A lélegzet is elállt Törőcsik Mari és Varnus Xavér közös estjén

Debrecen - „Úgy játszik, hogy az embernek megszakad a szíve a gyönyörűségtől.”

„Az emberi egyetemes összetartozás érzése az, ami arra készteti a rabot, hogy ne azon a napon szökjön meg a börtönből, amikor emberséges őrök vannak szolgálatban.” – idézett egy humoros bölcsességet Bölcskei Gusztáv múlt pénteken a Nagytemplomban, ahol Varnus Xavér orgonakoncertje és Törőcsik Mari szavalatai előtt beszélt arról, hogyan véste az ő eszébe egy életre a nemzet színésze az említett érzést. – Móricz Zsigmond szülőfalujában, Tiszacsécsén évekkel ezelőtt egy ünnepségen szólt így: „Katolikus asszony vagyok, de számomra olyan szép, hogy maguknál a prímás – ez lettem volna én – ugyanazt a palástot viseli, mint a falusi pap.” Erről én soha nem korábban gondolkodtam, de azóta is emlékeztet arra, hogy milyen jó gyakorolni az összetartozás, egymásra utaltságot és egymásért való felelősséget, amelyet olyan sok minden akar kikezdeni manapság – fogalmazott a volt református püspök, majd olyat ajándékozott a művésznek, amit soha senkitől nem kapott még: a saját termesztésű zöldségeit. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem elmesélte egy bensőséges történetét Varnus Xavérral kapcsolatban is. „Nagyon nehéz szolgálatom, a nővérem eltemetése másnapján Szatmárcsekén tartottam istentiszteletet a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Xavér egyszer csak beiktatott az orgonajátékába egy vigasztaló gyászzenét.”

Bokrétányi Törőcsik-történet

– A szatmárcsekei ünnepségen rendszeresen találkozunk és átbeszéljük a világ dolgait. Különleges, hogy bár ez évenként egyszer való, ám erős baráti szál köt minket össze – erősítette meg az orgonista, aki egy vidámabbat emelt ki a több mint tíz éve gyűlő közös emlékeik sorából. „Egy pici falu templomában az orgona olyan mélyen volt a karzatban, hogy elé ülve, nem láttam a szószéket. A hangszer újraavatásának napján jó református zenészként, az istentisztelet előtt negyed órával belefogtam az előjátékba. Megkértem egy jóra való fiatalembert, hogy ha megérkezik a püspök úr, szóljon nekem és befejezem az orgonajátékot, hogy kezdődhessen a szertartás. Tizenegy órakor odabiccentettem az emberemnek, kérdőn. Majd tíz perc és fél óra múlva is. Ő pedig jelzett: „még nem jött”. Háromnegyedkor aggódva kérdeztem újra, mire érkezett a felelet: „még nincs itt a püspök, de az az igazság, hogy nem tudom hogy néz ki, még sosem láttam”. Bölcskei Gusztáv háromnegyed órája hallgatta a hangjátékot szó nélkül."

A csodálatos Törőcsik Marival annyi történetem van, hogy az én szegény életemnek a legszebb bokrétáját tudnám kötni azokból. Ötvennéhány esztendővel ezelőtt a Kölyök című filmben Garas Dezsővel játszott és időnként feltűnt egy zongorázó fiatalember. Őt úgy hívják Varnus Xavér, az édesapám. Mi már generációk óta „kísértjük” játékunkkal Törőcsik Marit – mondta, majd egy orgonajátékba kezdett.

Van mire szerénynek lennie

A lassan szűnő taps után a volt püspökbe karolva, a Nemzet Színésze lépett a mikrofon mögé, s szerényen szólt. – Kevés olyan ember van, aki miatt vállalok már ilyen hosszú utat, de mindenáron itt akartam lenni. Köszönöm, hogy megismerhettem Bölcskei Gusztávot. Kivételes érzékkel érzem meg, ha valakit szeretni kell, ő ilyen. Xavér, pedig ritka kedves gazember, mindenre rávesz. Sejthetik mennyire alázatos vagyok vele szemben, ha ideállok makogni néhány verset, miután ő úgy játszik, hogy az embernek megszakad a szíve a gyönyörűségtől, amikor hallja. Én meg ideállok elmondok három szakasz verset – bár zsenitől —, de mégsem egy Pilinszky-estet tartok – hangsúlyozta a színésznő alig fél órával azt követően, hogy a közönség felállva és hosszan tapsolva üdvözölte a művészt, amikor az est kezdete előtt feltűnt néhány percre a szószéknél.

Bölcskei Gusztávnak minden a koncerttel kapcsolatos vágya teljesült. „Kívánom, hogy legyen olyan estéjük, amelyikben benne van a tehetség előtti meghajlás, az Isteni hozzállás és az egyetemesség.” Az első kettő megkérdőjelezhetlen volt már az est elején, hiszen J. S. Bach, Antalffy-Zsiross Dezső vagy Pilinszky János szerzeményeit ígérte a plakát Törőcsik Maritól, Varnus Xavértól és a Szolnoki Szimfonikus Zenekartól. Utóbbi beteljesülése azonban akkor vált egészen bizonyossá, amikor – a rengeteg érdeklődő okán – szorosan egymás mellett ülő emberek tömege együtt dalolta a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt a Nagytemplom orgonájának kíséretében.

HBN–HABE