„Nem aluljárót építek, hanem tornyot”

Debrecen - Nemcsak a zenéje, az identitása is alföldi a PG Csoport énekes-dalszerző-szövegírójának.

Most illett volna csak a zenéről beszélgetni, hiszen egy harminc éve alakult és még működő együttes esetében ez nem is lehet kérdéses. Csakhogy a PG Csoport ebben is más, mint a többi, ahogy Jantyik Zsolt énekes, zeneszerző és szövegíró megfogalmazta: műhely, ezért is szerepel nevében a csoport szó. Ezt egyébként a többszöri tagcsere is alátámasztja, a kezdettől csak a Jantyik-fivérek: Zsolt és a szólógitáros, Csaba a pillérei a zenekarnak.

A PG Csoport mindig vonzotta az értékes embereket

Jantyik Zsolt

Könnyen kapott bélyegek

Hogy ez az írás mégsem csak a zenéjükről szól, annak a frontember, Zsolt politikai szerepvállalása az oka, ami miatt nem egyszer támadták, azt is szemére vetve, hogy hiteltelenné váltak az egykor társadalomkritikának szánt szövegei. A dalszerző ezt felszínes, általánosító vélekedésnek tartja, s bár nem szívesen, de elmondta erről is a véleményét.

– Alapvetően a megközelítés sem tetszik, hogy bal- vagy jobboldal, mert én mindig nemzetben gondolkoztam, s tudom, már a kezdetektől emiatt is többen támadtak. Jó példa erre, hogy 2012-ben a Bikini 30. születésnapi koncertjén az Arénában Németh Lojziék felkérésére elénekeltem a Maradunk, mint a magyarok kezdetű első szerzeményemet, amit még 22 évesen írtam, s az Index kritikusa napi politizálást sejtett mögötte. Még ennél is durvább volt, amikor 1999-ben, szintén egy fővárosi koncerten észrevéve a Debrecenből érkezett barátainkat, előrenyújtott kézzel integettem nekik, amit a Blikk fotósa elkapott, de úgy beállítva, mintha náci sovén karlendítés lenne. Egyből becsukódtak előttünk az ajtók, pedig akkor már havonta négy vidéki klubban játszottunk rendszeresen.

Azt hihetnénk, emiatt fordult a politizálás felé Jantyik Zsolt, ám ebből csak a kényszerűség az igaz, a kiváltó ok más volt. Ehhez érdemes röviden átfutni a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–népművelés szaka 1990-es elvégzése után következő éveinek zenén kívüli részét. Előbb az egyetem közművelődési titkárságán szabadidős tevékenységet szervezett, majd két év múlva a diósgyőri művelődési központ főmunkatársa lett. Újabb két esztendő elteltével azonban állapotos feleségével visszaköltöztek Debrecenbe, hogy közelebb legyenek a nagyszülőkhöz. Zsolt a DOTE egyetemi klubját vezette, de Hanna lányuk megszületése után a többgenerációs család Derecskét választotta, mert kertes házba vágytak, s ott kaptak megfizethetőt. Kapóra jött neki az is, hogy megjelent egy pályázat az ottani művelődési központ igazgatói posztjának betöltésére, amit három jelentkező közül meg is nyert. Bár ebben az esetben „nyereményről” nehéz lett volna beszélni, hiszen egy alig látogatott, emiatt rendkívül gazdaságtalanul fenntartott intézményt vett át. Ebből sikerült másfél év alatt virágzó, jól működő közösségekre építő kulturális központot létrehoznia. És itt értünk el a Fideszbe lépésének legfőbb okához.

Egyedül nem ment

– Ennek megértéséhez tudni kell, hogy édesapám, aki pedagógus volt Ecsegfalván, két alkalommal járt úgy, amivel az elért eredményem után nekem is szembesülnöm kellett: valaki más akarta learatni a babérokat. Neki a második eset után olyan problémája lett a szívével, hogy meg kellett műteni, majd néhány év múlva meghalt. Én nem akartam így járni, de ehhez szövetségeseket kellett szereznem, mert egyedül esélytelen lettem volna a sikeremet kisajátítani akaróval szemben, akit baloldali hátszél segített. Amúgy pedig az országban akkor zajló folyamatokkal egyetértettem, így nem esett nehezemre azonosulni a Fidesz politikájával, amely markánsan nemzeti irányt vett azokban az években.

Valaki „súg” neki?

