2015.10.22. 13:06
Az élő írók társalgása
Debrecen - Az imázsépítés csak hiteles téglákra alapozva lesz várrá.
Debrecen - Az imázsépítés csak hiteles téglákra alapozva lesz várrá.Ma nem magától értetődő, – ami a gyerekkoromban az volt – hogy, ha Bodor Ádám vagy Esterházy Péter új könyve megjelenik, akkor a fiatalok rohannak a könyvesboltba. Egy kiadó nem engedheti meg magának, hogy az íróval öregedjen a közönsége, tehát el kell valahogyan juttatni a műveket az olvasókhoz – kezdte Nyáry Krisztián, a Magvető Könyvkiadó igazgatója kedden a Kölcsey Központban, ahol a Debreceni Irodalmi Napok vendégei beszélgettek az ars poetica mai értelmezéséről. Mint elhangzott, az eljuttatás eszköztárába, a marketingbe a borító színein, a könyv formáján túl beletartozik a művészek íráson túli tevékenysége. Dr. Keszeg Anna író ezt úgy fogalmazta meg: „az igény arra, hogy tudjuk Rousseau mit reggelizik, magával hozhatja az érdeklődést arra, hogy mit ír.
Szövegekben nem alkuszunk!
– Dragomán Gyuri felkel, rántottát csinál és már van a Facebookon egy poszt arról, hogy a tojás egy csoda – hozta fel példaként Grecsó Krisztián. Az író hozzátette: Én soha sem tudnék olyan őszintén rácsodálkozni az élet mindennapi részeire, mint ő. Ezt irónia nélkül mondom. Az imázs efféle építése csak akkor működhet, ha a szereplője személyiségéből fakadóan hiteles. Péterfy Gergő edzőteremben fotózza magát. Erre lehet azt mondani, hogy az írói szellem dekonstruálása, de szerintem olyan édes-bolond és annyira belülről jön a fizikumáért folytatott küzdelme, hogy az átsugárzik a képein. Biztosan van, akinek ez nem tetszik, de míg őszinte, addig szerethető. Ezek egyike sem megy a szövegek rovására. Szövegekben nem alkuszunk! – jelentette ki a művész, aki Dés Lászlóval és Dés Andrással együtt zenés-irodalmi előadásokkal járta az országot, valamint gitárosként is részt vesz a Rájátszás projektben, amely során kortárs költők, írók műveit dolgozzák fel ismert hazai zenészek.
Ha költő, akkor nem él
– Az énekelt vers nem kellemetlen dolog. Ez nem a vers marketingje, hanem egy létezési tere, megjelenési formája. A színpadi szereplésekben van kockázat, ezeket az eseményeket nagyjából ugyanolyan komolyan kell vennem, mint az irodalmat. A legfontosabb, hogy tisztelem a nézőt, felkészülök és csak olyasmit vállalok, amire egyébként képes vagyok. Én gyerekkorom óta gitározok. A Rájátszás megmarad az irodalom szolgálatában, mégis olyan produkció jön létre, ami önmagában is érték – hangsúlyozta.
– Amikor először vettem kézbe Kányádi Sándor kötetét, teljesen evidens volt számomra, hogy ő nem él, nagyon meglepődtem, amikor a középiskolában meghirdettek vele egy író-olvasó találkozót. Életem egyik meghatározó élménye volt, fantasztikus előadó, aki úgy élvezi a hallgatóságával együtt a saját anekdotáit, hogy az nem tolakodó – érvelt Grecsó Krisztián, amellett, miért fontos, hogy az író kilépjen a könyv mögül és az olvasói elé álljon.
Csak azt, ami megy
Péczely Dóra, a Tilos az Á Könyvek főszerkesztője felhívta a figyelmet: Ahhoz, hogy célt érjen a találkozás, a szervezőnek tisztában kell lennie a szerző tulajdonságaival, képességével, nem erőltethet rá szerepeket. Ha valaki nem tud felolvasni, akkor ne tegye. A kiadó a szöveg alapján hozza meg a döntést, hogy kiad-e egy kéziratot, ám amint megvan az elhatározás nyomban végiggondolja az író egyéb képességeit. Simon Márton könyvei azelőtt is jól fogytak, hogy slammerként híressé vált volna, de aztán tízezres nagyságrendben kapkodták a boltokból – tette hozzá.
Nyáry Krisztián így biztatott: amíg sorban állnak és pénzt adnak a Rájátszásért vagy például Szabó Balázs Csöndkabát című estjéért, addig tudható, hogy a közönség igénye nem csökkent az irodalomra, csak más úton fogyasztja azt.
HBN–HABE
Társ az „egókeresésben”
A beszélgetőtársak kitértek arra, a közoktatás keretei nem szolgálják a célt, hogy a diákok megszeressék az irodalmat. A szabott határok között dolgozó tanároknak talpraesettnek és ötletesnek kell lennie ehhez. – A tinédzserkor nagyon érzékeny időszakában úgy lehet az irodalom számára megnyerni a fiatalokat, ha az egókeresésükben veszünk részt. Tehetségkutatókra vágynak, meg akarják mutatni magukat. Sokan igyekeznek írásban kifejezni a bennük rejlőt. A kreatív energiáikat szárnyaltatni lehetne. Meg kell érteniük, hogy az irodalom nem csak egy bemagolandó tantárgy a többi között, hanem az egyetlen ügy, ami tényleg velem foglalkozik, az emberrel.