Szabó Magdás élményeikről meséltek a Csokonai Színház Annái

Debrecen - A Szabó Magda születésének 100. évfordulójára megrendezendő MagdaFeszt kapcsán beszélgettünk Ráckevei Anna színházigazgatóval és színművésszel, valamint Kubik Anna színművésszel.

Mi az első, akár személyes akár olvasmányélményük a debreceni írónővel kapcsolatban?

Ráckevei Anna: Nekem a Tündér Lala, amelyet már egyedül, önállóan olvastam, olyan nyolc-kilenc éves koromban, s amit nagyon szerettem. Olyannyira, hogy a helyi könyvtárba járva ezt a könyvet elfelejtettem visszavinni, s évekig nyomta a lelkemet, hogy nálam maradt a kötet. De, nem tudom, miért, nemcsak a történethez, hanem valahogy magához a könyvhöz is rendkívüli módon ragaszkodtam.

És személyes élménye van Szabó Magdával kapcsolatban?

Ráckevei Anna: Egyszer találkoztam vele életemben, amikor harmadéves koromban eljött a Madách Színházba, a Béla király próbájára, hogy megnézzen bennünket. S akkor, a próba után mondott nekem pár mondatot, amiket azóta is úgy őrizgetek magamban, mint ahogy annak idején a Tündér Lalát őrizgettem. Először csak azt éreztem, hogy belelát a lelkembe, hogy lát engem, és ezt meg is erősítette: higgyem el – közölte –, hogy ő egy boszorkány, s látja, hogy ezen a pályán rám még nagyon sok szép vár. Tehát nagyon lelkesítő volt, erősítette az önbizalmamat, ami akkor, harmadévesen, nekem rengeteget jelentett.

Kubik Anna: Licitálok, mert én mindössze ötéves voltam, amikor egy másik mesekönyv, a Bárány Boldizsár tulajdonosa lettem. Ami azért is volt fontos, mert addig mindent a nővéreimtől örököltem, ezt viszont tényleg én, egyedül én kaptam a keresztanyámtól karácsonyra. Azóta is hurcolom magammal ezt a kötetet költözésről költözésre, már kopott, hiányzik is belőle pár oldal, de nem válok meg tőle, mert annak idején ebből tanultam meg olvasni. S az a szerencse ért, hogy aztán hangoskönyv formájában is elmondhattam ezt a történetet. Ami a személyes élményt illeti, én is egyszer találkoztam vele, a Pesti Magyar Színház Az ajtó-bemutatóján, amiben én akkor nem játszottam, viszont azt a „szerepet” osztották rám, hogy a premierre érkező írónőt kalauzoljam végig a színházon. Persze szóhoz nem nagyon jutottam mellette, de tudta, hogy ki vagyok, látott már előtte, s néhány szerepemet idézte is. Tényleg boszorkány volt, ezt én is megerősíthetem a találkozásunk alapján. S egyébként mostanában olvastam Jókai Anna róla szóló memoárját, ami nagyon érdekes, s azért is ajánlom az olvasóknak, mert a korszak két meghatározó írónőjének rivalizálással teli barátságát leplezi le a könyv, kendőzetlen őszinteséggel.

Debrecenbe szerződve Az ajtó Emerencét, és a Régimódi történet Rickl Máriáját is eljátszhatta. Azaz, az írónő két nagyon erős, nagyon karakán nőiséget képviselő alakját testesítette meg. Ezeknek a nőknek a színpadi megformálása mennyiben árnyalta Szabó Magda művészetéhez fűződő viszonyát?

