Családi rituáléból izgalmas kihívás lett

Debrecen - Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea története Szabó Balázs zenéjével éled újra. Interjú Gemza Péterrel, az Időfutár rendezőjével.

Az Időfutárból, a 2012-ben hatalmas hallgatottságot elért ifjúsági rádiójátékból hatkötetes regénysorozat született. Ebből készül most színpadi verzió, mely az egyik legszínesebb, legfordulatosabb epizódot ragadja ki a gazdag cselekményből és formálja önálló, kerek egész történetté.

Nemrég egy közönségtalálkozón mesélte, hogy az Időfutár rádiójátékot családi körben hallgatták.

Akkoriban megfordult a fejében, hogy ebből az anyagból színházi előadást készít?

Gemza Péter: Egyáltalán nem így indult ez a történet. A rádiójáték egyszerűen elkapta a családot, minden adást nagyon vártunk, és így lett belőle családi rituálé. Sokkal később, mikor már a Csokonai Színház művészeti vezetője voltam, merült az fel, hogy milyen jó lenne ebből egy színpadi mű.

A rádiójáték személyesen mivel tudta megfogni?

Gemza Péter: Valószínűleg azzal, hogy nagyon nagy dimenziókat fogott át: mind az időt, mind a benne szereplőket tekintve egy igazán széles spektrumra adott rálátást. Egyszerre volt science fiction és történelmi mű, ugyanakkor egy mindennapi, a mai fiatalokkal foglalkozó történet is.

Egy színházi előadás kereteibe persze nem férhet bele egy ilyen hosszú és szövevényes történet, ezért ki kellett választaniuk egyet a sok történetszál közül. Befolyásolta a döntésben a szerzőket?

Gemza Péter: Nem tudom, hogy mennyire számít ez befolyásolásnak, inkább azt mondanám, hogy beszélgettünk erről. Rögtön az elején világos volt az, hogy a bécsi történetszál a Varázsfuvolával mindenképpen érdekel. Mivel a Csokonai Színházban szerettük volna megcsinálni A varázsfuvolát, ezért kicsit felgyorsítottuk a folyamatot, hogy össze tudjuk kapcsolni a két bemutatót. Hiszem azt, hogy a kettő erősíteni tudja egymást, és izgalmasabbá válik általuk a debreceni évad. Megerősítettük egymást a szerzőkkel abban, hogy az Időfutárnak ez a történetszála lesz a legalkalmasabb a színrevitelre. Amikor pedig ez eldőlt, egyre több mellékszálról mondtunk le annak érdekében, hogy a fő sodor még erősebb lehessen. Szerintem a szerzőknek nagyon nehéz dolguk volt, hiszen az Időfutár-történetben rengeteg szál szövődik össze folyamatosan. Annak érdekében, hogy a színházi előadás története önmagában is megálljon, nagyon kristálytisztán le kell csupaszítani a viszonyokat, és rengeteg átdolgozásra volt szükség. Ez nagyon jól sikerült nekik.

Az eddig rendezett ifjúsági előadásaiban (J. W. Goethe: A Zöld Kígyó és a Szép Liliom, Weöres Sándor: Holdbeli csónakos) mindig a kortárs valóságtól távolabbi, elemeltebb történetekkel dolgozott. Ehhez képest az Időfutárban erős kettősség van jelen a mindennapi valóság és a múltba történő utazás között.

Gemza Péter: Azt gondolom, hogy épp ez a kettősség az előadás lényege. A történet középpontjában két tárgy áll: egy régi és egy modern kütyü − van ugyanis egy régi sakkautomata és egy mobiltelefon. Emellett a személyekben és a helyszínekben is folyamatosan jelen van ez a kettősség. Az igazi színházi kihívást viszont mindennek a térben való megjelenítése adja. A két idősík összeszövését kell nagyon ügyesen megoldanunk, például amikor valaki Mozart korába telefonál. Ráadásul ez a kettősség gyakran szimultán: egyszerre történnek események a két idősíkban. Színházrendezői szempontból ez igazán izgalmas feladat, mert úgy kell színre vinnem a két eseményt, hogy egyik se nyomja el a másikat. A könyvben a terek közötti váltás a képzeletünkre van bízva, a rádiójátékban pedig egy hangeffekt jelzi a változást. A színházban viszont ezt képileg meg kell fogalmazni. Ezen kívül pedig még ott van a „színház a színházban” jelenség is.

A történet főszereplőjét, a kamasz Hannát Mészáros Ibolya játssza. Hogyan esett rá a választás?

Gemza Péter: Nem akartam gyerekszereplőkkel dolgozni, mert nagyon komplex színészi játékot kíván meg az előadás, amihez egy tehetséges fiatal színésznőre volt szükségem. Ibolya a társulatunk legfiatalabb tagja. A kamaszság, a kamaszos hév, a szerelem megjelenése szépen játszható kicsit „idősebb” színészek számára is.

A bevezetőben említett közönségtalálkozón felmerült a kérdés, hogy ki hová utazna szívesen az időben. Önnek mi lenne a célállomás?

Gemza Péter: Nagyon érdekelne az alkimisták kora. A tudományok megszületésének időszaka, amikor a természettudományok, a társadalomtudományok és a misztikus tudós még nem váltak szét ennyire.

HBN