A böszörményi csillagász bízik benne, hogy nem vagyunk egyedül

A csillagászat tudománya mit tett hozzá az emberiség fejlődéséhez? – kérdezte a Hajdú-bihari Napló Rózsa Ferenc amatőr csillagászt, aki egy projekt keretében exobolygók után kutat. – Szinte minden fejlődés alaptudományokból következik, mint a csillagászat és az űrkutatás. Az űrkutatásnak köszönhetjük például, hogy mobiltelefont tarthatunk a kezünkben. Enélkül a számítógép sem fejlődött volna, s bár a mi kutatásaink nem annyira segítik az alkalmazott dolgokat, úgy a világszemléletet igen. Ha például alacsonyabb szintű életet fedeznénk fel, az jelentősen, gyökeresen megváltoztatná a világképünket – válaszolta Rózsa Ferenc, akit csillagász körökben Rózsikának hívnak.

Az égbolt iránti rajongás gyermekként kezdődött

Kilenc éve, amikor Hajdúböszörményben letelepedett, a csillagászat kedvelőjeként utánanézett, van-e hasonló egyesület a városban.

– Kiderült, hogy volt itt egy csoport, s akkor újraindítottuk, ami nagyon jól sikerült. Ez lett az egyik legjobban működő csoportja az MCSE-nek – fogalmazott. Igazán szerény, pedig nemrég jött haza Chiléből, ahol a Magyar Automatikus Távcsőhálózat-Déli félteke (HATSouth) projekt keretében a hálózat legújabb távvezérelt teleszkópját állították fel. Ehhez picit vissza kell mennünk az időben, s megérteni, az amatőrmozgalom miként segítheti a professzionális csillagászatot: hasonló érdeklődésű (közös motiváció, érdeklődés az ég iránt), de egymást kiegészítő emberek amikor egymásra találnak, abból komoly felfedezés következhet.

Bolygóvadászok

– 11 évesen kezdtem érdeklődni a téma iránt, gyerekkorom óta foglalkozom táv­csőépítéssel, Kulin György segédletével. Azóta gyakorlatilag töretlenül megmaradt ez a szerelem. Vácon éltem, majd 9 éve jöttem Hajdúböszörménybe, mert megismertem a páromat. 12 éve vagyok egy olyan csapat tagja, amely más naprendszereknek a bolygóit, úgynevezett exobolygókat kutat, ennek keretén belül jártam be Namíbiát, Chilét, Ausztráliát. Igazán sikeres a projekt, már több, mint 100 exobolygót fedeztünk fel – mesélte.

Ezt a programot az a Bakos Gáspár jegyzi, akinek nevét jól ismerik a magyar amatőrök. Észlelői pályafutása még a ’90-es évek elején kezdődött, megszállott mély­ég-észlelőként vált ismertté. Már egyetemi hallgatóként kidolgozta – legalábbis fejben – az exobolygó-kereső programját, amiért 2013-ban Magyar Örökség díjat kapott. Jelenleg a Princeton Egyetem asztrofizika professzora.

– A Földön úgy van kiépítve ez a távcsőhálózat, hogy valamelyiknek mindig legyen sötét ege. Én amolyan mindenes vagyok, a felmerülő problémákat kell elhárítanom és kitalálnom rá a megoldásokat. Például amikor a Szavannán vagyunk, lakott területtől több száz méterre, és nem lehet beugrani egy tízes csavarért a boltba, technikusként, optikusként dolgozom a csapatban. Nem vág a szakmámba, amatőrként tanultam és nagy megtiszteltetés, hogy elismerik a munkámat és számítanak rám – fogalmazott „Rózsika”.

A részleges holdfogyatkozást kémlelő távcsövet is ő építette, hiszen gyerekkora óta foglalkozik távcsőépítéssel. Mindig egyre nagyobbakat készítettem, aztán már másoknak is. Ez egy lencsés távcső – mutatta –, jól hordozható, jó képalkotása van, ideális bemutatási célra . Mint mondta, mindig szívesen válaszol az érdeklődőknek, akik valószínűleg még azt tanulták, hogy a Jupiternek 10 holdja van. Ma már nevük sincs, annyi van belőlük, mert a tudomány fejlődésével „kinyílt” a világegyetem. Földi halandó szinte nem is tudja követni ezt a fejlődést – tette hozzá.

A most az sok százezer év

– Jelenleg épül Chilében a világ legnagyobb optikai táv­csöve, aminek az átmérője 26 méter. Tehát valami gigantikus mértékben fejlődik a technika és az informatika is.

„A mi korosztályunk, de a következő generáció szinte biztos, hogy korszakváltó dolgokat fog megélni.”

– A világegyetemben a mostot soha nem úgy kell értelmezni, hogy néhány óra, év vagy néhány száz év. Ezek tíz-százezer éves távolságok – utalt arra, hogy az exobolygók felfedezése szinte még új keletű. – Az exobolygók nagyon régen kialakultak már, csak most vettük őket észre. Úgynevezett fedéses módszerrel. Napfogyatkozásokat nézünk, amikor a bolygó a csillag és közöttünk elvonul, akkor egy nagyon pici fénycsökkenés tapasztalható. Nem magát a bolygót fogjuk látni, hanem a bolygó miatti fénycsökkenést. Ezt úgy tudnám szemléltetni, hogy a debreceni Nagytemplom tetejére kiteszünk 10 ezer teamécsest, meggyújtjuk, és innen nézzük távcsővel az összes fényét, majd abból a tízezerből egyet elfújnak, és nekünk ezt a nagyon pici fénycsökkenést kell detektálni. Ha ez megismétlődik, ciklikusan, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy sötét valami kering a csillaga körül. Ezek után ezt be kell bizonyítani, megerősíttetni, és akkor bejelenthetjük, hogy újabb exobolygót fedeztek fel.

Barak Beáta