Az állam rossz példával járt elöl

Debrecen - Sok rossz döntés vezetett a devizahiteles csapdához – a szakember szerint.– A Magyarországon kialakult devizahitelezés nem egyvalaki tévelygéséből jött létre, hanem egy folyamat eredménye, amiben minden gazdasági szereplőnek megvan a felelőssége – jelentette ki Surányi György volt jegybankelnök, a Crédit Agricole devizarészlegének vezetője a nemrégiben a Napló TOP 100 Klubjában tartott előadásában. – Genezise 2001 nyarán indult, amikor – minden parlamenti párt támogatásával – elfogadták, hogy belföldi jövedelemtulajdonosok devizajövedelem nélkül is deviza tranzakciókban vehessenek részt. Én ezt soha nem engedtem - hangsúlyozta.

Új modell

Mint kifejtette, 2001-ben gazdaságpolitikai fordulat kezdődött, az ország letért az addigi egyensúlyőrző, fenntartható, működő tőke beáramláson alapuló növekedési pályáról, annak helyébe egy költségvetési kiadásokon és deficiten, illetve fogyasztáson alapuló modell lépett. Az államháztartási hiány, és ezzel az állam finanszírozási igénye is ugrásszerűen megnőtt; ennek és a belső fogyasztást ösztönözésének hatására lecsökkent a belföldi megtakarítás. Az állam a megnövekedett hiteligényét csak egyre magasabb kamatok mellett tudta kielégíteni, olyan szinten, amit „totálisan kamatérzéketlenként” még meg tudott fizetni, a piac azonban már nem. Márpedig ha jövedelemnövekedés van, költési hajlandóság van, de nincs megfizethető forintkamat (mert az állam elszívja az összes hosszú lejáratú forint megtakarítást), akkor devizában hiteleznek – vezette le az előadó, hozzátéve, hogy ez a gazdaságpolitikai keret valósággal odanyomta a hitelfelvevőket és a bankokat is a devizához.

Mindezt segítette, hogy a felelőtlen költségvetési mellé rossz monetáris politika is társult; ömlött a deviza befele, felértékelődött a forintárfolyam, a devizahitel állomány éves növekedési üteme pedig 2004-08 között átlagosan 32 % volt, ami „orbitális szám”. Az ország teljes külső adóssága a 2001-es GDP-arányos 52 százalékról 2008 nyarára 119 százalékra emelkedett. A hatalmas növekedés oka alapvetően a devizahitel felvétel, ami mögött, sajnos, valóban volt deviza – mutatott rá Surányi György, megjegyezve, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem tett a folyamat ellen, a bankfelügyelet is kellő távolságból, „előkelő idegenként” figyelte azt.

Euró jobb lett volna

– Önmagában nem a devizahitel, hanem a hitel nagy mértéke a baj, ezen belül, hogy svájci frankban vették fel, ha euróban teszik, negyedakkora a probléma. A hazai export-import 80 százaléka ugyanis euróban bonyolódik, és ha a forint-euró árfolyam változik, akkor trendszerűen változik itthon a kamatszint, az infláció, a bérek. A forint-svájci frank árfolyamváltozásnak azonban semmilyen köze nincs a hazai folyamatokra, például az export árbevételünkre. Pénzünkhöz képest a frank 70-80 %-ot erősödött, a hazai bérek ennyit nem nőttek! – mondta a közgazdász. Úgy véli, az MNB-nek, a bankfelügyeletnek lehetősége, joga és kötelessége lett volna úgy alakítani a szabályozókat, hogy senkinek se érje meg svájci frankhitelt felvenni. A kereskedelmi bankok felelőssége az, hogy fogyasztási célra devizahitelt folyósítottak, ráadásul fedezetlen pozíciókból: hosszú lejáratra adták az ügyfélnek, de ők maguk forrásukat átlagosan csak két évre kötötték le, majd bejött a krach, és a megnövekedett költségeket ráhárították az adósokra. Utóbbiak közül pedig sokan abban „sárosak”, hogy tovább nyújtózkodtak, mint a meddig a takarójuk ért.

Mindezzel együtt, Surányi György szerint a MNB nagy mértékben mérsékelhette volna a veszteségeket, de rossz szerkezetben töltötte fel devizatartalékait, nem vette figyelembe, mennyi a külföldi adósságunkban a svájci frank aránya, ha így tett volna, az erősödő svájci frankon sokat nyert volna, ebből fedezhette volna a veszteségek jelentős részét.

Van, aki kimarad

A forintosítással egyetért, kollégáival azt már négy éve javasolta – emlékeztetett, – problémának tarja viszont, hogy nem minden svájci frank adósra vonatkozik a forintra váltás, a kimaradókra az alpesi valuta erősödése miatt évi 30-50 milliárd forint többlet teher esik. – A kormány úgy tesz, mintha a helyzetért csak a bankok lennének felelősek, így a teljes terhet rájuk nyomta. Az is elfogadhatatlan, hogy a leginkább rászorultak, vagyis akik fizetésképtelenek, semmilyen érdemi segítséget nem kaptak. Meg kell jegyezni, amikor ebben a kérdésben bűnbakokat keresünk, hogy a forintban felvett nem fizető hitelek aránya ugyanannyi, mint a devizahitelek esetében. Ebből úgy tűnik, a nem fizetés oka valószínűleg a munkanélküliség vagy a nagyon alacsony kereset – mondta.

HBN-SzT

Segítség-tervezet a bajban lévőknek

Surányi György beszélt arról a javaslatról, amit már korábban tett a 120 ezer, legnehezebb helyzetben lévő devizahiteles megsegítésére. Aszerint a törlesztő részletek 40 %-kal csökkentek volna (a mostani konstrukcióban ez 15-20 %). Lényege, hogy a devizát adja el az MNB a bankoknak (ez meg is történt most), az ebből keletkező nyereséget – „paloták és üdülők vásárlása helyett” – adják vissza a tőketerhek csökkentésére az adósoknak; a bankoknak nyújtson a jegybank hosszú lejáratú forinthitelt alacsony kamattal, és erre a bankok maximum 2,5-3 százalék kamatot tehessenek rá. Így a forinthitelek kamata nem lett volna több 3,5-4 %-nál. Ebbe a költségvetés nem roppant volna bele, a bankok vesztesége nem 1000 milliárd, hanem 400 milliárd forint, az adósoknak lényegesen könnyebb a teher. A már nem fizető ügyfeleknek ugyanezt javasolta a tervezet megadni. Az átlagos havi 80-85 ezer forintos törlesztő részlet lecsökkent volna 50-55 ezerre. Akik ezt sem bírják, azok (komoly feltételek mellett) csak a felét fizetnék, a többit az állam vállalja át azzal, hogy jelzálogjogot szerez az ingatlanra, tehát az állam részéről vagyongyarapodás történik. Akiknek pedig a havi 20-25 ezer forint kifizetése is gondot okoz, azoknál már szociálpolitikai megoldást kell találni. Összességében évi 30-35 milliárd forintba kerülne ez a modell, ami egy ilyen volumenű társadalmi csapda megoldására nézve filléreket jelent – jegyezte meg.