Bár a 2000-es belépése után a párt helyi szervezetének a vezetője is lett, s ezt a tisztséget máig betölti, majd a város alpolgármestere is volt, mégsem dédelgetett különösebb politikai ambíciókat, ezen a téren igyekezett helyi szinten maradni – állítja. Különben is úgy érzi jól magát, ha az utcán visszaköszönnek neki, az a legjobb fokmérője, miként vélekednek róla, illetve az általa is képviselt pártról az emberek. Amikor ez elmarad, tudja, nem jó az irány. Otthon van Derecskén, mint ahogyan Debrecenben vagy Dévaványán, korábban pedig Ecsegfalván és Kisújszálláson. Alföldi az identitása és a zenéje is. Az egyébként együtt születik meg a fejében a szöveggel, de hogy hogyan, azt maga sem tudja.

Egy népdalszerű négysoros szöveget elénekelve érzékelteti ennek a folyamatnak a különlegességét. Egy reggel felébredve ugyanígy szakadt ki belőle: Megérett már a mocsok a sarlóra / A kis Jézus leszáll majd a tarlóra / Megvágja a gyenge lábát a torzsa / Beteljesül mindenkinek a sorsa. Később elemezgetve a szöveget, arra a megállapításra jutott, hogy ezt nem írhatta ő, mert ebben a négy sorban annyi az információ, mint egy látomásban. Kételkedését erősíti a rá jellemző alkotás folyamata, ami inkább ösztönös, mint tudatos. Mint mondja, a zene- és szövegfolyam kapuja akkor nyílt ki nála, amikor komolyabban elkezdett gitározni. Bár már a gimiben is pengetett, de a zalaegerszegi katonaideje alatt tanult meg igazán gitározni a M.É.Z. együttesből ismert Turzó Sanyitól.

Két állandó betű és tag

Ahogy gitározni kezdek, egyszerűen jönnek a dallamok és velük a szövegek

Jantyik Zsolt

– Nagyon érdekes, de addig egyetlen verset, dalszöveget nem írtam, viszont ahogy gitározni kezdek, egyszerűen jönnek a dallamok és velük a szövegek, melyeket azonban már csak akkor rögzítek, mielőtt lemezre kerülnek, addig a fejemben hordom azokat. Mostanság már az is megtörténik velem, hogy felébredve egy egész szimfonikus mű zakatol az agyamban, de sajnos el is vész, mert lekottázni még nem tudom, de azon leszek, hogy megtanuljam a lányomtól, aki a zeneművészeti kar fuvolaművész tanszakán másodéves.

A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban végzett három diák, Jantyik Zsolt, a később színészi pályára váltó Jámbor József és Herczeg Zoltán a KLTE kollégiumában előbb performanszokat, majd saját dalokat és népszínházszerű bohózatokat adott elő pénzszerzési céllal – így kezdődött. Első próbálkozásaikat még Pacuha Részvénytársaság néven követték el, majd következett a PG. Az elnevezésnek sokak által máig ismert poly genius változatát Jámbor találta ki, de csak fél óráig volt életképes, így maradt az akkori idők „kedves” tantárgya, a politikai gazdaságtan. Ugyanakkor Zsolt szerint a rejtett jelentése mindig is a Phoenix Genesis volt, vagyis az állandóan újraéledő főnixmadár. Ezt erősítik a gyakori tagcserék is, melyek után sosem gyengült, inkább erősödött a zenekar, de legalábbis új minőséget hozott létre.

– A PG Csoport mindig vonzotta az értékes embereket, és természetesen igyekezett értékest alkotni velük. Hiszek a sorsszerűségben, mert a Jóisten olyan szépen alakította a dolgokat, hogy amikor egy idő után kifáradt, amit együtt csináltunk, vagy valakit máshová szólított a kötelessége, akkor mindig jött valaki a helyére, aki valamiben még jobb is volt nála. Néha elég volt az is, hogy csak emberileg, mert a zenekar életében ez egy fontos tényező. A három éve elhunyt Halmos Béla mondja rólunk Szomjas György mostanra elkészült filmjében a zenére vetítve, amit eredetileg Kemény Dénes volt vízilabda szövetségi kapitány jelentett ki: nem vízilabdázókat nevel, hanem embereket, akik tudnak vízilabdázni. Ő is azt szerette bennünk, hogy a zenélés mellett fontos számunkra a család, a közös együttlét, a haza szeretete, a hagyományok ápolása. Hozzáteszem, mindez nem direkt módon, hanem olyan természetességgel és észrevétlenül, ahogy levegőt veszünk.

