Egy vészfék az egész menüt tönkreteheti - Utasellátó, a mozgó történelem

Debrecen - Érdekességek az Utasellátó múltjából – az úti vendéglátás relikviáin keresztül.

Már a postakocsik kereskedelmi útvonalai mentén megjelentek a vendéglátással kapcsolatos tevékenységek. A római kortól az újkorig számtalan útleírás dolgozza fel az utazás és az ellátás kapcsolatát. A história azonban adós marad a világ, ezen belül is a honi utasellátási múltjának feltárásával. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az a vándorkiállítás, amelynek egyik helyszíne Debrecen volt a közelmúltban.

A gyorsaság mellett…

A gőzvontatás forradalmasította közlekedés – a „gyorsaság” mellett – sajátosan igyekezett az utazók kedvében járni. Amikor a vonatok időnként megálltak, a vasúti pálya indóházához közeli vendéglőkben időt engedtek az utasoknak éhségüket csillapítani. Később az állomásokon való tartózkodási idő rövidülése hívta életre a járatokon az étkezési lehetőségek megteremtését.

Amerikában jelentek meg az első összevont háló-étkező kocsik a XIX. század közepén, amit nem sokkal később az európai vasúttársaságok is követtek, és a múlt század hajnalán már a magyarországi utazók is részesülhettek a komfortból. Az újabb vonalak építése mellett kinyitottak a vasútállomások resti korai éttermei, az akkori kor gyorsétkezői, ahol nemcsak bécsi szelettel és vagdalttal készített szendvicseket kínáltak, de a fröccsözés is hódított a nyári melegben.

Konyha a kocsi végén

Az étkezőkocsikat illetően a MÁV első saját gyártásra irányuló kezdeményezését Baross Gábor közlekedési miniszter hagyta jóvá. Ezeken kezdetben nem készült (kész)étel, azt a közbenső állomásokon vették fel a „konyhafelelősök”. A ma is használatban levő elrendezésben – az étkezőkocsi egyik végébe épített konyharészlegben – a legnagyobb helyet a tűzhely foglalta el. A vörösréz kannák, a serpenyők, a fazekak külön kijelölt helyet kaptak. A MÁV vonatain kezdetben külföldi vállalatok végezték az utasellátást. A második világháború után új fejezet kezdődött: a nemzetközi szerződések érvényüket vesztették! Az újjáépítési periódusban a MÁV Étszolgálata végzett eleinte kosaras mozgóárusítást, és csupán büfé jellegű ellátást nyújtottak az utasoknak.

A fejlődés útjára lépve

Az Utasellátó Nemzeti Vállalat hivatalosan 1948. november 19-én alakult meg. A kezdetekben nemcsak vasúton és pályaudvarokon végzett a cég szolgáltatást, hanem a Mávaut autóbusz állomásain, a Mahart járatain és kikötőiben, valamint a Malév gépein. Kevesen tudják, az első Forma–1-es futamon a Hungaroringen, 1986-ban az Utasellátó szolgáltatásait élvezhették az autósport szerelmesei. Mint ahogy az is sokak előtt ismeretlen, hogy a vállalat étkészleteit több más mellett a Herendi, a Zsolnay, a Hollóházi és az Alföldi porcelángyárak szállították. Az Alföldi porcelánokon található kék motívumok mintavilágát egykoron Hofi Géza neves humoristánk tervezte!

A rendszerváltás után a vállalat új neve MÁV Utasellátó és Idegenforgalmi Igazgatóság lett. Így lehetett, hogy az Utastourist üzleteiben az akkor kuriózumnak számító banánért, narancsért, téli szalámiért, kávéért, más finomságokért a vásárlók elsőként ezekben a boltokban fizethettek valutával. A MÁV Utasellátó Rt. 1988-ban ünnepelte 50. születésnapját. Ennek előnye és hátránya akkor egyaránt megjelent. A privatizációval a legtöbb üzletágat külső társaságok/vállalkozók kezébe adták.

