Közös éneklés a méteres antifonáléból

Debrecen - Sorozatunk a kollégium gyűjteményeinek, nagykönyvtárának, múzeumának nevezetességeit mutatja be.

A Debreceni Református Kollégium Múzeumának állandó iskolatörténeti kiállításán tekinthető meg legméretesebb magyarországi könyvemlékünk, a Zalka-féle antifonálé (egyházi énekes-könyv, liturgikus könyv). Nevét Zalka János győri püspökről kapta. A mű Győrben fellelhető töredékeit 1872-ben restaurálták. Bár a kötet legnagyobb része a Győri Egyházmegyei Könyvtárban található, vannak belőle lapok a szlovákiai Modorban, az ausztriai Németújváron és Debrecenben, a Református Kollégium Nagykönyvtárában is. A több helyre való elosztódás egyébként nem ritka régi könyvek töredékei esetében.

A Zalka-antifonálé egyik érdekessége, hogy a nagyváradi püspökség számára íródott, az 1400-as évek végén. Díszítését valószínűleg Prágában készítették. Az utólag két kötetbe kötött győri példány összsúlya mintegy 70 kilogramm, mérete 78-szor 54 centiméter, a debreceni Kollégium példánya ennél nagyobb: magassága 89, szélessége 59 centiméter. A kötet méretei lehetővé tették, hogy nagyobb közösség tudjon belőle énekelni.

Négyvonalas kotta

Különleges kódexről beszélhetünk itt abban a tekintetben is, hogy a jelenleg használatos ötvonalas kottaképtől eltérően ez az antifonálé még négyvonalas, és nincsenek benne ütemvonalak. A szöveg latinul íródott díszítésére növényi mintákat és figurális ábrázolásokat alkalmaztak. A sok száz oldalas pergamen kötethez legalább ugyanannyi állat bőrét használták fel. (A pergamen ugyanis olyan, írásra használt, fehérített és vékonyított lap, amelyet cserzetlen és szőrtelenített állati bőrből készítettek.)

Fotó: Ősz Attila

A díszes kódex megrendelője minden valószínűség szerint a morva származású és cseh műveltségű Filipec János (1431–1509) humanista váradi püspök, Mátyás király diplomatája volt. Róla feljegyezték, hogy székesegyházát fejedelmi pompájú díszkódex-sorozattal gazdagította. A nagyváradi székesegyházban még 1557-ben is számos liturgikus könyvsorozatot vettek leltárba. Ezek a kötetek a XVI. század második felében javarészt elpusztultak, csak néhány töredékük maradt fenn.

Levéltári iratokat kötöttek bele

A XVI–XVIII. század folyamán a korábbi évszázadokban keletkezett liturgikus kódexek lapjait gyakran használták fel a könyvkötők a könyvek borításához. Ennek egyik oka, hogy a nyomtatott liturgikus könyvek feleslegessé tették a kéziratos szerkönyveket. A másik ok a reformáció térhódításából következett.

Győrben és Nagyszombatban a XVII. század során levéltári iratokat kötöttek a Zalka-antifonálé lapjaiba. Tehát a kódexekből Győrben vagy a Győr környékén lévő, könyvkötő műhelyeket működtető városokban (Nagyszombat, Pozsony) vágtak ki lapokat a XVII. században.

A Győrtől földrajzilag legtávolabbi töredéket az erdélyi Kolozsmonostoron használták fel a könyvek kötéséhez, 1620 után. Hogy ez a 11 lapból álló töredék pontosan miként került Debrecenbe, azt sajnos nem tudjuk. Annyi valószínű, hogy egy nagyobb gyűjtemény részeként.

- Kovács Teofil -