Amíg mi megsülünk, Blix Katalin jeget fúr az Északi-sarkon

Tromsø - A volt debreceni geológus­hallgató újabb izgalmas sarkköri expedíció élményeiről számolt be.

Júniusban írtunk a debreceni illetőségű, de 8 és fél éve Norvégiában élő, és a tromsøi egyetem, illetve egy magántársaság megbízásából műholdas megfigyeléseket végző Blix Katalinról, aki egy nemzetközi expedícióban vett részt. Akkor az Északi-sarkkörhöz közeli Lofoten-szigeteknél végzett különböző méréseket a tengerben található zöld­alga­telepek meghatározására, amit később a munkájához fel tud használni. Akkor azt is megírtuk, hogy nem sokkal utána egy másik, még izgalmasabb expedícióban volt része. Bár az Arktisz jégtáblái közötti kalandozásukról már jó ideje megkaptuk a beszámolót, csak most nyílott lehetőség nagyobb terjedelemben a közlésére, ami viszont üdítő lehet az újra tombolni készülő kánikulában.

A Norvég Kutató Alap által finanszírozott INTPART program részeként Katalinék intézete tudományos együttműködés keretében kanadai, Egyesült Államokbeli és norvég résztvevőkkel szervezett 3 éves kutatási projektet. Ennek a második elemét jelentette az egyhetes expedíció az Északi-sark jégtábláihoz. A kutatók és diákok mellett néhányan a saját kutatásukhoz gyűjtöttek adatokat, közéjük tartozott Blix Katalin is.

Fegyveres kísérőkkel

Beszámolójából kiderül, Tromsøból elrepülve a svalbardi egyetemen vették magukhoz a felszereléseket, majd a Lance nevű sarkkutató hajóhoz szállították őket. Ez kisebb, mint az előző expedíciónál használt Helmer Hanssen, de a Norvég Sarki Intézet járműve legalább annyira jól felszerelt, hiszen még saját helikopterrel is rendelkezik. A hajó kabinjai viszont tágasabbak a másikénál, így az expedíció tagjai kényelmesen elfértek, amíg a személyzet egy részére vártak. Ők ugyanis lőgyakorlaton vettek részt. A szokatlan tevékenység magyarázata a jegesmedve, amely a sarkvidéken a tápláléklánc csúcsán áll, ezért jégre merészkedni csak szakképzett fegyveresek jelenlétében szabad.

A másnapi induláskor az időjárás kegyes volt a csapathoz, nem hullámzott túlságosan a tenger, így senki nem lett tengeribeteg. A reggeli megbeszélés után útközben a hajó Katalin kérésére megállt a nyílt tengeren, hogy vízmintát tudjon venni az elemzéshez, amit összehasonlíthatott a műholdas megfigyelésekkel. Délután lett, mire a jégtáblákhoz értek, melyeken a Lance keresztül tudott menni, bár nem jégtörő. Itt érdemes Katalint idézni: „A jég törésétől egymás szavát sem hallani, annyira hangos, amint a hajó súlya alatt összeroppan. Jegesmedvét nem láttunk, csak a lábnyomait és vért a havas jégen.” Este 11 tájban találtak rá arra a jégtáblára, amelyen később méréseket végezhettek.

Élet a jégtáblák között

Itt az idő rátérni, miért is vett részt Katalin az expedícióban. „Célom, hogy műholddal meg tudjam figyelni a klorofillt (fitoplanktont) a jégtakaró között. Ez azért kell, mert információt ad az élet kialakulásáról, a halállományról, a visszaszoruló jég függvényében. A sarki jég zsugorodása ugyanis egy globális „hot spot”, ahogy a nem sarkvidéki országokban mondják: „What happens in the Arctic, doesn’t stay in the Arctic.” Ami az Északi-sarkon történik, az nem marad az Északi-sarkon. Magyarországnak is ez a mottója. Ha az űrből meg tudnánk figyelni, hogyan jelenik meg, és változik az élet a jégtakaró között, az nagy áttörést jelentene. Ehhez azonban adatok kellenek: különböző mélységekből, minták a jégtáblák közötti tengervízből és hyperspektrális radimetrikus mérések a tengervíz feletti fényről, ahogy a látható tartományban az elektromágneses sugárzás elhagyja a tengervizet. A sugárzás ugyanis magában hordozza a tengervíz karakterisztikáját, így a klorofillról is az információt. A műhold 700 kilométer magasból ugyanezt látja, csak köztük van a Föld atmoszférája. A műholdas megfigyeléshez kellenek az iménti adatok, amilyeneket eddig még senki nem gyűjtött azon a területen.”

Úttörőként Blix Katalinnak sikerült öt mérést elvégeznie az expedíció alatt. Ezeket a feldolgozást követően tovább küldte a kutatásban együttműködő NASA-nak, s a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalban egy program segítségével az adataiból egy nagyobb adatbázist szimulálnak, amit Katalin a mesterséges­intelligencia-algoritmus megírásához tud felhasználni. Ennek segítségével nagyobb felbontásban (pixelenként 10-300 méter) lehet figyelni majd műholdról a feltérképezett területet. Legalábbis ez szerepel a tervekben, de még további hitelesítést és pontosítást kell végezniük, ezért valószínűleg újabb és hosszabb sarki expedíció vár rá a következő évben.

Az egy hétről dióhéjban

Katalin naplószerűen megírt beszámolójából idézünk.

Harmadik nap. Délután is méréseket végeztünk, a hó és jég vastagságát az úszó jégtáblán… Az öltözékünk nehéz, a jég a méteres hó alatt göröngyös. A jégtábla sodródása érezhető…

Negyedik nap. Mire a fedélzetre értünk, becsukódott a jég körülöttünk. Az idő pokoli volt, esett a hó, jeges szél fújt… A hajó állandó dolgozói mutattak egy pontot, ahol egyszerűbb módszerrel végezhettünk mérést. Kb. 10 percig tartott, de ezalatt jéggé fagytam, mivel csak sima téli ruha volt rajtam, nem a túlélőzubbony, de meglepő mennyiségű életet találtunk ebben a borzalmas időjárásban.

Ötödik nap. Lassan éjfél, öt órája, hogy a jégbe ragadtunk… Látjuk az útvonalunk, de a hajó motorja nem elég erős, hogy keresztülvágja magát a jégen. Az utolsó állomásról evakuálták az embereket, mert a jég erősen sodródott, változott és töredezett…

Hatodik nap. Éjjel egy körül lefeküdtem, a kapitány éppen akkor próbált kitörni a jégből, ami két órán át tartott. Remegett az egész hajó. Három körül kezdett elcsendesedni, végre sikerült elaludnom. Fél órával később valaki rázza a karom, és a nevem mondja. A kanadai professzor ébresztett, hogy állomáson vagyunk, mérhetek, menjek gyorsan. Teljes zombiként kimásztam az ágyból, magamra húztam minden ruhám, és mentem… Négy óra után már végeztünk is, rajtam kívül mindenki ment aludni, nekem csinálni kellett a post-analízist…

Hetedik nap. Reggel 6 körül ébredtem, amikor a kikötőbe érkeztünk Svalbardban. Hú, nagyon megkönnyebbültem, a Lance-nek sikerült egy szénbánya mellett kikötnie… Oslón keresztül késő estére értünk Tromsøba.

- Égerházi Péter -

[related-post post_id="3509288"]

[related-post post_id="3465144"]