Időtlenség a „külügyben”

Budapest, Debrecen - Meghosszabbították Égerházi Imre emlékkiállítását a minisztérium épületében.

A 2001-ben tragikus balesetben elhunyt Égerházi Imre festőművész alföldi, hortobágyi, debreceni, erdélyi, sumeni, vallási, társművészeti és emberábrázolási tematikájú kiállításai után tavaly szeptemberben a Külgazdasági és Külügyminisztérium épületében életműve egy másik szeletéből nyílt tárlat a Kulturális Örökség Napjai 2014 rendezvénysorozat keretében.

Ehhez tudni kell, hogy a Hajdúhadházon született és a messze múltban erdélyi gyökerekkel rendelkező Égerházi Imre első határon túli meghatározó élményei az erdélyi tájhoz és emberekhez kötődtek. Emellett élményben és alkotói munkában gazdag hónapokat töltött el Bulgáriában, Németországban, Lengyelországban, Finnországban, Jugoszláviában, Ukrajnában, Litvániában, Franciaországban, Olaszországban, Törökországban és más helyeken.

„Fellazító” művésztelepek

A külföldön készült alkotások legjobbjai láthatók még ebben a hónapban is a minisztérium Bem rakparti épületében, mert – ahogy a kiállítást megnyitó dr. Szabó László államtitkártól megtudtuk – a nagy sikerre való tekintettel a december 15-i zárást elhalasztották. Azok számára, akik személyesen nem juthatnak el a tárlatra, de érdeklődnek a festőművész élete és munkássága iránt, felidézzük dr. Feledy Balázs művészettörténésznek a megnyitón elhangzott néhány gondolatának tartalmát.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium nem is dönthetett volna jobban, minthogy egy olyan magyar festő kiállítását rendezi meg, aki szeretett utazni, és aki kitűnő szervező is volt. 1982-től haláláig vezette a Hortobágyi Alkotótábort. Itt érdemes emlékezni arra, hogy a művésztelepek a kommunizmusban egyfajta föllazító politikát képviseltek, hiszen az alkotók nyugatról és keletről is jöttek hozzánk, és ismerhették meg egymás mindennapjait. Akkor jöhettünk rá például, hogy a kádárizmusban mi szabadságban élünk. Mert az ideérkező szovjetek vagy bolgárok olyan újságokat, olyan folyóiratokat, olyan hangulatot találtak, amit akkor, a saját hazájukban betiltottak. Ilyen információáramlás volt a művésztelepeken, nem beszélve a stílusbeli, képi világok találkozásáról – derült ki Feledy Balázs szavaiból.

Itt is, ott is lenni

Égerházi Imre nagyon ragaszkodott ahhoz a szülőföldhöz, ahol született, élt, tanult, alkotott. Ez volt minden művészetének forrása. A Hortobágy számára nagyon inspiráló közeg volt, ám ez a földhöz kötött ember rendkívüli módon szeretett világot látni, friss impulzusokat szerezni. Nagyon erősen hatott rá mindig az adott tájnak az atmoszférája, ugyanakkor mindig a saját stílusában festett. Ez az igazi festői képesség: ott is lenni és itt is lenni. És ezt Égerházi Imre rendkívül igényesen tudta megoldani.

„Szeretem, ha mond a képem valamit a nézőnek, ha köztünk a kép által kapcsolat teremtődik, ez nagyon fontos, szeretem a tiszta képi rendet, a színek harmóniáját, kerülöm a harsányságot, a sok mindent takaró homályt, és a meghökkentő abszurdumot. A szép esztétikum nyelvén szeretnék beszélni.” – idézte fel Égerházi Imre szavait a művészettörténész, aki szerint minden egyes szónak nagy fontossága van. Nagyon szépen fogalmazza meg, és mindez sugárzik is a képeiről.

Nemzeti karaktere van

Feledy Balázs úgy véli, Égerházi Imre egész képi világát az időtlenség hatja át; kiemel minket a konkrét időből, és ezzel valami egészen különös emelkedettséget is kap. Ettől lesz nagyon eredeti. Nem abban, amit ma gondolunk általában a festészetről, hogy az az eredeti, aki avantgárd, aki megújító. Nem! Az eredetiség valami személyeset jelent. Különös, egy kicsit pointilista, pontozásos technikával, egy puha, különös festésmóddal egészen varázslatos atmoszférát ér el, amiben vibrálnak a képei. Egyfajta nemzeti karaktere is van a festészetének. Erről ma keveset beszélünk. Nagyon jó látni ezt az Égerházi-képeken. Nem úgy, hogy minden piros-fehér-zöldre van festve, vagy, hogy édes Erdély, itt vagyunk, nosztalgia hatja át a képeit. Nem! De mégis van egy olyan karakterük, egy olyan fluidumuk, melyek arra utalnak, hogy ő magyar festő.

HBN–ÉP