Vendégsorok: „A nemzet csalogánya” és Debrecen

Talán kevesen tudják, hogy az 1798-ban indult debreceni színjátszás számtalan nagy alakját adta a magyar színháztörténetnek. 1865. október 7-én nyitotta meg kapuit a Kossuth utcán a Szkalniczky Antal terve szerint épült színház. Topor István írása.

1866-ban a város vezetősége és a Színügyi Egylet úgy döntött, hogy az új színház vezetését nem egy személyre bízza, hanem a szakmai vezető, a művezető fölé egy, annak munkáját szakmailag és gazdaságilag ellenőrző intendánst állít. Így született meg az intendatúra rendszere. A város jeles polgáraiból álló testület célul tűzte ki, hogy neves színészekből álló társulatot hozzanak létre. A színház szakmai vezetését Szabó Józsefre bízták, aki a korszak legjobb vidéki társulatává fejlesztette a debreceni teátrumot. Színtársulatának tagjai közöl később valamennyien országos elismertségre tettek szert.

A Szabó József nevével fémjelzett korszak leghíresebb tagjává Blaha Lujza vált.

Blaha Lujza 1850-ben Reindl Ludovika néven látta meg a napvilágot Rimaszombaton. A Ludovika nevet nem is használja, anyja után mindenki csak Lujzának nevezte. Huszártiszt édesapja a szabadságharc alatt hazáját szolgálta, ezért a világosi katasztrófát követően bujdosni kényszerült. Feleségével és gyermekével együtt egy vándorszíntársulathoz szegődött Vári Sándor néven. Így lett a kislányból Vári Lujza. Édesapja 1856-ban elhunyt, anyja pedig egy évvel később már Kölesi Antal színházi festő feleségeként bukkant fel. A lány vezetékneve Kölesivé módosult.

Lujza tizenkét évesen lépett először színpadra. Ettől kezdve azonban élete elválaszthatatlan lett a színháztól. A vándorszínészek cseppet sem irigylésre méltó életét élte. 1864-ben a szabadkai társulathoz szegődött. Az előadásokat az ott állomásozó katonazenekar kísérte. Így ismerte meg Lujza a cseh származású Jan Blahát a Liechtenstein herceg dzsidásezred karmesterét. Egy évvel később Blaha megkérte anyjától Lujza kezét, 1865. február 6-án pedig megtartották az esküvőt. Lujza ekkor tizenhat éves volt, férje harminchét.

1866 őszén éppen Üllőn tartózkodtak, amikor Blaha levelére a debreceni társulatot szervező Szabó József meglátogatta őket. Miután Szabó direktor meghallgatta a fiatalasszony énekét azonnal szerződést ajánlott, száz forint gázsival. A pénz 1867 januárjában érkezett meg, ekkor indultak útnak Debrecenbe. Februárban már elkezdte a próbákat. Szentpétery Zsigmond Tündérlak Magyarhonban című népszínművében debütált. A viszonylag kisebb szerep ellenére mégis óriási sikert aratott. Petőfi megzenésített versének, a „Cserebogár, sárga cserebogár”-nak a felhangzását követően hatalmas tapsvihar tört ki. Kiss Sándor intendáns is elismeréssel gratulált a sikerhez. Érdekes, hogy a Szana Tamás által szerkesztett Hortobágy című hetilap nem számol be az eseményről. A lap Színházi szemle rovatában Blaha Lujza fellépéséről először az 1867. február 24-i számban tudósít. Szigeti József A vén bakancsos és fia, a huszár című népszínművének méltatásában még Kölesi Lujzaként szerepel, aki Lidit alakító játékával tűnt ki. Március 28-án mutatta be a színház Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című operettjét, amelynek kritikájában már Blahánéként ünneplik játékát.

Blaha Lujza hamarosan a társulat üdvöskéje lett. Társai csak Cipikének becézték a törékeny teremtést. Énekhangjával és játékával elbűvölte a közönséget. Nagy sikert aratott Suppé Könnyűlovaság című darabjában, Offenbach A kékszakállú herceg és A gerolsteini nagyhercegnő című operettjében.

1870 januárjában régóta betegeskedő férje állapota válságosra fordult, és hamarosan elhunyt. A színházi szezon egy részét Nagyváradon játszó társulat egyik előadását megtekintette gróf Zichy Jenő. Ezt követően kereste fel a művésznőt, és felajánlotta segítségét a Nemzeti Színházhoz való leszerződtetésben. A fiatal primadonna nem igazán hitt a lehetőségben. Annál nagyobb volt ámulata, amikor 1870 februárjában Pestről a Nemzeti Színháztól felkérést kapott vendégszereplésre. Azonban úgy döntött, nem él a felkínált lehetőséggel. Májusban ismét a Tündérlakot játszotta a színház. Nem sokkal később elterjedt a hír, hogy a Nemzeti Színháztól valaki Blaha Lujza miatt végignézte a darabot. A szóbeszéd igaznak bizonyult, ugyanis négy nappal később a Nemzeti Színház igazgatójától négyezer forintos szerződést kapott. Blaha Lujza azonnal felkereste Kiss Sándor intendánst, aki a következőket mondta a művésznőnek: „(…) Én tehát, mint jóakarója, csak azt mondhatom, fogadja el az ország első intézetének ajánlatát. Mi pedig duzzogva is, de büszkén fogjuk elmondani, hogy ezt az asszonyt mi neveltük a Nemzeti Színház számára…”

Debreceni búcsúelőadása az a darab lett, amelyben a debreceni közönség megismerte, a Tündérlak.

Mivel szerződését nem töltötte ki, a debreceni színház beperelte Blaha Lujzát, az ezer forint lelépési pénzt meg kellett fizetnie. Teljesítette is kötelezettségét, ám egy nap a pénzt visszaküldték neki azzal az üzenettel, hogy neki erre bizonyára nagyobb szüksége van, ezért fordítsa magára.

Így hálálta meg debreceni közönsége a „nemzet csalogányának” az itt eltöltött felejthetetlen három évet.

- Topor István -

A szerző tanár, történész