Olvasói levél: "Egy jó anya foggal-körömmel harcol a bajba jutott gyerekéért"

Debrecen - Szeretném megosztani a gondolataimat a szülői felelősségről az alkohol és a drogok kapcsán. Rohanó világban élünk. Többségünk, amire az életének ebbe a szakaszába ér – mondjuk, az 50-es korosztály –, elfásul, belefárad, elválik, vagy küszködik a férj-feleség elhidegüléssel, és ott a munka, az otthon, a gyerekek.

A nagymamám régen azt mondta: „Kis gyerek: kis gond, nagy gyerek: nagy gond.” Ezen mindig mosolyogtam, és persze egy szavát sem hittem, mert naivan azt gondoltam: ugyan már, mi gond lehetne, ha én felelős szülőként, szeretetben, megfontoltan, következetesen nevelem a gyerekemet? De az élet nem ilyen egyszerű, nem fehér és fekete, mert ugye, mennyi minden van ezen kívül. Ráadásul ha a gyereke nem volt „nehéz kamasz”, gondolhatja, hogy jól végezte dolgát, megszülte, nevelgette, irányította, szeretettel tette, akkor hátradőlhet, és várhatja az élete következő szakaszát, vagyis készülhet a nagyszülő státuszra, mert ez az élet sora.

Ha a szülő sorsára hagyja…

Egy dolgot esetleg nem vesz figyelembe, mégpedig azt, hogy a gyermekét érhetik negatív élmények, találkozhat a nem megfelelő társasággal, ne adj’ isten, még befolyásolható is – na, akkor jönnek a gondok.

Megállnék egy pillanatra itt. Törvénybe került az, hogy a gyermek az idős szüleit köteles eltartani. De miért nem ellenőrzik azt, miért nincs semmi következménye annak, ha egy szülő sorsára hagyja a felnőtt, bajba került gyermekét? Hol van a határ, ahol még az orvos, a jog segítené és kötelezné a szülőt, ha felelőtlenül sorsára hagyja az önmagán segíteni már nem tudó, bajba jutott nagykorú gyermeket? Tudom, nincs kényszerelvonó. Minden felnőtt, aki valakinek a gyereke, azt tesz, amit akar az életével.

Megosztok egy történetet.

Adva van egy fiatalember, akinek sajnos csonka családban kellett felnőnie, de az anyja igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, ne szenvedje meg az apanélküliséget. A fiú jó gyerek, szófogadó, megbízható volt. Nem vált viharossá a kamaszkora, nem lázadt, nem csavargott. Az anya kezdett bizalommal tekinteni a jövőre, gondolván, nevelte, szerette, megadott neki mindent. Egyvalamit nem tanított meg neki: hogy ne bízzon meg feltétel nélkül mindenkiben. A fiú rossz társaságba keveredett, buliivóvá vált. Az anyja időről időre szóvá tette ezt, de a fia megnyugtatta, nincs baj, ellenőrzés alatt tartja az italt. Ekkor jött egy nem tervezett baba, aki megszületett. Az események innen tragikus gyorsasággal elindultak a lejtőn. Már nem buliivás, hanem búfelejtő. De a legrosszabb dolog akkor jött, amikor képbe került egy lány, aki fiatal kora ellenére már a gödör alján tartózkodott. Ivott, drogozott, és mindent megtett azért, hogy előteremtse az arra valót. Sajnos, hű társa lett a fiúnak. Nemcsak az jelentett problémát, hogy együtt tudtak inni, hanem az is, hogy amíg a fiúnak néhány sör elég volt, addig a lány 1,5 liter töményt fogyasztott napi szinten. A lány szülei egyszerűen sorsára hagyták, és akár részegen, a legnagyobb hidegben kizárták a lakásból.

Hibaarány: 9/10…

A fiú anyja segítséget kért a megfelelő szakembertől. Akkor szembesült vele, hogy az illető lenézi az ő fáradozását, sőt, a kezébe nyom egy brosúrát, amely pontokba szedi, miben hibázott. Az anya megdöbbenve látja, hogy a 10 pontba szedett szülői hibából 9-et már el is követett, tette ezt szeretetből, segítségnyújtásból. A szakember szerint a lány anyja teszi jól, hogy elzavarja télvíz idején, részegen kilöki az utcára, mert akkor talán, ha nem hal meg, esetleg belátással lesz a lánya arra, hogy miért ne akarjon így élni. Úristen! De mi van akkor, ha a függő felnőtt gyerek nincs már a teste, az alkohol, esetleg drog felett irányítással? Mert az biztos: ha ura lenne a cselekedeteinek, önként, dalolva kérné a segítséget. De a szülő, aki ezt teszi, és meghal a gyereke, hogyan számol el a lelkiismeretével? Ha vallásos, meggyónja?

Miért nincs egy határ a jogban, ha a szakember olyan mértékű függőséget állapít meg, ami már a függő józan ítélőképességeit korlátozza, hogy legalább azok a szülők, akik számára nem mindegy, hogy alkoholmérgezésben vagy drogtúladagolásban meghal a gyerekük, segítséget kérve kaphassanak? Persze biztosan sokak felhördülnek erre, hogy dögöljön meg, ha iszik stb.

A jó anya harcol érte

Egy anya, egy jó anya foggal-körömmel harcol a bajba jutott gyerekéért, és minden jó anya elítéli azokat, akik sorsára hagyják bajba jutott, önerőből talpra állni nem tudó gyermekeiket. Egy jó anya büntetné azt a szülőt, aki sorsára hagyja gyermekét!

Mi a tanulsága a történetnek? Talán annyi, hogy az élet nem egyszerű, gyakran kegyetlen; soha nem lehetünk biztosak felelős szülőként, megadtunk-e mindent a gyermekeinknek ahhoz, hogy erős, felelősségteljes felnőttekké váljanak.

- Ferge Beáta, Debrecen -