Majdnem befutottak…

Zsolt szerint ugyanakkor éppen emiatt sem futhatták be azt a pályát, amire a zenéjük alapján képesek lehettek volna. Pedig 9 évvel a megalakulásuk után ott álltak az országos hírnév kapujában. Miután megnyerték a Marlboro Rock in ’95 fesztivált, eljutottak a Marlboro nemzetközi gálára Svájcba, pedig a dohánycég nem tartotta őket elég „main­streamnek”, de a fesztivál­igazgatónak tetszett, így a nagyszínpadon is játszhattak.

– Ez azt jelentette, hogy a Pearl Jam és Neil Young előtt játszhattunk, akit a szintén világhírű Bob Geldoffal együtt „fikáztunk” sörözés közben a büfében. Hazaérve a Ferihegyi reptérről egyenesen a Sziget Fesztiválra mentünk fellépni, ami után 50 percig adtuk az autogramokat. Meg is kérdezte a dobosunk, Szódás Imi: mi akkor most befutottunk? Erre az öcsém: ezzel együtt kell élni. Nem így lett, mert akkor ott véget is ért a sikertörténet. Talán, ha lett volna egy jó menedzserünk, amire akkor még nem adtunk, pedig az egy külön szakma, amit lehet jól és rosszul is csinálni.

Első a család

Érdekes eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha…? Zsolt úgy véli, a zenéjükkel az akkori hazai élvonalba is betörhettek volna, hiszen a Bikini még nem indult be újra, a Republic pedig már nem volt a csúcson, s e két zenekar szellemisége hasonló a PG Csoportéhoz. Az előbbivel, illetve vezetőjével, Németh Lojzival együtt is dolgoztak, Zsolt rendszeresen ír szöveget a Bikini dalaihoz. A kérdésfelvetést azonban árnyalja az a tény, hogy az állandó koncertezés nehezen lenne összeegyeztethető a családi, közösségi összejöveteleikkel, melyek – mint korábban utaltunk rá – nagyon fontosak a csoport életében. Feladni soha nem akarták, de náluk a sorrend egy idő után így alakult: első a család, második a rock ’n’ roll. Ezért valahol törvényszerűnek tartja, hogy a PG nem futott be nagyobb karriert, aminek azonban még messze nincs vége – állítja.

– Nem aluljárót építek, hanem tornyot. Ezért nem egy visszatekintő jubileumi koncertet tartunk, hanem az elmúlt két és fél év munkálkodása eredményeként egy dupla CD anyagát, az Ezüstbojtárt adjuk elő.

- Égerházi Péter -

Jantyik Zsolt

Elindult az Ezüstbojtár hódító útjára

Vajon eljuthat-e Tündér­országba az az 1989-ben született árva gyerek, akinek a neve Kukoricza Jancsi, s ha igen, hogyan. Ezekre a kérdésekre keresi a választ Jantyik Zsolt első verses költeménye, ami lényegében Petőfi Sándor 172 éve megírt művének mai átirata. Hogy mennyire mai, idézzük fel az első sorait.

Felnőtt a kis gyermek, nem került túl – sokkba, / Csak szocializmusból a kapitalizmusba, / Az izmusokhoz köze annyi volt szegénynek, / Mint a világegyetemhez egy kisbéres kezének…

Londonig meg sem állt, annyian szeretik, / Vonaton hallotta, hogy nagyon keresik / A fajtáját, mert erős okos és kitartó / Ilyen „fontos” népnek nyitva áll az ajtó…

A könyv szövege az alapja annak a 20 számnak, melyet a Jantyik fivérek Erdős-Tóth Fruzsinával, Tóth Zsolttal és Takács Szabolccsal, valamint Horányi László színművésszel, illetve több vendégművésszel egy dupla CD-n kiadtak, és eljátszottak a pénteki jubileumi koncerten. (Az interjú néhány nappal korábban készült.)

A vendég közreműködők: Armelle Dumoulin és Cristian Paccoud (Franciaország), Kevin Johnson (ex-PG-tag, USA), Németh Alajos (Lojzi) és Lukács Peta (Bikini), a Kaláka Együttes, Apáti Ádám, Bizják Gábor és Jankó Miklós (Rackajam), valamint Bokor Attila (Color).

„Alföldi zene”, három évtizede

Debrecen – A legendás és mai napig aktív debreceni zenekar, a megalakulásának 30. évfordulóját ünneplő PG Csoport adott koncertet – vendégei társaságában – pénteken a Kölcsey Központban.