Olvasói levél: Naptárreformok nyomában

Debrecen - A január 20-ai Hajdú-bihari Naplóban olvastam Czövek János István „A természet naptára” című írását. Ez adta az ötletet, hogy alaposabban utánanézzek a naptárreformoknak: és nagyon sok érdekességre bukkantam.

Az ókori egyiptomiak a természet körforgásához (az égitestek járásához, a Nílus áradásához) igazították az év beosztását, és már az Óbirodalom idején 365 napos évvel számoltak!

A római naptár viszont Julius Caesar i. e./Kr. e. 46-os reformja előtt csak 10 hónapos, összesen 304 napos volt! Érdekesek az általuk használt hónapok nevei (az évet egyébként – logikusan – március elsejével, a természet megújulásával kezdték): a március Marsról, a háború istenéről kapta a nevét, az áprilist az ősanyaként tisztelt Vénuszról, a szépség istennőjéről (pontosabban annak etruszk megfelelőjéről, Aprilisról) nevezték el, a májust az idősekről (Maius), a júniust pedig a fiatalokról (Iunius). A többi hónapot már csak a sorszámnevük alapján emlegették: Quintilis (5.), Sextilis (6.), September (7.), October (8.), November (9.) és December (10.). Abban az időben 6 hónap 30 napos volt, 4 viszont 31 napos. A fennmaradó 61 napot, ami a téli évszakra esett, egyszerűen elhanyagolták! Két téli hónapnak még nevet sem adtak. Ez az időszak kiesett a hasznos mezőgazdasági munkavégzés ideje alól, így „nem érdemeltek” külön elnevezést.

Numa Pompilius, Róma második uralkodója (i. e./Kr. e. 715–673) illesztette be a Ianuarius hónapot az év elejére (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene) és a Februarius (megtisztulás) hónapot az év végére! A februárt aztán i. e./Kr.e. 452-ben áthelyezték január és március közé. Négy hónap 31 napos lett, a többi 29 napos, a február kivételével, amely csak 28 napból állt.

A naptár már körülbelül 3 hónappal eltért a valós időtől, ez vezetett Julius Caesar reformjához, a róla elnevezett Julián-naptárhoz. Caesar változtatása értelmében az évek 365 naposak lettek, akárcsak az ókori egyiptomiaknál! De a csillagászati naptár megközelítőleg 365 és egynegyed napból áll, ezért minden 4. évben február 25-e és 26-a közé egy úgynevezett „szökőnapot” iktattak be. A Senatus Julius Caesar érdemei elismeréséül a Quintilius hónapot Iuliusnak nevezte át, később Caesar utóda, Augustus császár tiszteletére a Sextilis elnevezés helyett az Augustus név is bekerült a hónapnevek közé. Ezzel kialakult a ma is használt hónapnevek sora. (De a régi naptár nyomát őrzi az, hogy a szeptember (ami „hetediket” jelent) ma már a kilencedik hónapunk! (Az október nyolcadikat, a november kilencediket és a december valójában tizediket jelent.)

A Julián-naptárnak is volt egy apró hibája: csak 365 és egynegyed nappal számolt egy évben. A valóságban azonban 11 perccel és 13 másodperccel hosszabb egy év, és ez a különbség az évszázadok alatt felhalmozódott. Ezt küszöbölte ki XIII. Gergely pápa 1582-ben. A 11 napos differenciát úgy oldotta meg, hogy október 4-e után október 15-ét írtak. De nem minden ország vezette be a Gergely-naptárt. (Például a cári Oroszország az ortodox egyház ellenállása miatt soha, erre csak az 1917-es forradalom után került sor.) Ezért volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe október 25-e helyett november 7-én.

- Magi Zsolt László, ny. főiskolai nyelvtanár, Debrecen -