Női szemmel a legkisebb hajdúváros

Vámospércs - Minden évben sikerül a város új, eddig talán észre sem vett arcát megmutatni.

Zárókiállításra készülnek a Művésznők Nemzetközi Alkotótábora XIII. kurzusára érkezett hölgyek a vámospércsi tájházban. Az egész Európában egyedülálló művészeti tömörülés a helyi önkormányzat és a Pircsike Vámospércsi Közművelődési Egyesület támogatásával olyan művészeket hív meg, akik klasszikus alkotásaikban a nyírség, a helyi környezet maradandó szépségeit örökítik meg. Évről évre külföldi alkotók is a legkisebb hajdúvárosban fényképeznek és festenek, barátságban, a nyelvi akadályokat leküzdve, egymástól tanulva.

H. Csongrády Márta fotóművész, a tábor művészeti vezetője elmondta, hogy az ott dolgozó művésznők mindegyike saját hazájában tagja az úgynevezett Művészeti Alapnak, amely garanciát ad alkotásuk minőségére, s lehetővé teszi, hogy igazodjanak egymás képességeihez.

– Az alkotótábor folyamatos, évről-évre való szerveződésével nem csak a barátságok elmélyülését segíti, hanem a művészek tapasztalatot cserélhetnek, teljessé téve az európai művészek találkozási lehetőségét, a kölcsönös tanulást, a vámospércsi tradíciókkal való azonosulással – tette hozzá a művészeti vezető.

Megérzés, meglátás

Pénteken már az alkotások keretezéséhez készülődtek a festő- és fotóművészek a tájházban, s maguk is meglepődtek, hogy sok a közösen elkapott pillanat, s emellett a különbség is a képeken. Több alkotáson is megtalálható a különleges kovácsolt kerítésdísz, a templomábrázolások sokféle perspektívájára pedig öröm rácsodálkozni. Vajon észrevehető egy képről, hogy azt férfi vagy nő készítette? – vetettük fel H. Csongrády Márta fotóművésznek.

– Más a két nem szemlélete, ez természetes. A férfi munka karakteresebb, erőteljesebb, ecsetvonásai keményebben „fogalmazzák” meg a témát. A mi munkákban ott van a lelkiség, a finomság – fogalmazott.

A hölgyek fényképezőgépet és festőeszközöket maguk hoznak, vásznat biztosítanak nekik a szervezők. Az egyhetes tábor idején sokat vannak terepen, mert mint kiemelték, a helyi örökségek, vagyis tájak, épületek, hangulatok, emberek megörökítése a feladatuk.

– A város nem büszkélkedhet sok épített örökséggel, ezért azt a keveset, ám rendkívüli gazdagságot szeretnénk bemutatni, ami mellett nap mint nap elsétálnak a helybéliek. A művészek teljesen más szűrővel közlekednek, s általában olyan dolgokat vesznek észre, amik bár itt vannak, talán sokat elmennek mellettük, természetesnek veszik. Aztán amikor kiállítjuk a képeket, rácsodálkoznak egy-egy kapurészletre, kopjafára, kerítésre, karakterre és természeti értékre, amit sikerült egy másik látásmód segítségével érdekessé tenni – mondta Somogyi László Gábor, a szervező egyesület elnöke.

Kornéliia Kulbovska az ukrajnai Lembergből érkezett, grafikus. Nem győzte hangsúlyozni, milyen remekül érzi magát, s mennyire megfogta a helyiek életstílusa, s a különbség, amit egy nagyvároshoz képest egy olyan gyöngyszem, mint Vámospércs tud nyújtani. Alina Nealcos a romániai Dévából utazott idáig, hogy megmutassa, mennyire szép tűzzománc képeket készít. Őt leginkább az örek házak hozták lázba, ezt meg is mutatta friss képein a szintén tűzzománc-remekeket is festő Rácz Eliza, Marian Noémi és Márton Katalin festőművészeknek.

A kurzus végén idén is a város napjának ünnepén rendezik a zárókiállítást a művelődési ház kiállítótermében. Minden alkotó 1-1 műve látható majd, s az előző éviekből is válogatnak. A közelmúltban egy idős hölgy háza leégett a településen, ezért egy képet elárvereznek, s a bevételt felajánlják neki.

Ebben az évben még egy gyűjteményes kiállítás is lesz augusztus 4-től egy hónapon át a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár Galériájában.

HBN-Barak Beáta