2015.06.10. 09:34
Küzdelem lakóknak, dolgozóknak
Debrecen - Teljes kihasználtság, felújítandó részlegek és „kifacsart” dolgozók az otthonban.
Debrecen - Teljes kihasználtság, felújítandó részlegek és „kifacsart” dolgozók az otthonban.
Bár a házirend szerint legfeljebb egy órára lehet elkülönítést alkalmazni, az egyik ellátott 22 napig a megfigyelő szobában tartózkodott, s ezt tessék-lássék módon adminisztrálták – ez az egyik legsúlyosabb megállapítása annak a jelentésnek, mely a napokban került nyilvánosságra a debreceni, Kishegyesi úti Terápiás Házzal kapcsolatban. Az Alapvető Jogok Biztosa hivatalának munkatársai a pszichiátriai betegeket és értelmi fogyatékosokat ápoló, gondozó bentlakásos intézményt 2015. január 28-án, előzetes bejelentés nélkül látogatták meg. 33 emberrel készítettek interjút, két vezetővel, hét dolgozóval és 24 ellátottal.
Várólista is van
A látogatás napján „teltház” volt; a 251 lakóból 200 pszichoszociális fogyatékossággal, 51 pedig értelmi fogyatékossággal élő személy, mind közül 239 áll gondnokság alatt. (Férfiak és nők közel fele-fele arányban élnek az intézményben, többségük 40-80 éves). Több lakót nem fogadhat az otthon, pedig 33-an vannak a várólistán.
A problémák egy része épp ebből ered: az egy osztályon elhelyezett 40-50 fő túl sok a mindennapokban. Az egyik idős ellátott nő azt mondta, „a szabadság hiányzik”, egy másik arra panaszkodott, zavarja, hogy szobatársai figyelik őt. Két ápolási egységben nincs meg a személyenkénti 6 négyzetméter lakótér, itt a wc-k száma is kevés, olykor sorba kell állni. Több részleg felújításra szorul, emellett az egyikben a zuhanyfülkék függönnyel sem voltak leválasztva, egy másikban vizeletszag érződött, s két szoba nagyon sötét, mert a szomszédos épület erősen beárnyékolja ezeket.
Az is tény, hogy a napi ötszöri étkezést személyenként 550 forintból kell megoldani, nem meglepő, hogy az étel mennyiségére panaszkodtak a lakók.
Sajnálatos arány
Az előírt szakmai létszám (ápolók-gondozók) megvan az intézményben, de – ahogy a vezetők mondták – a személyi állomány „ki van facsarva”. A dolgozók arra hívták fel az ellenőrök figyelmét, hogy korábban az ápolószemélyzet 80 százaléka kifejezetten szakirányú végzettséggel rendelkezett, nemrég azonban a képzést „gyorstalpaló” váltotta fel, ami nem nyújt elégséges ismereteket. További teher, hogy a munkatársak 12 órás műszakban dolgoznak, s gyakran egyetlen ápoló felügyel 50 beteget. 57 nő és 10 férfi látja el a feladatokat, ami szintén problémás, például – a vizsgálat által egyébként is kifogásolt – heti egyszeri kötelező, „lemeztelenített” fürdetésnél, ahol ápolónők fürdetnek férfi gondozottakat.
Szabályozott intimitás
A vizsgálat számos ponton kifogásolta az intézmény gyakorlatát az ellátottak szexuális életére, párkapcsolatára vonatkozóan. Így például, hogy az intimszoba használatáért sorba kell állni, a kulcsot a személyzet egyik tagjától kell elkérni, és azt csak meghatározott „együtt járási idő” elteltével lehet igénybe venni. (Mialatt a látogató csoport tagjai az egyik szobában beszélgettek, szemtanúi voltak annak, hogy a kertben, az ablaktól néhány méterre, két ellátott közösült. A vezetőség úgy magyarázta a helyzetet, hogy „nem akarnak intimszobára menni.”)
Nem ért egyet az ombudsman azzal sem, hogy nőket csak akkor vesznek fel az intézménybe, ha a fogamzásgátláshoz beleegyezésüket adják. A jelentés leír olyan esetet, amikor az érintettnek tudta nélkül helyeztek fel méhen belüli fogamzásgátló eszközt (ehhez a gondnoka, édesanyja adott hozzájárulást). A személyzet egyöntetű álláspontja, hogy bár vannak olyan ellátottak, akik szeretnének gyermeket vállalni, ebben az intézményben nem megoldható – ezt a lakók rendszerint elfogadják. A jelentés állami szerepvállalást tart szükségesnek ahhoz, hogy „a tartós bentlakásos intézményi ellátásban részesülő fogyatékossággal élő személyek a várandósságuk alatt, a szülésnél és gyermekeik felneveléséhez megfelelő segítséget kapjanak”.
„Muszáj szeretni”
Az ellátottak sokféleképpen élik meg saját helyzetüket. Egyikük azt mondta: „félek kint, nem tudnám ellátni magam, ez egy nagyon jó hely”. Az idősebb megkérdezettek nagyobb része állapotuk miatt vagy rokonaik kívánságára elfogadja az intézményt. „Szeretjük, mert muszáj szeretni” – fogalmazott egy idős hölgy, míg egy idős férfi „szegényház”-nak nevezte a helyet. A jelentés szerint fiatalabbak esetében jelentős az elvágyódás, az önálló életre törekvés. „Betegek vagyunk, de nem mindenki hülye” – mondta egyikük arra utalva, hogy sokan némi segítséggel képesek lennének az otthonon kívül élni.
Az ombudsman vizsgálata kapcsán megkerestük az intézmény fenntartóját, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Hajdú-Bihar Megyei Kirendeltségét is, kedden estig azonban nem kaptunk választ kérdéseinkre – ha megérkezik, közöljük.
HBN–SzT
Nemigen panaszkodnak
A Hivatal munkatársai számos, alapvetően nem anyagi természetű visszásságról is írtak, kezdve azzal, hogy az intézmény szakmai programja még mindig használja a „debilitás, imbecillitás és idióta” kifejezéseket.
Az otthon vezetői azt mondták, ha lehetőség van rá, az ellátottak megválaszthatják, hova, melyik szobába kerüljenek, a személyzet egyik tagja és az ellátottak viszont ezzel ellentétesen nyilatkoztak. Utóbbiak szerint büntetésként kimenőmegvonást is alkalmaznak. Írásbeli panasz két éve nem volt, a szóbelit azonnal próbálják megoldani. Igaz, mint kiderült, több ellátott nem is igazán tudja, hogyan tehetne panaszt.