenyek, vagy túl sok olyan inger záporozik felém mindenhonnan, amely mind közelebb hozza az elesettek hangját. Jónak lenni jó – hangzik a felvezetés, aztán a lehetőségek sora, hol segíthetünk. Barak Beáta írása.

Tudni, hogy egyes gyerekek betegen, az onkológián, egy hospice-házban, átmeneti otthonban, gyermekotthonban; szülő nélkül – vagy még pár napig, újszülöttként hajléktalan szülővel – élik át ezt az időszakot, számomra az elmúlás élményét is hordozzák, ami nagyon fáj. Olvasóink beérkező karácsonyi történeteit sorra megkönnyezzük, de az említett gyermekeket is, akiknek a napokban oly sok felajánlás érkezik: csokoládé és minden jó. Jómagam is dobozolom két cipősdoboz-ajándék tartalmát, személyre szólóan, két kisfiúnak. Biztos, hogy hálásak lesznek érte – gondolkodom, és felötlenek a hajdúdorogi görögkatolikusság központjában felnőtt kolléganőm szavai: Légy hálás! Sokszor, amikor bosszúság ér minket, csak vállat rántunk erre, hiszen senki sem ismeri a teljes, hibátlan boldogságot, és könnyen talál maga körül bánatra okot, mert nem tökéletes az élete. De ilyenkor, amikor a minket bizakodó szemmel váró elesettekhez megyek, már dereng, mit jelent ez a két szó. Hálásak lehetünk a négy falért, a minket választó egészséges és nem teljesen egészséges lelkekért, az idős korára „visszagyermekiesedő”, de még köztünk élő szülőért; azért, hogy van még időnk, és vannak olyan szép emlékeink, amiket másoknak is elmesélhetünk, ilyenkor, az ünnepet várva.

- Barak Beáta -