Karácsonyi történetek - Gyerekkorom karácsonya

Hajdú-Bihar - Amint beköszöntött a téli időszak, gyermeki gondolataink már csak karácsony körül forogtak. Nálunk Erdélyben, Egrespatakon a karácsonyi ünnepeket mindig nagy készülődés előzte meg (s előzi meg mind a mai napig).

Már december elején elkezdődött az úgynevezett dalárdaszervezés. Két csoportra osztották a falut, idősebbre és fiatalabbra. Mindig nagyon sokan vettek részt a dalárdában, még nagyon idősek is. Meg volt minden szépen szervezve, kik és milyen utcában énekelnek.

Kántálók ideje

Az ünnep szombatját nagyon vártuk mi, gyerekek, hogy díszíthessük a karácsonyfát és megkapjuk az ajándékokat. Szüleink már az ünnep előtt elkészítettek mindent, szenteste csak a töltött káposzta főtt csendesen a sparhelten. A dalárdatagok mindig vacsora után indultak, amikor már a családok nyugovóra tértek. Csendben az ablak alá álltak és énekeltek, majd karácsonyi verseket mondtak. A családok minden alkalommal behívták és megvendégelték őket, még akkor is, ha bokáig érő sár, vagy nagy hó volt. Minden család pénzbeli adományt adott az egyháznak, amit a dalárdatagoknak nyújtottak át. Az adományt a pap úr újév első napján mindenkinek megköszönte az istentiszteleten.

Gyermekként mi is készültünk kántálni. Két-három barátnővel tanulgattuk az énekeket, ám nekünk csak a dalárda után lehetett indulni. A nagyszülőknél kezdtük, majd a keresztszülőknél, rokonoknál, szomszédoknál folytattuk a kántálás szolgálatát.

A leghosszabb éjszakán

Számomra mindig szép emlék marad gyermekkorom karácsonya, különösen, amikor nagy pelyhekben hullt a hó, vagy igazi, kemény tél volt és gyönyörűen ragyogtak a csillagok, és a mi kis falunk zengett a karácsonyi énekektől. A dalárda után szokás volt még a családoknál, hogy a rokonsághoz és a szomszédokhoz is átmentek és „megénekelték” egymást, aztán együtt vacsoráztak.

Soha olyan hosszúnak tűnő éjszakát nem éltem meg, mint gyermekkoromban, karácsony este, hiszen ezen az éjszakán lefeküdni sem volt szokás, mégis karácsony első napján mindenki ott volt a délelőtti istentiszteleten. A délutáni alkalmon pedig a gyerekek adtak műsort a templomban.

Azóta eltelt jó pár év, de én még most is várom a karácsonyt, bár már nem olyan hosszúak, mint akkor… Karácsony este, amikor itt Nagyhegyesen a családommal együtt elmegyek a templomba, úgy érzem, újra és újra felidéződik gyermekkorom karácsonya és annak hangulata.

A kis falumban még mindig ugyan úgy készülnek a karácsonyra, de sajnos az én szülői házamban már nincs, aki a dalárát s a kántálást fogadja, mert szüleimet már az Élet Ura hazahívta…

- Csige Lászlóné -