2017.05.30. 09:31
Kérdéses
<em>Vajon mikor lett volna könnyebb felnőni nem túl előnyös helyzetű gyerekként, csonka családban: napjainkban-e, vagy a 80-as, 90-es években, amikor nekem volt szerencsém? Ki lehetne számolni, bár nem egyszerűen, más volt akkor az élet.</em> Fábián György jegyzete.
Vajon mikor lett volna könnyebb felnőni nem túl előnyös helyzetű gyerekként, csonka családban: napjainkban-e, vagy a 80-as, 90-es években, amikor nekem volt szerencsém? Ki lehetne számolni, bár nem egyszerűen, más volt akkor az élet. Fábián György jegyzete.
Persze az efféle kérdéseket akkor is és most is egy olyan léthelyzet értelmezési keretei között fogalmaztuk meg, amelyben természetes, hogy a legtöbb helyen ivóvíz folyik a csapból, és gombnyomásra jön az áram meg a tévéadás.
De vajon fel kell-e tennünk ma már olyasfajta kérdéseket is: hány évre tervez mostanság, aki családot tervez? És hány évre, aki családtámogatási rendszert?
Mert, ha már a kérdéseknél tartunk, milyen jövő ígérkezik egy túlnépesedő világban egy alulnépesedő országnak? És vajon mennyire érdekli majd a gombafelhőt, hogy milyen nyelve(ke)n beszélnek alatta?
2018 a családok éve lesz – mondja a kormány. Meg az országgyűlési választásé, teszem hozzá én. Amelynek kimenetele, tegyük a szívünkre a kezünket, a mostani erőviszonyokat tekintve aligha kétséges.
Annál inkább ingatag a jövőé. És, miközben egy ilyen helyzetben mindenki, mindenfelől válaszokat vár, valójában csupán újabb és újabb kérdések érkeznek.
