2017.08.16. 08:51
Adóékben dobogón
<em>Ha csak a számokat nézzük (hogy minden megkeresett 100 forintból csupán 51 forint 80 fillért visz haza a magyar munkavállaló), akkor érthető az arcokra kiülő őszinte döbbenet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy régi történet, máig ható következményekkel.</em> Petneházi Attila írása.
Ha csak a számokat nézzük (hogy minden megkeresett 100 forintból csupán 51 forint 80 fillért visz haza a magyar munkavállaló), akkor érthető az arcokra kiülő őszinte döbbenet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy régi történet, máig ható következményekkel. Petneházi Attila írása.
Bőven a rendszerváltozás előtt kezdődött, amikor a szocialista eszmeiség jegyében az elvtársaknak sikerült nyakig eladósítania kis hazánkat, és ezt a terhet máig nem tudtuk végleg kivetni a nyakunkról. Amikor tehát nemzetközi kitekintésben (mint a legutóbbi OECD-jelentés) azt hányják a szemünkre, hogy a mi 48,2 százalékunkkal szemben a cseheknél csupán 43, a szlovákoknál 41,7, a lengyeleknél pedig mindössze 35 százalékos az úgynevezett adóék mértéke, jó ha tudjuk, hogy ki, milyen lábbeliben sorakozott fel annak idején a startvonalnál.
Hiszen ólomcipőben a maga idejében még Balczó sem volt képes olyan mértékben szaporázni a lépteit, mint a versenyen a profi futócsukájában. Bár (maradva a Balczó-féle analógiánál) még az is előfordulhat, hogy mire megszabadulunk attól a bizonyos ólomcipőtől, annyira megerősödünk, hogy könnyed lépteinkkel a teljes kelet-közép-európai mezőnyt állva hagyjuk…
[related-post post_id="3583640"]
