Fricskák

Tizennyolc éves kora ellenére úgy izgulta végig a vemhességét, mintha saját gyermekvárásáról lett volna szó. Nem ment rendben a dolog. A kölykök közül kettő halva született, s a három élő is szánandóan fejletlen volt. Inkább látszottak békáknak, mint kiskutyáknak. Attól kezdve éjszakánként többször felébredt, és rárakta a piciket anyjuk emlőjére. Minden más eltörpült a túlélésük fontossága mellett.

A szóbeli felvételi is. Az azt megelőző estén elpusztult a kicsik között is legkisebb. Órákig siratta, semmi nem érdekelte a gyászon kívül. Nem akart elmenni a felvételire sem. A szülők mindezt mély hallgatással vették tudomásul, csendben jöttek-mentek a lakásban. Reggel apja – talán hogy ne kelljen állást foglalnia – menekülőre fogta: korán autóba ült, a telekre ment; holott a problémáktól való visszahúzódás tőle szinte soha nem volt tapasztalható. Utólag magukban azt gondolták, ez is azoknak a sorsfordító pillanatoknak egyike volt, amikor mindannyian érezték, okosabb nem kapálózni, úgy nem nyel el az örvény.

A délelőtt azzal telt, hogy anyja szelíden terelte a felsőoktatás felé. Előbb rábeszélte, hogy öltözzön fel. Aztán hogy sétáljanak el az egyetem épületéig. Menjenek be, nézzék meg, melyik teremben lenne a felvételi, kik várnak még. Kérdezzék meg, mikor kerülne sorra. Ezzel a szakaszolós rábeszélőtechnikával – amivel valószínűleg a népmese kismalacának gyanakvását is elaltatta volna – végül elérte nála, hogy a világ más, kutyakölykökön kívüli dolgai iránti közöny redukálódjon: bement a felvételire, tételt húzott, beszélt, és még az eredményre is hajlandónak mutatkozott várni. Ami egész jónak bizonyult, de még napokba telt, mire a végső pontszám kialakult.

Addigra súlyos mandulagyulladást kapott, magas láza lett, nyirokcsomói diónyira dagadtak nyakában – anyja rettegve várta a kórházban az orvosok diagnózisát –, és a fájdalomtól nem bírt nyelni.

Reggel rontott be hozzá a család a hírrel, hogy felvették. Óvatosan bólintott, és a fal felé fordult. Fatalista lett. Ha valamit kiérdemeltünk, megkapjuk, akármennyire is ellenállunk.