Karácsonyi történetek - Visszaemlékezés egy kedves karácsony estére

Hajdú-Bihar - Az ötvenes évek elején szegénységben éltünk, mint ahogyan sokan mások is a szülőfalunkban, Nádudvaron. Én hétéves lehettem, karácsony közeledtével ajándékról álmodni se mertem, a várakozás, az ünnepre való készülődés töltötte ki napjainkat.

Édesanyám apró linzereket sütött, aminek gyűszűvel kiszúrtuk a közepét, cérnából akasztót kötöttünk rá. A diót ezüstszínű kályhafényező porral befestettük, apró pálcikát dugtunk bele, erre került a cérnaakasztó. Sűrű cukormázból formáztunk cukrokat és cakkozott szélű selyempapírba csomagoltuk őket, ez helyettesítette a szaloncukrot.

Fiútestvérek jőnek

Már sötétedett, amikor zörgettek az ablakon. – Biztosan a Jézuska, bújj el gyorsan! – mondta édesanyám. Elbújtam a sutba, de meghallottam az édesapám dörmögő hangját, ahogy énekelte: Mennyből az angyal… Egy kicsike fenyő került az asztalra, amikor édesanyám előhívott, hogy hozott a Jézuska karácsonyfát, díszítsük fel közösen. Mire elkészültünk, megérkeztek a bátyáim – akik továbbtanulás vagy munkavégzés miatt már távolabb éltek –, és nekem mindenki csempészett valami kis apróságot a fa alá, hozzátéve, hogy a Jézuska küldte Karcagról, Debrecenből, Pestről. Imrétől egy mesekönyvet kaptam, a címe: Kerek egy esztendő. Ezt a mai napig őrzöm, a fiúunokáimnak is kedves története a három mozdonyvezetőről szóló, az akkori kornak megfelelő tanmese. Misi tombolán nyert egy piros sálat, amit nekem tartogatott. Pista egy öltöztetős papírbabát hozott, ami sokáig volt a kedves játékom, én is rajzoltam, színeztem, kivágtam újabb ruhákat a babának.

Lelki gazdagság

Közben a kemencében megsült a sütőtök is, mert szerencsét hoz, ha karácsonykor is eszünk, ezt tartotta a mondás. Mire jött a vacsorára, már nagyon meleg volt. Csak egy szobát fűtöttünk, az úgynevezett hidegszoba ajtaját kinyitottuk, a dunnákat a búbos kemencéhez tartva megmelegítettük, úgy ágyaztunk meg a fiútestvéreknek a belső szobában. A nagy szegénység ellenére is boldog karácsonyunk volt.

Hatvan év után is jellemző ránk a családszeretet, az összetartozás. Az ország különböző településeiről minden évben egy alkalommal hazalátogatunk szülőfalunkba testvértalálkozóra.

- Kálmán Antalné Csontos Mária -