Politológus boncolgatta az elmúlt hónapok hazai történéseit

Debrecen - Lakner Zoltán: Ami értékes volt a baloldaliságban, azt a Fidesz és a Jobbik „magához ragadta”.A Fidesz tavaly három választást nyert, és ha eltekintünk a magára szabott választási rendszertől, akkor is 850 ezer vokssal kapott többet, mint a demokratikus oldal. Utóbbi minden létező módszert kipróbált (együtt, külön indultak, függetlent támogattak), de egyik sem volt sikeres: egyszerűen nem volt elég szavazójuk – jelentette ki – jelentette ki Lakner Zoltán politológus. – Ha már azon vita van, hogyan induljanak, s a közös lista bejelentésekor a pártvezetők erős depresszív hullámban ülnek egymás mellett, az nem kelt jó benyomást a választókban – tette hozzá. Az elmúlt hónapok politikai történéseiről és a jelenlegi helyzetről adott értékelést szerdán délután a helyi MSZP tagjai által szervezett debreceni előadásán. A mintegy száz fős hallgatóságban főleg idősek, magukat baloldalinak mondó emberek foglaltak helyet. Lakner Zoltán a demokratikus oldal esélyeiről is beszélt (ide sorolva az MSZP mellett más, ma aktív pártokat, leszámítva a Fidesz-KDNP-t és a Jobbikot).

– A kormánypárt három győzelme mutatja, hogy megerősödött a centrális politikai erőtér, illetve ennél drámaibb annak felismerése, hogy a kétharmadnak a magyar parlamentarizmusban hagyománya van: a dualizmus korában vagy a Horthy-korszakban jellemzően 2/3-os, 3/4-es kormánypártok voltak. Tehát éppen van verseny, vannak viták, de csak körülhatároltan, leszorított tétekkel; s a Fidesz el is követ mindent ezen állapot, vagyis kiemelkedő támogatottsága megőrzéséért, például az Alaptörvény által, ami elvontnak tűnik, de nagyon is meghatározza a hétköznapjainkat. Tartós fennállására rendezkedhetünk be, mert ha a párt jelentősen meggyengülne, a NER, vagyis a Fidesz faltól falig érő berendezkedése akkor is marad – véli a politológus.

Az elmúlt hónapok történéseiből több fontos tanulságot is levont. Szerinte a Fidesz támogatottsága csökkenésének egyik oka, hogy 2014 őszére jelentősen megváltozott a külpolitika.

– A pávatánc egyre kevésbé tudott teret nyerni, elsősorban mert az ukrajnai események miatt élesebb állásfoglalásra kényszerült a kormányfő. Ez léket ütött a szabadságharcos retorikában, ugyanis a „Brüsszel nem Moszkva” Putyinnal a hátunk mögött máshogy hangzik. Az Unióval szembeni fenntartások is új megvilágításba kerülnek, amikor kiderül, hogy az alternatíva Oroszország – mondta az előadó.

Másodikként azt a tanulságot említette, ami az internetadóban csúcsosodott ki, és a Fidesz országvezetési módszerének problémájára mutatott rá: ahogyan a kormány dolgozik, az „fölzabálta a szakpolitikát”. – A döntések gyakorlati kivitelezését nem ellenőrzik, szinte büszkék rá, hogy előzetesen nem készítenek hatásvizsgálatokat, s mindez egy ponton túl visszahullik a kormány fejére – mondta a politológus, aki szerint a netadó egy „vállalhatatlan marhaság” volt.

Beszélt a Fidesz belső rendszerének változásáról: az Orbán-Simicska konfliktus áthangolta a párton belüli anyagi viszonyokat, és a médiát is. A Magyar Nemzeten keresztül már eljutnak a hívekhez az őket elbizonytalanító hírek is, a reklámadóval „belobbantott” RTL-klubos váltás révén pedig azok az információk, amik korábban csak néhány tízezres látogatottságú internetes felületeken voltak elérhetők, már 800 ezer - 1 milliós nézettségű híradóban szerepelnek. – Ez a tömeges szembesülés a Fidesz ügyeivel, leegyszerűsítve úgy áll össze a választó fejében, hogy „ezek lopnak” – mondta Lakner Zoltán.

