Valóra vált tűzoltóálom: a legrangosabb kitüntetést kapta az életmentő debreceni lánglovag

Debrecen - Vonuláskor nem gondolkodnak, csak a visszafelé vezető úton.

Ezt a hivatást vagy nagyon szeretni lehet, vagy elképzelhetetlennek tartani, nincs köztes út – vallja Harsányi Gergő, akiről október 23-án átvett elismerése egyértelműsíti, előbbi kategóriába tartozik. A Bátorság Érdemjelet a Debrecenben dolgozó tűzoltó főtörzsőrmester egy, a Görgey utcai lakás hetedik emeletén nyáron történt tűzeset miatt kapta. Az indoklás szerint „a helyszín megközelítése igen nehéz volt, de kiváló helyzetfelismerésének köszönhetően gyors döntést hozott, és az egyik szomszédos lakáson keresztül húzták fel az alapvezetéket. Felderítés közben a sűrű füstben és az intenzív hőterhelés mellett megtalálta a lakásban tartózkodó férfit, akit kimenekített”. Az első szeren egyes beosztást ellátó sugárvezető Gergő így idézte fel: „mindent úgy csináltam, ahogyan az iskolában tanultuk, végeztem a dolgom. Nem sejtettem, hogy az akkori szolgálati parancsnok felterjesztette az esetet az érdemjel elnyerésére. Egyszer csak szóltak, hogy a Belügyminisztériumtól kapok egy elismerést. Az átadó előtti napokban tudtam meg, hogy a legtöbb tűzoltó álmát, a legmagasabb rangú kitüntetést, a Bátorság Érdemjelet vehetem kézbe.”

A kisebb káresetről szót sem ejtünk, a gyermekhalál az egész állományt megviseli

Harsányi Gergő

„Hasa lett a vasajtónak”

A kitüntetett 2007. november 1-jén szerelt fel. Mint mondta, nem volt kétséges, hogy milyen pályát választ, csaknem az egész családja – édesapja, édesanyja, sőt a keresztapja, és az ő apja is – tűzoltóságon dolgozott, Gergő egyik testvére jelenleg is. – A hajdúnánási laktanyában nőttem fel, nem volt kétség bennem, hogy milyen pályát válasszak. A szakmába akkor nem láttam bele, mert édesapám nem mesélt a konkrét káresetekről, ahogyan most én sem sorolok el mindent a páromnak, mert tudom, hogy nagyon félt. Csak a kollégáival való összetartást láttam, és ez tetszett, meg persze az egyenruha, valamint a tűzoltóautó – fogalmazott. Szülei támogatták a terveit, olyannyira, hogy ismerve gyermekük elevenségét, kifejezetten a Debreceni Hivatásos Tűzoltóparancsnokságot ajánlották neki a lakhelyén lévő helyett, mert előbbi mozgalmasabb. Nem tévedtek, az elmúlt kilenc évben számos vonuláson bizonyíthatott a 29 éves férfi.

– Az első haláleset megragadt az emlékezetemben, a többi már nem – idézi fel kérésemre. A Klinikán öngyilkos lett egy idős férfi, kiugrott a harmadikról, a járdára esett. A kisebb káresetekről szót sem ejtünk, beleolvadtak a mindennapjainkba, de a súlyosabbak, különösen ha gyermekáldozat van, megviselik az egész állományt. Ezeket kibeszéljük magunkból, hogy ne vigyük haza, így könnyebben túl tudunk lépni rajtuk. Huszonnégy órákat töltünk együtt, az összes kollégámmal a munkaidőn kívül is napi kapcsolatban vagyok, többjükkel szoros baráti viszonyban – mondta. Megemlített még egy emlékezetes esetet: „2011-ben kigyulladt egy hajdúsámsoni családi ház. Egy 11 éves gyerek és szülei laktak ott, mindhárman bennégtek. Sugárvezető voltam, a hátsó zárt vasajtón igyekeztünk behatolni, épp a zsanérokat vágtuk le, amikor az épületben felrobbant egy gázpalack. Hasa lett a vasajtónak.” Nem kell kimondania, mi történik, ha csak egy perccel hamarabb bejutnak. Úgy fogalmazott, hogy éles helyzetben nem gondolkodik azon, hogy a saját élete is veszélyben van. Amikor riasztást kapnak, csak az jár a fejükben: azért vannak, hogy segítsenek, meg kell fékezniük a tüzet, a veszélyeztetettet ki kell hozniuk mindenáron. A parancsnokságra visszaérve, az adrenalin-szint csökkenésével elevenítik fel, hogy mi mindent tettek, és milyen más végkimenetele lehetett volna a cselekedeteknek.

Mindezek ellenére alig jut eszébe más életút-alternatíva. Olthatatlan tűzzel a szemében mondta: „Minél többet akarok vonulni, és nem szeretnék hátsó szerre kerülni.”

HBN–HABE