2015.10.24. 17:07
Retró hagyományőrzés
<em>Igen, megváltozott a világ, mi több, folyamatosan változik. Hol jól, azaz jó irányba, hol nem jól, mert romlik. Van erre is és arra is példa, csak észre kell venni. Rendre eszembe jut időnként, hogy – hála istennek – szinte egyáltalán nem látni az utcán részeg embereket! Lényegében egyáltalán</em>! Réti János jegyzete.
Igen, megváltozott a világ, mi több, folyamatosan változik. Hol jól, azaz jó irányba, hol nem jól, mert romlik. Van erre is és arra is példa, csak észre kell venni. Rendre eszembe jut időnként, hogy – hála istennek – szinte egyáltalán nem látni az utcán részeg embereket! Lényegében egyáltalán! Réti János jegyzete.
Legalábbis azokban az idősávokban, amikben régen támogatták bizony egymást munka után, hazafelé menet jutalomosztás után, vállalati ünnepség után. Vagy csak úgy! Látszott rajtuk, hogy ittak. Talán nem is keveset. Ez attól is függött, hogy ki mennyire bírta az italt. A rövidet, a bort, a sört vagy a pálinkát. Ez ember- és társaságfüggő volt. És persze függött az alkalomtól is: a nagyobb névnapokon alig voltak „érintetlenek”. Alig, mert az öltözőszekrényekben, az irattartó szekrényekben már munkakezdés előtt ott lapultak az üvegek, hogy már az első köszöntőket meg lehessen kínálni. Ha nem névnap volt vagy valaki születésnapja, akkor megoszlott a kínálás, de amikor olyan volt, hogy nagy, vagy még nagyobb társaságot érintett (politikai ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó ünnepségek, jutalomosztás) akkor talán nem is volt olyan társaság, amelyik ne kóstolt volna ezt, azt vagy amazt. Vagyis: otthon a feleség ne kérdezte volna meg a puszi után, hogy „ittál?” „Igen, de csak keveset” – így a válasz, aminek igazságtartalma azonban csak a viselkedésből derült ki.
Évek óta nincs már ilyen vagy olyan, hogy gyertek, kapjunk be valamit! Ez az idő elmúlt, és jó is, hogy elmúlt, mert az egyik pohár után jött a másik, és olykor ennek nem jó lett a vége. Sem így, sem úgy! De azért nyilván nem vagyunk szentek. A napokban hazafelé tartottam, amikor megláttam magam előtt, olyan 8-10 méterre egy férfit. Nem ünneplőbe öltözve, de alulöltözött se volt, csak ment előre. A járásában volt némi bizonytalanság. Hol jobbra, hol balra kitért időnként az egyenes irányból; meg egyik-másik befordulása sem volt igazán szabályos vagy határozott. Nem mentem hosszan mögötte, de eleget, hogy megállapítsam, ez az ember „be van kapva”, azaz ivott, méghozzá önmagához képest nem is keveset. Nem fognak örülni neki otthon. De majd megbocsátják. Egy kis retró hagyományőrzésnek fogják fel.
