Őrzik Debrecen tornyait, nagy épületeit

Debrecen - Nem készült, de legalábbis nem ismert olyan kép a városról, amely a 16. század előtt készült volna. Fejezetek Debrecen történetéből, 19. rész: Korai debreceni városképek értéke.

A főtér, a főutca és a közvetlen környék folyton formálódó látványának közelmúltját sok-sok fénykép és más képi emlék megörökítette, de az ősi földbe vájt viskóktól a sokemeletes házakig, az Árpád-kori kicsiny templomtól a hatalmas Nagytemplomig tartó közel ezer esztendő első korszakából nem maradt fenn vizuális ábrázolás. Azt a történettudomány igyekszik, írásos és régészeti emlékek segítségével megrajzolni. Az eredeti ábrázolások jelentősége így különösen nagy, bár valóságtartalmuk nem egyszer erősen vitatható.

Debrecen talán legkorábbi látképe Magyarország 1528-ban készült első nyomtatott térképén, a Tabula Hungariae-n látható, ahol a településeket nagyságuknak és rangjuknak megfelelően ábrázolta a térkép szerkesztője, Lázár deák. Debrecent, a nagy kiterjedésű és igen népes mezővárost magas templomtoronnyal, kettő egyemeletes és egy kisebb kapubástyával épült védőfallal övezve jeleníti meg a térkép. Nem tudható, és a többi településsel egybevetve sem dönthető el, hogy a rajzoló a tényleges ismeretei szerint, vagy csupán a térkép jelrendszerében „Debrecin” rangjának érzékeltetésére törekedett miniatúrájával. Az írásbeli emlékek szerint sohasem volt védőfal a város körül, ezért az utóbbi a valószínű, bár a kép meghökkentő részletessége több mint elgondolkodtató.

Hegyek a város körül

Viszonylag egyszerűbb a megítélése a „feltehetően a 17. században készült Debrecin feliratú metszet olasz mestere” alkotásának. A rajzoló az e környéken sohasem volt magas hegyekkel övezett környezetbe helyezte el a várost, és kővárral, kastélyokkal, magas házakkal igyekezett bemutatni a török kori Debrecen látképét. A minden bizonnyal helyismeret híján készült alkotás tartalmát Módy György magyarázta meg: „a (…) nagy kereskedő-iparos városnak ismert Debrecenről el sem »hitték«, hogy ne lett volna középkori vára”. Sajnos ezt a történeti tényekkel csak kevéssé alátámasztható látványt legfeljebb egyfajta fantáziadús épületleltárként értékelhetjük.

A Nagytemplomról az első

Az első, igazolhatóan valósághű kisebb látkép a város piacterére néző épületcsoportját ábrázolja. A mű a debreceni Kalmár Társaság szabályzatának belső oldalán jelent meg 1712-ben. Ez az első hiteles ábrázolása a 13–14. század fordulója körül felszentelt és 1564-ben leégett háromhajós gótikus Szent András templom romjain 1626–28-ban újjáépült első református Nagytemplomnak. Mellette kissé takarva ugyan, de jól látszik az eredeti Rákóczi-harang lakásaként készült, akkor éppen 70 éve álló Verestorony monumentális építménye is. (Az 1802-ben leégett torony feltárt alapozásán földszintig visszaépített, és az ezredfordulón üvegpiramissal lefedett falai között ma várostörténeti kiállítás látható a Kossuth téren.) A metszetrajz, bár a könyvbe tükörképként illesztették be, megbízhatóan mutatja a templom Kollégiumra néző ötablakos homlokzatát a hozzáépült, és hat évtizedig imateremként szolgáló hajdani sekrestyét is.

Négy templom a sáncon belül

Fél évszázaddal későbbi a közelmúltban felfedezett, kéziratos várostérkép. Debrecen második legrégebbi, 1752-ben készült térképének készítője, Kováts György debreceni „geometra” a sáncon belüli négy templomot pontos elhelyezéssel, déli irányból készült épületrajzzal és felirattal ellátva mutatja a térképen. Láthatjuk a Nagytemplom és mellette a Verestorony együttesét, a szintén református Kistemplomot hagymakupolás tornyával, a Szent Anna utcán az akkor még csak 6 éve felszentelt, tornyok nélküli katolikus templomot a mögé hozzáépült egyemeletes piarista kolostorral és a mai Petőfi tér Iparkamara utcai sarkán a ferencesek ugyancsak torony nélküli kolostor templomát. Az ábrázolás külön értéke a Kistemplom hajójának szokatlan, keresztirányú hármas tetőszerkezete, amely minden bizonnyal az új templom leégése (1727) miatt készülhetett.

Míves fametszet 1783-ból

Debrecen teljesnek tekinthető látképei közül ma már történeti értékével is kiemelkedik Farkas István szűcslegény 1783-ban aláírt szabadulólevelének díszítménye. A céhlevél míves fametszetét készítő Endrédi József nyugati irányból, a Tócó völgye felől ábrázolta a nagyváros korabeli látképét. Kissé elnagyoltnak tűnő, de érzékletes rajza bemutatja a védősáncot a Hatvan utcai és a Miklós utcai városkapuval és közötte a külső vásártérre vezető Német (Széchenyi) utcai kisajtóval. Bár a városárok belső oldalánál csupán jelzésszerűek a tetőzetükkel ábrázolt házak, de a belváros fontos épületei gondosan megrajzoltak, így feltételezhető, hogy a valósághoz közeli állapotokat láthatunk. Igaz ez akkor is, ha a délkeleti külsőségen eltúlzott a homokdombok magassága. Ma már kijelenthető, hogy az ablakaikkal együtt ábrázolt házak, templomok képe megbízható, azok szinte mindegyikét sikerült beazonosítani. A hitelesség külön bizonyítéka, hogy a már említett 1752-es térképpel egyezően a Kistemplom itt is a hármas tetőszerkezettel látható.

Egy másik szabadulólevélből

Mindössze öt évvel későbbi az asztalos céh 1788-ból ránk maradt szabadulólevele, amelyen Kabai Mihály dekoratív rézmetszete szintén a Tócó felől, szinte szigetként láttatja a kerítéssel övezett Debrecent. A belváros legfontosabb épületei, a templomok, a nagyobb házak kiemelve a környezetből, még a valóságosnál is magasabbnak látszanak, de az ábrázolás hitelességét az egymáshoz viszonyított pontos arányaik kellően igazolják.

Ez a kiragadott néhány, illetve a 19. századtól már egyre nagyobb számú képi ábrázolás a történetkutatók és minden városi polgár számára felbecsülhetetlen érték. Az írásos emlékekkel való összevetésük pedig olyan különleges lehetőség, amelyben újra és újra átértékelődhet bármely megdönthetetlen igazság és tényadat. Gondos őrzésük, értő megismerésük közös érdekünk.

- Papp József -

[related-post post_id="3549580"]

[related-post post_id="3534398"]