Húszezer magyar tehetség között tűnt ki a debreceni dizájner

Debrecen - Világmegváltó közösséget keresek, irányt és megerősítést – foglalta össze Kis Andrea, miért vette a bátorságot, hogy jelentkezzen a Templeton Programba, amelytől húszezer tehetséges magyar fiatal várt hasonló kapaszkodókat.

A 26 éves debreceni grafikust három fordulóban, – a szakmai önéletrajz, publikációs lista elbírálása, IQ-teszt, motivációs levél és személyes interjú után – beválasztották az ország 315 Junior Templeton Fellow-ja közé. Most szeretne tenni valamit a bolygóért, ami életterünknek rendeltetett. Férjével készített már idegennyelv-tanulást könnyítő, élvezetessé tévő programot, tankönyvet. Tervez egy applikációt, amely közvetlen összeköttetést biztosítana diákmunkások és munkaadók között. Hiszi, hogy létrejöhet egy internetalapú új demokráciaforma. Vagy ott van a hulladékgyűjtő kampány ötlete: a napok óta utcán heverő szeméttel lefotózná magát a kukába dobó hős. A fényképet feltölthetné az erre létrehozott közösségi oldalra, amiért cserébe egy virágmagokkal teli zacskót kapna. A lebomló csomagot a hulladék helyére tehetné, s pár hét múlva már szirmoktól és nem a műanyagflakontól pompázna a helyszín. A játékosok bejelölhetnék magukat egy országos térképen, hirdethetnénk versenyt a legkreatívabb szeméttel fotózkodók között. Cikáznak a gondolatok a vidámkék haj alatt, a széles mosoly fölött. Hüledezem, de rátetéz, azt mondja, naponta nyolc-tíz ilyen ötlete van, ám egyelőre képtelen megszüntetni a „vagy”-okat. Reméli, a programban a mentoraival kiderítik mire érdemes a legtöbb energiát összpontosítani.

„Csakazértis”

A szerkesztőségbe érkezésekor hamar kifejezem neki, mennyire szimpatikus, nyitott. Annál inkább meglep, amikor meséli mennyi belső korláton kellett átkapaszkodnia a jelen állapothoz. És ma is csak az emberek felének pozitív az első benyomása róla.

Fotó: Matey István

Már az iskolában kívülállónak számított kissé. Bár rajzkészsége fiatalon kiviláglott, tanár szülei a biztos jövő érdekében a tudományos pályára szánták, felfogásukban a bölcsészet előbbi alárendeltje. Andi angolul írt, olvasott óvodás korára, függvényrendszerekben kezdett el számolni és tízévesen már programozott. Otthon nem volt kérdés, hogy az egyetemen, matematika-informatika szakon végez majd. Ugyan, mint mindent, ezt is érdeklődéssel tanulta, de ekkorra már egyre erősebben dolgozott benne a „szabadságvágy”, amely könnyen elrugaszkodhatott a férje erős támaszáról. – Az első számú támogatóm, rajongóm, barátom, társam tíz éve. Gimnáziumban ismerkedtünk meg és érettségi után titokban összeházasodtunk. Biztatására az egyetem után elvégeztem a Debreceni Művészeti Akadémián alkalmazott grafikusi okj-képzést, majd rengeteget tanultam a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem előkészítő félévén. A párom vett rá, hogy induljak egy nemzetközi pályázaton – mondta.

A jó szó a főnyeremény

A fiatal tehetség így mesélt: „Az A’ Design Award and Competitions nevű olasz megmérettetés felhívását, sokáig csak nézegettem. Fel lehetett tölteni egy képet, a regisztráció befejeztével pedig pontoztak és megírták az esélyeket. Persze felálltam a gép elől az utolsó lépések előtt. El is feledkeztem róla, mire három hónap után kaptam egy emlékeztető-üzenetet. Vacilláltam, de a férjem leültetett és együtt beadtuk a jelentkezést, elutaltuk a nevezési díjat. Fél órán belül visszaírtak, hogy a tízből nyolc pontosra értékelték a kockalendáromat. Ez minimum dobogót jelentett, ezüstérmes lettem végül. A díjátadóra kiutazni nem volt pénzünk, pedig ez a nem pénzdíjas verseny igazi nyereménye, a kapcsolatszerzés, a nemzetközi designerközösség megismerése. Közösségi gyűjtésbe kezdtem, az út hetven százalékát összeadakozták és rengeteg biztató szót is kaptam. Addig nem hittem, hogy a családomon kívül bárkit érdekel, amit csinálok. Ez lendületet adott, megerősített. Most már nem félek beadni a munkám pályázatokra. A legszívesebben webdesignokat készítek, de az most nem fér bele az időmbe, mert nappali egyetemre járok. A párom meggyőzött, hogy vágjak bele végre a Debreceni Egyetem (DE) pszichológia szakába, mert mindig is érdekelt. Lubickolok benne, élvezem ezeket az ismereteket, csodálom a tanáraimat és a hallgatótársaimat. Az épületbe lépve néha olyan, mintha hazaérkeznék. Közben besegítek a közös honlapfejlesztő vállalkozásunkba és keresem az irányt, az igazi utamat.”

HBN–HABE

Tehetséggondozás

A Magyar Templeton Program a világon egyedülálló, kísérleti tehetségazonosító és tehetséggazdagító lehetőség, márciustól egy éven át személyre szabott programban, mentorálásban részesítse a beválogatott 10 és 29 év közötti, kivételes kognitív tehetségeket. Fontos célkitűzés, hogy a résztvevők személyes sikereinek elérése mellett abban is segítse őket, hogy a tevékenységük pozitív hatással legyen a szűkebb és a tágabb környezetükre, az emberiség sorsára. A programba több debreceni fiatalt bevontak. Andi a DE tehetségkutató programja, a DETEP-en át értesült a lehetőségről.