2016.07.31. 18:37
(Szolg)áltatások 2.
<em>Nem terveztem „sorozatot” <a href="/szolgaltatasok/3115128" target="_blank">legutóbbi jegyzetem</a> kapcsán, de mivel időnként a téma nem csupán az utcán hever, hanem felugrik, és átkarol, így nehezen lehet lerázni</em>. Kenyeres Ilona írása.
Nem terveztem „sorozatot” legutóbbi jegyzetem kapcsán, de mivel időnként a téma nem csupán az utcán hever, hanem felugrik, és átkarol, így nehezen lehet lerázni. Kenyeres Ilona írása.
Fiatal hölgy igyekszik a Piac és a Szent Anna utca sarki villamosmegállóhoz. A Nagyerdő felé tartó jármű éppen bent áll, ám az ajtaja zárva. A hölgy integet, kopog, megnyomja a nyitógombot, de az ajtó továbbra sem nyílik. Egy srác érkezik közben, ő is elvégzi eme műveleteket, de az ajtó csökönyösen zárva marad, a villamos vezetője pedig odaint nekik, valahogy így: „ez van, ezt kell szeretni”… Ezek után még ott álldogálnak egy darabig, ők és a villamos, majd az utóbbi szép lassan elindul. A hoppon maradt utasok azóta is azt találgatják, vajon miért tolt ki így velük az alig néhány embert szállító sofőr, s miért kellett megvárniuk a következő, zsúfolt járművet.
Más: Idősebb férfi ismerősöm fagylaltport keresett. Egy cukrászati kellékeket forgalmazó üzletben 4400 forintért árultak egy zacskónyit, kártyát viszont nem fogadtak el, mondván, ők nem fizetnek azért százalékot. (Ezek szerint egy vállalkozó egy szatyornyi készpénzzel megy bevásárolni?) Mivel csak egy ötezres volt nála, egy zacskóval kért. Odaadta a pénzt, hogy legyen idő a blokkra meg az apróra míg ő – rendes ember lévén – visszasétált a polchoz a másik zacskóval. Mikor visszatért, az eladó az egyik kezébe adta az árut, a másikba pedig belenyomta a visszajáró aprót. „Ahogy a szemébe néztem megéreztem a huncutságot, s kicsit elbizonytalanodtam. Égessem, vagy ne ezt az embert, aki néhány forintért eljátssza egy idegen előtt a becsületét, de inkább csak mosolyogva megköszöntem, s kijöttem a boltból” – meséli ismerősöm, aki az utcán konstatálta: 200 forintot kapott, és blokk sem volt sehol. Nemsokára betért egy szerszámokat árusító üzletbe, ahol „csupán” 100 forintot nem adtak vissza, csak mosolyogtak rá, amikor 2400 forintos vásárláskor 2500-at adott. Gondolták, a többi borravaló – ő meg szégyellt szólni ilyen csekély összeg miatt. De legalább itt kapott blokkot, sőt érdeklődésére az eladó kimutatott az utcára: ott van nem messze egy pénzkiadó automata – mert ők sem fognak százalékot fizetni a kártyás vásárlók miatt. (Mellesleg az üzletben többszázezres gépeket is árulnak.)
„Tovább is van, mondjam még?”
(Szolg)áltatások
Az alábbiakban néhány közeli ismerősömet, barátomat ért „bosszúságvirágok”-at szedtem egy csokorba – ám bizonyára folyamatosan újabb virágszálak is teremnek a szolgáltatások nagy kertjében. Nádudvarról Hajdúszoboszlóra utazott a szolgáltató irodájába az ügyfél egy keddi napon. Kenyeres Ilona írása.
