Határtalan találkozások a Józsai Közösségi Házban

Debrecen-Józsa - A mai napig sok asszony hordja hétköznap is a Székre jellemző népviseletet.

A Józsai Közösségi Ház olyan nyitott közművelődési intézmény, ahol a helyi értékeket bemutatják, megmutatják a helyieknek és a hozzájuk érkező látogatóknak. Intézményük látogatói maguk is kitekintenek szélesebb környezetükre, a környező régiókra, illetve a határainkon túli magyar közösségek életébe. Így történt, hogy a Kultúrházak éjjel-nappal programsorozathoz kapcsolódva mutatták be Szék település szellemiségét, kultúráját, szokásait, népművészetét a józsaiaknak, a debrecenieknek, a helyszínre érkező érdeklődőnek, családoknak, hagyományőrző közösségeknek.

Viselet és tánc

Pénteken Oláh Tibor fotókiállításával indult a program, majd táncház következett a Széki Hagyományőrző Szalmakalap Néptánc Együttes közreműködéséve, amit a széki Pali Marci és bandája kísért. Szombaton is varrottasok, gyönyörű hímzések, viseletek és festett használati tárgyak, valamint népviseletbe öltözött táncosok, zenészek várták az érdeklődőket a kétnapos széki napon. Dr. Varga Sándor tánckutató, egyetemi adjunktus (Szegedi Tudományegyetem) magáról a településről és a széki táncról tartott előadást, miközben az eseményre érkezett iskolások helyi motívumokat festettek falapocskákra.

Fotók: Magánarchívum

Szék a legjelentősebb magyar néprajzi központ a Mezőségben, az ott élő emberek igen büszkék magyarságukra, hagyományaikra melyet a mai napig megőriztek. A település összetartó ereje példaértékű. A mai napig sok asszony hordja hétköznap is a falura jellemző szép, elegáns népviseletét: piros-fekete mintás rakott szoknyát, szűk barna bőrmellényt és fekete vagy fehér kendőt. Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményében is megemlékezik a csütörtök és vasárnap délután - akkor kimenős - a kolozsvári (ott dolgoztak,) utcákon táncoló széki lányokat.

A széki hímzés túlnyomóan egyszínű, elsősorban piros pamutfonallal hímezik. Ahogyan Józsán is láthattuk, sőt, ki is próbálhattuk, a viszonylag vékony alapanyag és a vastag hímzőfonal miatt a szabadrajzú munkákat rámára feszítve varrják. Maga a hímzés négyszeres piros gyapjúfonallal készült, csupa száröltéssel kellett haladni, szabályosan.

Széki táncot Filep Sándortól és Filep Klárától tanulhattak a megjelentek, ugyanis mindkét napon folyt a mulatság késő estig.

BB