A pedagógusok kiállnak a mindennapos énekórák mellett

Debrecen - Nem az a cél, hogy mindenkiből zenészt neveljenek.

– Régebben az éneklés sokkal természetesebb tevékenység volt, szerves része a család és a közösség mindennapjainak, ma már azonban szinte teljes egészében hiányzik. A jelenlegi iskolai gyakorlatban is kevés az éneklési alkalom, nem jut elegendő idő az élmények átélésére, az érzelmek zenei kifejezésére, a készségfejlesztésre, a játékra. Éppen ezért örvendetesnek tartanám a mindennapos iskolai éneklés bevezetését – reagált érdeklődésünkre Szebenyi Sára, a Debreceni Vörösmarty Mihály Általános Iskola és AMI pedagógusa arra a múlt héten megjelent hírre, mely szerint a kormány tervei közt szerepel az ének-zene oktatás fejlesztése a tanintézményekben.

Kerekes Rita, a Debreceni Ady Endre Gimnázium Leánykarának karnagya elmondta, a gyerek vele született igénye a dalolászás, s annyira természetes része az életüknek, mint a mindennapos fogmosás. Balogh Judit Jázmin, a Debreceni Napraforgó Waldorf Iskola énektanára – csak úgy mint Kerekes Rita – szerint az oktatón múlik, hogy a diákok szeretnek-e énekelni. – Ha a tanár minden órán képviselni tudja azt, hogy a zene örömforrás, akkor élvezettel fognak a gyerekek is dalra fakadni. A nehézségek a kamaszkor körül kezdődnek, amikor észreveszik, hogy az, ami a rádióból szól és amit a tanárnő szeretne oktatni, nem fedik egymást. Emellett tudomásul kell venni, hogy a hetedik-nyolcadik osztályos fiúk mutálnak, ami miatt nem tudnak énekelni. Ha ez bármilyen grimaszban látszik az énektanáron, egy kamasz fiú soha többé nem fogja kinyitni a száját az énekórán – jegyezte meg Balogh Judit Jázmin.

Megtörik a lelkesedés

Kerekes Rita egy érdekes kettősségre hívta fel a figyelmet. – Az óvodás korú gyermekekre nagyon büszkék a szülők, amikor énekelnek, majd amikor már iskolában oktatják azt, sokan szükségtelennek érzik. Pedig az énekoktatás nem a piacképességről szól, de valami olyat ad, ami által a diákok gazdagabbak lesznek. Praktikákat keresünk arra, hogy a gyerekeink lelkileg egészségesebbek legyenek, „termeljük” a különböző nagyon hangzatos tehetséggondozó módszereket, míg erről egy kicsit megfeledkezünk. Nem az a cél, hogy mindenkiből zenészt neveljünk, az együtt éneklésnek viszont közösségformáló ereje van, s ha a gyerekem jól érzi magát egy közegben, nem fog mellékutakat keresni. Emberek ezrei fizetnek pszichológusnak, zeneterapeutának olyasmiért, ami – enyhébb esetekben – egy énektanárral megoldható lenne, hiszen az éneklés bizonyítottan jó hatással van a pszichére – hangsúlyozta a pedagógus.

Milyen a jó énekóra?

Az alsós gyerekeknél és a tinédzsereknél is nélkülözhetetlen, hogy az óra jelentős részében énekeljenek. A leánykar vezetője szerint a kamaszoknál fel lehet kelteni a készségtantárgy iránt az érdeklődést, ha a tanár nagyon meseszerűen beszél a zenetörténetről és képzeletet megmozgatóan hallgattat zenét, míg Szebenyi Sára a kisiskolásoknál a játékos feladatokban, így például a mozgásos gyermekjátékokban, a zenei rejtvényekben, ritmikai és dallami játékokban, improvizatív tevékenységekben látja a jó énekóra titkát. Abban mindhárom pedagógus egyetért, hogy nélkülözhetetlen a sikerélmény, hiszen a gyerek akkor örül, ha pozitív visszajelzéseket kap.

Bizakodnak a pedagógusok

A híradások szerint Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nem akar pluszórákat iktatni a tantervbe, azt szeretné elérni, hogy minden iskolában legyen legalább egy kórus, amelyet szakember vezet és a próbái védett időben legyenek. – A kormány tervére az ország összes énektanára egy emberként kapta fel a fejét, az elhangzottakban elsősorban nem a túlmunkát, hanem a lehetőséget meglátva. A szakmában évtizedek óta küzdünk azért, hogy (ismét) megvalósuljon a mindennapos éneklés, zenei tevékenység, melynek világhírű hagyománya, jól kidolgozott rendszere (Kodály-módszer) áll a rendelkezésünkre – mutatott rá Szebenyi Sára.

- Pálfi-Tóth Zoé -