2017.08.09. 14:55
Számíthattak Debrecenre a „megégettek”
Debrecen - Említettük már, a tűzi pénztárba befolyt összegekből tudta a városi tanács segíteni a tűzkárosultakat. A kiutalandó természetbeni és pénzügyi segély mértékének megállapításához szükség volt a károk pontos felmérésére. Ezek ismeretében történt aztán a segélyezés.
Debrecen - Említettük már, a tűzi pénztárba befolyt összegekből tudta a városi tanács segíteni a tűzkárosultakat. A kiutalandó természetbeni és pénzügyi segély mértékének megállapításához szükség volt a károk pontos felmérésére. Ezek ismeretében történt aztán a segélyezés.
1778 áprilisában, a Hatvan utcai tűz után a magisztrátus elrendelte a károsultak illetve a károk összeírását. A pénztári naplóhoz csatolt dokumentum minden részletre kiterjedő aprólékossággal készült. Eszerint a következő gazdák szenvedtek károkat. „Amely telken a tűz támadott lakik három gazda sub 98-103. ugymint 1. Szűcs Mihály, ennek az istállója egészen megégett és egy sertés óla. 2. Ugyan ott Ujvárosi Istvánnak kvartélyos istállója, és maga szükségére való istálló, 48 szál fenyő, 16 szál tölgy fa deszkákkal, egy sertés ól, egy tengeri tartó góré, 8 köböl árpa, 3 nagykád, 3 hordó, egy gönczi kaposzta (?) mind meg égtenek, száz allya fövenyt ki vágtak és öszve törték, és ezen kívül a mesterséghez való materiálék is mind meg égtenek. 3. Banczi Mihályné istállójának teteje és szaru fajai öszve égtek, és egy sertés óla.”
Piac, Hatvan, Cegléd
Az 1779-es tűz károsultjai között kiosztott gabona mennyiségéről a naplóhoz csatolt számadás ívek adnak útmutatást. A segélyként kiadott pénzt a kiadások rovatba vezették be. Ebből tudjuk, hogy a Piac utcai égettek számára kiadandó pénzt, 693 rajnai forint 48 krajcárt esküdt Szilágyi Gábor, a Hatvan utcaiak számára kiadandó 149 forint 50 krajcárt esküdt Pándi János vette fel a pénztár adószedőjétől, Szőke Ferenctől. A Cegléd utcai „hóstáton” tűz miatt kárvallottak összesen 331 forint 59 krajcárt kaptak. 24 rajnai forint jutalmat utaltak ki a Péterfia utcán tomboló tűz megfékezésében jeleskedő Hevesi Pálnak.
Az 1802-es nagy tűzvészt követően megindult adakozások végösszege 15 ezer 156 forint 28 krajcárt tett ki. A segélyezés négy ütemben történt. Az első kiosztás 1802. július 31-én, a negyedik 1804 szeptemberében zajlott.
Az iratok között található az a két ív, amely a február 24-i és a szeptember 21-i kiosztáskor készült. Az ívek tartalmazzák a kiosztandó összeget utcánként, valamint az összegeket átvevő esküdtek nyilatkozatát a pénz kézhezvételéről."
A február 24-i íven ezen kívül szerepel az egyes utcák kára és a kapott összeg. Eszerint a legnagyobb veszteséget a Hatvan utca szenvedte el, a kár mértéke 176 ezer 884 rajnai forintot tett ki. A kiutalt és esküdt Nánási Márton által felvett összeg 1141 forint 11 krajcár. A Péterfia utcai kár mértéke 116 ezer 275 forint volt, ezután 750 forint 5 krajcárt vett fel Latzko László esküdt; a Piac utcaiak vesztesége 146 ezer 232 forintra rúgott, a megítélt segélyt, 940 forint 25 krajcárt Fodor Sámuel kezére bízták. A legkisebb kár a Csapó utcát érte. Itt 23 ezer 72 forintban állapították meg a kár mértékét. Kompenzációként 128 forint 11 krajcárt oszthatott ki az utca esküdtje, Katona János.
Szívügyük volt a kassza
Debrecen város tűzrendészeti iratait és tűzpénztári naplóit 1852-ig követhetjük nyomon a levéltárban őrzött iratokból. Munkám során az 1774 és 1812 között keletkezett anyagot sikerült feldolgoznom. A megismert dokumentumokból kirajzolódó kép alapján megállapítható, hogy a város életében meghatározó szerepet töltött be a tűz elleni védekezés. Az incendiaria cassa létrehozása biztosította ugyanis azt a pénzügyi alapot, amelyből szükség esetén segíteni tudta a város tűzkárt szenvedett polgárait. Ugyanakkor arról is tanúskodnak a bejegyzések, hogy Debrecen polgárai számára is fontos volt a pénztár támogatása. Anyagi helyzetüktől függően számosan segítették a kassza működését végrendeletileg pénztárra hagyott összegekkel, természetbeni vagy pénzbeli adományokkal. Ez azonban önmagában nem tudott olyan gazdasági alapot adni, amely elégséges lett volna a segítéshez, ezért szükségessé vált a bevételek növelése, amelyeknek fontos forrását képezték a törvények megszegőire kirótt szigorú pénzbeli büntetések.
A teljes anyag feltárása újabb, jelentős forrásértékkel bíró adatokkal szolgálhat, amelyek ismeretében részletes és árnyalt képet alkothatunk a tűzvészek elleni küzdelem e hősies korszakáról.
- Topor István helytörténész -
[related-post post_id="3499464"]
[related-post post_id="3537401"]