Kubik Anna: A maga módján mindkettő nagyon különleges, egyáltalán nem általános női kép, két egymástól nagyon elütő, de erőteljes nőalak. S színésznőként boldog lehetek, hogy két egymás utáni estén is játszhatom ezeket az óriási szerepeket most a MagdaFeszten is. A maga módján mindkettő elvarázsolt engem: Rickl Mária már akkor elbűvölt, amikor a regényben olvastam, s a színpadi változata is nagyon tetszik, Emerenc pedig különösen varázsos személyiség. Mindkettővel hatalmas dráma történik, hatalmas változáson mennek át, ami úgy gondolom, a női sorshoz nagyon is hozzátartozik. Rickl Máriát megformálva törekvésem volt, hogy érzékeltessem: ez a nő nem olyannak született, ahogy a színdarabban látjuk, hanem vidám, boldog fiatal lány volt valaha, volt érzéke a költészethez, ám mire találkozunk vele, már gyűlöli a verseket, kemény, s rideg. Mert volt egy pont az életében – ahogy Emerencnek is –, amikor bezárkózott, megváltozott, másmilyen ember lett belőle. Rickl Máriánál ez a pont az volt, amikor a családja védelmében el kellett kezdenie talpra állni, szinte férfiként átvennie az irányítást, mert ha ezt nem teszi meg, megszűnt volna a családja létezni. Emerencnek pedig a gyerekkorában átélt krízisek okozzák a „sprődségét”, s nagyon fontosnak érzem, hogy csak az tudja kimondani ezt a mondatot: „az a jó, ha az ember sose szeret senkit”, aki valaha nagyon szeretett. Ám amit átélt, ikertestvérei elvesztését, édesanyja kútba ugrását csak úgy tudta „feldolgozni”, hogy bezárkózott, s többé nem nyitotta ki a szívét. Egyedül Szabó Magdát fogadta bizalmába, akiben szintén csalódnia kellett. Ennek a barátkozási kísérletnek a történetét látjuk a színpadon Az ajtóban. Tehát mindkét nő olyan, mintha egy görög sorstragédia részese lenne, az pedig óriási megtiszteltetés, hogy nem máshol mint Debrecenben játszhatom el őket.

[related-post post_id="3640327"]

Az ön számára mit adott az a fajta Emerenc- és Rickl Mária-megformálás, amit Kubik Annától lát a színpadon?

Ráckevei Anna: Azért nagyon érdekes ez, mert a Régimódi történetbe annak idején párszor Újhelyi Kinga helyére be kellett ugorjak. S úgy hat rám Anna a színpadon, hogy nagyon-nagyon vágyok a partnere lenni, akár mindkét darabban.

Tehát akkor Az ajtóba is szívesen beugrana mellé?

Ráckevei Anna: Nagyon szívesen, arról már nem is beszélve, hogy nézőként milyen csodálatos hatással van az emberre a játéka.

A jubileumi évfordulóra szervezett fesztiválon mintha a két fent említett Szabó Magda-adaptáción túl is elsősorban az emancipált, határozott, akár idejekorán öntudatra ébredt nőalakokkal találkozhatna a néző. Gondolok itt a George Sand életét feldolgozó Ha álom az élet című gyönyörű produkcióra, vagy az E-Mancik Társulat közelgő előadására. Mivel tudom, hogy a terv az, hogy a MadgaFeszt folytatódni fog a következő évadokban is, kérdezem, hogy ezt a fajta nőiséget mennyiben szeretnék árnyalni, oldani másfajta női karakterek bemutatásával, mondjuk, a jövő évi rendezvényen? Vannak-e már erre vonatkozó tervek?

Ráckevei Anna: Ha Szabó Magdához nyúlunk, nem nagyon találkozhatunk másfajta női karakterrel. Egyébként pedig nyilván nagyon erős nőknek kellett lenniük azoknak – akár ha Sand­ig visszatekintünk –, akik egyszer csak láthatóvá tudtak válni, át tudták törni azt a társadalmi küszöböt, ami fölé addig a férfiak nem engedték őket. Ahogyan ez változik, úgy változhat a látható női karakterek, női sorsok, női alkotók energiája is. Tehát, ha visszük tovább ezt a fesztivált, biztosan fogunk találni másfajta energiájú nőkkel foglalkozó darabokat is.

Kubik Anna: Ugyanakkor a mostani fesztiválon látható nőalakok – akár szerzők, akár hősök – nagyon előrelátóak voltak, hiszen előrevetítették azt, amit a mostani társadalmukban tapasztalunk: hogy sokszor a nőknek kell a sarkukra állniuk, s átvenniük a férfiak szerepét is. Miközben mi Annával nagyon szeretünk nők lenni, szeretünk olyan nőket megformálni, akik az élet minden területén szeretnének nők maradni.

