Negyedszázad és még több művészete

Debrecen - A Debreceni Tavaszi Tárlatok díjnyertes alkotóinak a művei láthatók a Kölcsey Központban.

Jutalomjátéknak nevezte az eseményt megnyitó P. Szabó Ernő művészettörténész a Debreceni Tavaszi Fesztivál elindulását követő esztendőben életre hívott, és annak részeként évente megrendezett tavaszi tárlatokon díjakat elnyerő alkotók munkáiból rendezett kiállítást. A Napló egykori kulturális rovatának évtizedekkel ezelőtti munkatársa jobban nem is jellemezhette volna a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében március 5-ig látható kollekciót, hiszen több mint negyedszázad hajdú-bihari művészetét öleli fel. Bár, eddig csak 25 tavaszi tárlaton kaphattak díjat a alkotók, ám a „megidézett örökség” nem minden művész esetében tükrözi a díjnyertes időszakát. Ennek részbeni oka, hogy vannak köztük, akik már az égi műtermekből figyelik serény utódaikat, köztük több tanítványukat, s tőlük más korszakuk alkotásai kerültek a falra.

Erős anyag – esszencia

A címadó, a Megidézett örökségünk, Madarász Kathy Margit munkája is látható a kiállításon hetvenhárom másik alkotással együtt, melyeket negyvenegy művész jegyez. Negyedszázad legjobb képzőművészeti lenyomata, így érthető, ha az idősebb alkotókkal egykor még rendszeresen találkozó, és a fiatal generációk munkásságát is figyelemmel kísérő, a Naplóban négy évtizeddel ezelőtt rendszeresen művészeti kritikákat író P. Szabó Ernő erős anyagnak tartja. Mert a Debreceni Tavaszi Tárlat hagyományosan a hajdú-bihari művészeknek van meghirdetve, ám a város képzőművészeti múltjának ismeretében, nyugodtan lehet országos jelentőségűnek is tekinteni az elmúlt 25 év esszenciáját.

Egyben, ahogy már jeleztük, jutalomjáték, mert az alkotóknak újabb bemutatkozási lehetőséget, a látogatóknak pedig az esztétikai élményen túl egyéb, az elmúlt huszonöt évhez kapcsolódó emlékeket idéz fel, ahogyan P. Szabó Ernőben is. Többek között azt, hogy tavaszi tárlatokat már a hatvanas és hetvenes években is rendeztek csak kicsit más elnevezéssel.

Emlékeztetett arra is, hogy egy ideje vita tárgyát képezi a tavaszi tárlatokhoz hasonló szalon jellegű kiállítások létjogosultsága, mert nagyon elterjedtek az úgynevezett kurátori tárlatok, ahol a kurátor a saját koncepciója alapján válogatja össze a kiállítandó anyagot. Bár a szakma ezt szereti jobban, de a tapasztalatok szerint, a közönség ragaszkodik a „szalonhoz”, ahol egy bizonyos időszak „termését” láthatja. A tervek szerint Debrecenben is áttérnek a kétévenkénti rendezésre, azaz évenkénti váltásban lesz festészeti, illetve grafikai tárlat, a szobrokat, kisplasztikákat azonban minden esztendőben kiállítják.

Mitikus világok a tárlaton

S akkor most néhány szó a kiállítókról, ahogy egykori kollégánk megnyitójában jellemezte őket. Mindenek előtt két olyan művészt, Bíró Lajost és Bényi Árpádot emelt ki, akik nemcsak vezéregyéniségei voltak annak a kornak, hanem munkásságukkal évtizedekre meghatározták a debreceni festészet arculatát, hiszen az elvont expresszív stílusjegyeik megtalálhatók Kapcsa János, Bogdándy György, Bíró Eszter, Lukács Gábor és Gajdán Zsuzsa alkotásain is.

Komolay Szabolcs alpolgármester | Fotó: Matey István

Ugyanakkor a kortársaik közül a geometriai elemeket használta a sokáig távol alkotó Joseph Kádár, míg Madarász Gyula expresszív tájfestészete, valamint Égerházi Imre sajátos szerkezetű és faktúrájú alföldi festészete szélesítette az akkori palettát. A válogatás anyagában jelen vannak a mitikus világok, az organikus szerves formaképzések is Makoldy Sándor, Horváth István, Sulyok Géza műveiben, vagy a keleti kalligráfia Fátyol Zoltánnál. Torok Sándor jellé egyszerűsödött kompozíciói, a fotórealizmus Potyók Tamás révén, a lírai groteszk Komlódi Judittól szintén megtalálható a kiállításon. A grafikai anyaga is erős, amit Szilágyi Imre finom rajzú lírai és groteszk képei, a sokszorosított technikákat képviselő Durucskó Zsolt, valamint Tamus István, Kónya Ábel és Varga József munkái jelentenek, de részben ide sorolhatók Burai István vegyes technikájú mitikus világokat megidéző művei is. Kisplasztikában E. Lakatos Aranka többféle stílust is felvonultat, Győri László természeti formarendszerrel párosított konstruktív formaképzésével, Rácz György reliefjeivel van jelen. Az iparművészetet a már említett Madarász Kathy Margit mellett Kányási Holb Margit és Bodnár Eszter képviseli. A kiállított tűzzománc képe miatt P. Szabó Ernő idesorolta korának egyik legkiválóbb grafikusát és festőjét, Józsa Jánost is. A fotográfiában Varga Tamás régi fotóeljárásokra támaszkodó, míg a fiatal Varga Máté ritmusrendszereket kutatói képei is a sokszínűséget tükröznek. Utóbbi alkotó egyébként még a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatójaként kapta a tárlat fődíját, akárcsak két szobrász, Győrfi Ádám és Kurucz Petra, akik a képzőművészeti egyetemen folytatták tanulmányaikat, amikor átvehették a fődíjat, ami biztató a tavaszi tárlatok jövőjét illetően, és példa lehet a fiatal alkotók számára.

Illik még megemlíteni Barra Ákos és ifj. Barra Ákos hegedűművészek játékát, amivel keretbe foglalták az kiállítás megnyitóját.

- Égerházi Péter -

A tárlaton kiállító művészek

Fődíjas alkotók:

Bényi Árpád, Bíró Lajos, Bodnár Eszter, Bogdándy György, Burai István, Durucskó Zsolt, E. Lakatos Aranka, Fátyol Zoltán, Gajdán Zsuzsa, Győrfi Ádám, Horváth István, Joseph Kadar, Kapcsa János, Kassai Imre, Kurucz Petra, László Ákos, Lukács Gábor, Madarász Gyula, Madarász Kathy Margit, Makoldi Sándor, Varga Máté.

További díjazottak:

Szilágyi Imre, Kányási Holb Margit, Palotai Erzsébet, Rácz György, Tamus István, Varga József, Varga Tamás, Bíró Eszter, Égerházi Imre, Fehér Csaba, Komlódi Judit, Kónya Ábel, Potyók Tamás, Sulyok Géza, Torok Sándor, Török Anikó, Győri László, Józsa János, Kárpáti Gusztáv, Velényi Rudolf.