A cég stabil szakembergárdája tovább vihette a vendégszeretetéről mindig híres vállalati filozófiát, mások magánszemélyként üzemeltették a klasszikus utasellátást. A piaci versenyben 2003-tól – immár a MÁV-START Zrt. égisze alatt – fogott új kezdeményezésekbe. Nosztalgiavonatokat indítottak, újabb célállomásokat jelöltek ki a történelmi hagyományok mentén Nyugat-Európába, és a magyarok lakta határon kívüli településekre, a Vajdaságba, Erdélybe vagy a Felvidékre.

Budapesttől Záhonyig

Vasutasberkekben úgy tartják, a vasútvonal ma nem elválasztja, hanem összeköti a nyugati és a keleti határokat. Nem véletlen tehát a régió, ezen belül is a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék iránti figyelem. A két megye „kapuja” az országhatároknak. Ezt igazolja az Utasellátó Vállalat volt dolgozóinak hitvallása is. Nagyné Varga Erzsébet Hajdú–Szabolcs megyei területi igazgatóságának korábbi vezetője úgy fogalmazott: „Egy nagy család voltunk.” A fénykorában 6600 dolgozót foglalkoztató országos nagyvállalatnál 1969-től dolgozott. Tőle tudható, akkoriban Debrecenben, Püspökladányban, Nyíregyházán és Záhonyban volt melegkonyhás üzem étteremmel. A régió más településein, mint például. Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Biharkeresztesen összesen harminc büfé és ugyanennyi kiskereskedelmi pavilon várta az utazókat forró lángossal vagy a csokis utascsemegével.

Fémasztalra fémedényt…

Kaltenecker József 40 évet szolgált a vasútnál. A mesterszakács 29 (!) évet töltött/főzött/sütött a vonaton. Mint kiderült, előbb kézilányok segítették a munkáját, majd a félkész, előkészített élelmiszerek „betörésével” magára maradt(?) a mozgó konyhában. Akkorra már megtanulta: „fémasztalra fémedényt nem szabad tenni”, mert az bizony csúszkál. (Bármennyire is ügyelnek rá, egy vészfékezés az egész napi menüt tönkreteheti.) Ezeket erősíti meg Nehéz György, a MÁV-START Zrt. munkatársa, a kiállított gyűjtemény tulajdonosa, aki elmondta: megszállottként akarja az utókorra hagyni az utasellátás relikviáit.

És, hogy mit kínált még akkor Utasellátó Vállalat? Egy nem feltétlenül a profijához igazodó felkészítő mentorálást és vendéglátó kultúrát a jövő szakembereinek, akik azután évtizedek múltán is megszállottjai a szakmának. A vállalat területi igazgatóságán majd’ félszázadot eltöltött Konkoly Ferencné gazdasági vezető korát meghazudtoló módon lelkesedéssel beszélt az „Utasnál” eltöltött időről. Szívesen emlegette fel a ’70-es, ’80-as éveket, amikor a két egykori „riválissal”, a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó-ipari Vállalattal és az Alföldi Vendéglátóval „konkurálva” az a la carte étkezést „nyilvánossá” tették, élőzenés mulatságokat rendeztek az Utas debreceni éttermében vagy gasztronómiai fellegvárrá nőtték ki magukat.

A vendéglátás jövőjének letéteményesei is lettek. Az igazgatóság nagy hangsúlyt fordított az utánpótlásképzésre. Segítették munkatársaik továbbtanulását. Ennek köszönhető, hogy a MÁV-nál, a Volánnál, a pénzügyi szférában, az oktatásban, a vendéglátásban alig akadnak olyanok, akik ne az Utasnál kezdtek volna, a ranglétra minden lépcsőfokát végigjárva. Mesterszakácsok- és felszolgálók dolgoztak tanulófelelősként, hogy a legelszántabb tanulók az országos versenyek után külföldön is bizonyíthassanak. Útmutatásaik alapján nőtt fel ugyanis több nemzedék, melynek tagjai vállalják, hogy továbbviszik az utazó vendégek színvonalas kiszolgálását.

- Nagy Zoltán -