Ráckevei Anna: Erről az jut eszembe, hogy akkor járna mindenki jól, ha a nők ugyan erőteljesen jelen lennének a társadalmi szerepekben, de azokkal a női energiákkal, azokkal a kiegyenlítő technikákkal, amikre csak ők képesek. Ha nem a férfiasság felé mennénk el egy adott megoldandó helyzetben, hanem a nőiségünket erősítve tudnánk helyt állni egy-egy kialakult szituációban.

[related-post post_id="3639185"]

Ezt azért is kérdezem, mert ha a Csokonai Színház 2017/18-as évadának további előadásaira tekintünk, a férfi szerzők tollából előadandó klasszikus darabok, Csehov Három nővére vagy Örkény Macskajátéka, amelyben épp önök ketten fogják alakítani a lánytestvéreket, mintha már árnyaltabban nyúlnának a női lélekhez. Ezek az előadások részei lehetnek esetleg egy következő fesztiválnak, vagy – a Nemzetközi Magdaléna-projekthez kapcsolódva – elsősorban női alkotók darabjai kerülhetnek itt elő?

Ráckevei Anna: Számunkra e fesztivál kapcsán mindenképpen az az izgalmas, hogy olyan írókat, rendezőket találjunk, akik a maguk nőiségét tudják megfogalmazni a színpadon. Az alkotás maga mint a női energia kibontakozásának különleges tere foglalkoztat bennünket a MagdaFeszt esetében.

Viszont picit kötném az ebet a karóhoz olyan értelemben, hogy a születendő Örkény-előadás több szempontból is jutalomjátéknak tűnhet a pályájukon: egyfelől, úgy tudom, hogy nem sokat játszottak még együtt színpadon, másfelől, két egymásnak teljesen ellentmondó női karaktert fognak megjeleníteni a két nővért megtestesítve. Illetve, az is érdekelne, hogy volt-e már közük színművészként ehhez a darabhoz?

Ráckevei Anna: Valóban, a Tudós nőkben és a Rozsdatemetőben játszottunk együtt, ami nagyon kevés. Így mindenképp nagy öröm, hogy most együtt játszhatjuk ezt a klasszikust. Úgy, hogy nekem még soha nem volt szerencsém ehhez az Örkény-darabhoz, szemben Annával.

Kubik Anna: Igen, én már egy kétszemélyes variációban játszottam Berényi Gábor rendezésében Csernus Mariannal a Macskajátékot, Drága Gizám! címmel. Ebben a verzióban mindenki én voltam, aki nem Orbánné: Giza, Egérke, Paula, satöbbi, s Mariann volt Orbánné. Most is én leszek Giza, Anna pedig Orbánné, ami itt adta magát, hiszen a hajunk színe ezt meghatározza: Orbánné barna hajú, Giza pedig szőke. De amiatt se bánom, hogy most sem Orbánnét alakítom, mert a rengeteg kemény, „fekete” karakter megformálása után jólesik ennek az ellenpólusát eljátszani.

Visszatérve a fesztiválhoz: a rendezvénysorozat már idén is összművészeti jelleget ölt, hiszen álló- és mozgóképinstalláció, táncelőadás és koncert is a részét képezi. A fesztiválnak, ha jól tudom, a jövőben is megmaradna a különböző művészeti ágakat egyszerre láttató mivolta. A továbbiakban tervezik-e más debreceni kulturális központokkal az együttműködést?

Ráckevei Anna: Határozottan van ilyen tervünk. Nyilván adódik a Modem és a Kölcsey bevonása mellett a Kodály Filharmonikusoké. Azért is, mert az ősznek ebben az időszakában nincs túl sok kulturális esemény a városban.

S így ki lehetne egy olyan struktúrát alakítani, amelyben tavasszal lenne a Deszka, ami csak a színházról szól, és ősszel egy nyitottabb, más művészeti ágakat is bevonó őszi fesztivál.

Ráckevei Anna: Így van, annál is inkább, mert a Deszka a kortárs előadásaival szűkebb nézőréteget vonz, elsősorban a szakma érdeklődésére tarthat számot, ez az őszi fesztivál pedig szélesebb nézőréteg számára is elérhető programsorozatot kínál.

- Gyürky Katalin -