Az időközi választások eredményein az látszik, hogy a kormányzópárt csúszik szét; nem csak nem nyertek, hanem 35 százaléknál kisebb szavazati arányuk volt, ami a tapasztalatok szerint választóvonal, ez alatt már nem feltétlenül nekik dogozik a választási rendszer – hívta fel a figyelmet az előadó, azt is megjegyezve, új jelenség, hogy a Fidesz-szavazók kezdtek passzívvá válni. Ugyanakkor szerinte mostanra úgy tűnik, a párt a lejtőn haladva „megtalálta a féket”, amit egyrészt abból adódik, hogy élesebb, nyíltabb versenyre kényszerült a Jobbikkal, másrészt a törzsszavazói megnyerésére tett erőfeszítéseiből.

– A Jobbiknak ellenzékben nehéz dolga van a Fideszhez képest megnyilvánulni. Orbán Viktor visszatért a jó öreg „szocialistázáshoz” és „liberálisozáshoz”, miközben az idei évértékelőjében a Jobbiknak a nevét sem ejtette ki. Ugyanakkor a témái, a halálbüntetés vagy a menekültkérdés mutatják, hogy a Jobbik fölé akar ígérni – mondta a politológus. Kevésbé látványos eszközként említette a miniszterelnök elmúlt két hónapi beszédeit a párt és szavazóinak történelmi küldetéséről – ezek Lakner Zoltán szerint identitásbeszédek, amivel az elkötelezett híveit akarja bebiztosítani, ugyanis tudja: ha elveszíti törzsszavazóit, elveszít mindent.

A baloldali ellenzékével szemben a Jobbik politikáját sikeresnek tartja: jó helyzetfelismerést, tényleges pártépítést említett az előadó. Úgy véli, a Jobbik mostanra néppárttá vált, már nem csak a szegények körében és vidéken népszerű, „csak egy budapesti áttörés hiányzik”. A „cukiságkampánnyal” pedig tudatosan puhítja saját karakterét, amit megengedhet magának, mert a szélsőségesek úgysem szavaznak másra. – Sikereiben nincs semmi varázslat: 2013 őszén, míg a demokratikus oldal az összefogásról vitatkozott, a Jobbik kampányolt, több hónapnyi versenyelőnye volt, és a választásra legjobb formáját érte el. 2014 őszén pedig ott volt a csalódott Fidesz szavazók számára…

Lakner Zoltán nem látja túl biztatóan a baloldali erők helyzetét. Szerinte egyébként is volt egy jobbratolódás a társadalomban; a baloldaliság lebecsültté vált, s ami értékes volt benne, azt a Fidesz és a Jobbik „magához ragadta”. Így például, a szociális biztonság (amit korábban az MSZP képviselt) helyére mára a rezsicsökkentés lépett. A Fidesz és a Jobbik ügyeivel nem nagyon lehet vitatkozni, a baloldalnak saját ügyeket kellene felépítenie: milyen legyen az oktatás, a társadalombiztosítás, mit gondolnak a piacról? Beszélt arról, szerencsés lenne egy előválasztás a baloldali pártok között, melynek során eldönthetik, mely körzetben melyik jelölt induljon. Ez verseny és szövetségkötés is egyszerre, de csak úgy lenne értelme, ha előtte megállapodnának az alapkérdésekben; mi a közös cél (az nem elég, hogy Orbánt leváltani), mik a fontos ügyek, ki kivel van?

HBN

Tüntetések

A civil szféra (egy része) tavaly ősszel a történésekre tüntetésekkel reagált – csakhogy senki sem politizál olyan profin ebben az országban, ahogyan a Fidesz! Például egy billoggal mászkál, és minden demonstrációra rásüti, hogy politizálás, ami egyébként igaz… Habár október-novemberre lendületet vett a tiltakozás, előjött a régi probléma: ki kivel van, lehet-e pártzászlót hozni, kivel szemben határozzák meg magukat, milyen politikai program legyen? Kiderült, hogy iszonyú nehéz működőképes szervezeteket fenntartani, nem is tudták magukat mozgalommá építeni – mutatott rá az előadó, hozzátéve, hogy a tüntetések nem kapcsolódtak össze politikai tiltakozássá, megrekedt a folyamat.