Bessenyei György „ereklyéjére” bukkant

Debrecen - Köszönhetően a Bessenyei-kör részletes leírásának, izgalmas részleteket tudtunk meg.

Ahogyan szerdán már beszámoltunk róla, Bihar Vármegye Levéltárának iratai között kutatva dr. Szálkai Tamás levéltáros Bessenyei György 1940-es exhumálási jegyzőkönyvére bukkant a megyei levéltár Kossuth utcai kutatójában. Ahogy az iratban fogalmaznak: „A Szabolcsvármegyei Bessenyei-kör a szabolcsmegyei Bessenyei-kultusz erősítése céljából elhatározta, hogy névadó patrónusának, Bessenyei Györgynek a hamvait ünnepélyes keretek között az író szülővármegyéjének székhelyére, Nyiregyházára hozatja s ott helyezze el örök pihenőre.”

Az első exhumálás

– Tudott dolog volt, hogy a felvilágosodás nagy alakja, a „bihari remete” Pusztakovácsiban (ma Bakonszeg része) hunyt el, s otthona kertjében hantolták el. Majd 1882-ben, ahogyan a megtalált jegyzőkönyvben is írják, exhumálták, s úgy 30 méterrel arrébb helyezték nyugalomra, a hamvakat veszélyeztető Berettyó áradása miatt. Az új sírt Bihar vármegye közössége obeliszkkel jelölte meg, amely alatt kétségtelenül az író hamvai nyugodtak – erősítette meg az exhumálás, valamint György Aladár 1883-ban a Sárrét című heti­lapba írt cikke Bessenyei sírjáról. Ebben azt írja, hogy az exhumálás előtt ásatásokat végeztek a környéken, mert attól lehetett tartani, hogy Bessenyei hamvait összetévesztik az ugyancsak Bakonszeg határában akkoriban eltemetett Váradi nevű tiszttartó maradványaival – mesélte Szálkai Tamás a jegyzőkönyvben is ismertetett részleteket.

A második exhumálás

A jegyzőkönyv részletezi a sír felbontását is, valamint azt, hogy a csontvázat a koponya kivételével az idő teljes mértékben megőrizte. A hajból, és Bessenyei vele eltemetett süvegéből – amit az első exhumáláskor a szemtanúk is említettek – is maradt egy kevés. A koporsó elporladt, mindössze a koporsószögek maradtak fenn. Akkor a járási tisztiorvos lemérte a csontokat, és például a 45 centiméter hosszú lábszárcsont is kétségtelenül igazolta, hogy egy 182–184 centiméter magasságú ember maradványaira, vagyis az egykori udvari testőr Bessenyeire bukkantak. Ekkor réztáblás pléhkoporsóba tették, és Nyíregyházára szállították.

Koporsószeg?

Az ügy érdekessége azonban az, hogy bár a jegyzőkönyvben erre semmi nem utal, de mellé eltették az utókor számára a felvilágosodás nagy alakjának ereklyéjét is. A borítékra azt írták, hogy koporsószeg, de a „lelet” porladó, csontszerű alakja akár még több izgalmas kérdést is felvethet, amire a közeljövőben vizsgálatok adnak majd választ. – Kisebb tárgyak: pecsétnyomók, címeres pecsétgyűrű, s különféle bűnjelek (pl. hamisított pénz, gyilkosságot okozó puskagolyó stb.) vannak a gyűjteményünkben, de koporsószegre nem emlékszem – mondta Szálkai Tamás. Első ránézésre akár ujjpercnek is tűnhet a lelet, de a levéltáros óva intett a spekulációtól: a Déri Múzeum segítségét kérve megvizsgálják, tanácsot kérnek a konzerválással kapcsolatban, s így talán választ kapunk, tényleg koporsószeg lapult-e a borítékban. Mint hozzátette, nyíregyházi kollégáival is konzultál, ott mivel egészíthetik ki Bessenyei újratemetésének történetét.

HBN–Barak Beáta

Nem szokványos lelet

Mint a levéltárostól megtudtuk, 1689 óta szinte folyamatosak Bihar vármegye levéltári iratsorozatai. A közgyűlési iratok közt – azok természeténél fogva – csak néhány adat fordul elő Bessenyeiről birtokviták, vagy táblabíróvá választása kapcsán, így haláláról sem tudósítanak. A vármegyei archívum első revízióját az író kortársa – a szintén felvilágosult körökben mozgó – Viser Lipót végezte, aki latin nyelvű módszertani tanulmányt is írt a megyei levéltárak rendezéséről. Egyébként a trianoni határok által kettészakított megyék régi iratait nemzetközi egyezmények alapján kellett megosztani. Ezek szerint a törvényhatóságok esetén a magyar közigazgatás ideje alatt keletkezett dokumentumokat őrzi a magyar fél, míg az egyes települések iratanyagai területileg vannak elosztva – tájékoztatott a levéltáros.