Nem szentírás?

Az iskolában úgy tanultuk, (bizony én még odajártam hittanra 1957 őszén, s ki sem kell szállnom kedvenc padomból a rendes tanórák után a hitoktatás kedvéért), hogy Júdás neve egyenlő a nemtelen árulás fogalmával. T.Szűcs József jegyzete.

Aztán sok évtized múltán, amikor ismét kezdett, kezd(het)ett népszerű témává válni a Biblia világa (a médiában is), meglepő felvetések láttak napvilágot. Júdásról például azt találták kideríteni, vagy legalábbis erősen vélelmezni, miszerint nemhogy júdás nem volt, de Jézus egyenesen őt választotta ki, mint alkalmas társat. Merthogy ő volt az egyetlen a tanítványok között, aki megértette tanításait, azt hogy Jézus végső soron csak az ő szándékos árulása révén tehet majd eleget kereszthalála után isteni küldetésének. Nem tudom, melyik változat a hihetőbb, de nem is olyan lényeges. Hisz végül is nem Krisztus, hanem „csak” Júdás karakterének ad(hat) más előjelet. Ráadásul most ismét olyan hírek fújdogálnak tudományos műhelyek felől, hogy Júdás ténylegesen még annál is gonoszabb volt, mint amilyennek emberek százmillió tartották évszázadok során a Szentírás tanítása nyomán.

A nagyobb gond sokkal inkább az, hogy nem új keletű Jézusok, hanem újabb és újabb, ki tudja igazából milyen lényegű, jellemű Júdások bukkannak fel szinte naponta közöttünk. Közismert, sőt példaképnek kikiáltott emberekről bizonyítják be, hogy sikkantott pénzből jótékonykodtak, karitatívkodtak. Nagylelkű, a sportot, művészeteket stb. szponzoráló, működtető vállalkozókról egyik-pillanatról a másikra hull le a közmegbecsülés addigi lepelje. S nemcsak az derül ki róluk, hogy a király meztelen, de az is, hogy a bőrük alatt lévő pénzt csalással szerezték. Másokról azt terjesztik, országunk létszámához viszonyítva elég sokakról, hogy csupán egyszerű megélhetési besúgók voltak, akik csak utólag mesél(het)ik, hogy kényszerítették egykori tettükre őket. Nagy reményekkel megválasztott politikusainkról naponta bizonyosodik be, hogy az sem igaz, amit kérdeznek. Igaz, ez már szinte említésre sem érdemes, annyira hozzájuk szokhattunk.

Természetesen élnek köztünk igaz emberek is. Olyanok, akiknek semmi takargatnivalójuk, megbánnivalójuk sincs, s bűn sem terheli a lelkiismeretüket. Ám attól tartok, rájuk esik a legkevesebb rivaldafény, s róluk nem fog soha kiderülni, hogy jobb időkben akár sokunk példaképei is lehetettek volna… ​

- T. Szűcs József -