Zsiga bácsit a kertészkedés, a jó levegő élteti

A korához képest kifejezetten jó fizikai és szellemi állapotnak örvendő urat ebből az alkalomból Pappné Bakó Mariann, a debreceni polgármesteri hivatal szociális osztályának csoportvezetője és Siposné Hüse Judit, az osztály munkatársa köszöntötte fel. A vendégek Papp László debreceni polgármester üdvözletét és az Orbán Viktor miniszterelnöktől érkezett emléklapot is átadták az ünnepeltnek.

„Vérében” a föld szeretete

Lakatos Zsigmond elmondta: egy évszázaddal ezelőtt a román határ közelében, Bojt községben, földművescsaládba született. Két lánytestvérével együtt nevelkedett. Az akkoriban kötelező 6 osztályt helyben végezte el, majd ő is mezőgazdasággal foglalkozott. – Akkoriban volt 16-18 hold földünk, amiből bőségesen megéltünk – magyarázta.

Saját családot Gáborjánban alapított. A II. világháborúban katonáskodott, de szerencséjére nem sérült meg komolyan, és fogságba sem került. Sok kaland után, civil ruhában ért haza. Két fia és két lánya született. A fiúk ipari iskolákat, a lányok gimnáziumot végeztek.

Nem akart a tsz-be lépni

A ’60-as években minden földművelőt igyekeztek a termelő szövetkezetbe beterelni, ő azonban a végsőkig ellenállt, nem hagyta, hogy elvegyék a vagyonát. – Sikerült megúszni. Mivel kaptam egy olyan papírt, hogy tsz-pártoló vagyok, azzal elmehettem munkát vállalni Pestre. 6 évig ingáztam a munkásvonattal. Dolgoztam az építőiparban, aztán kertészetben. Végül Debrecenbe költöztünk, ahol a Biogal Gyógyszergyárban helyezkedtem el. Ott 15 évet dolgoztam a fermentálóban, onnan mentem nyugdíjba 1980-ban – vallott életéről.

Aztán kiderült, a tagosítás idején méhészkedésbe kezdett, mellyel nagyjából 15 évig foglalkozott. A csúcs­időszakban 63 méhcsaládot tudott a magáénak, melyeket Debrecen környékén szállított is. – Minden évben elég jól pergettem. Volt olyan esztendő, amikor 5 mázsa mézet állítottam elő, amit a berettyóújfalui kórháznak adtam el. A méhészkedés akkor ért véget, amikor a szomszéd községben vetett lucernát olyan méreggel permetezték le, amelytől az én méheim elpusztultak – emlékezett szomorúan.

Húsleves, töltött káposzta

Nyugdíjas napjainak nagy részét manapság saját kiskertjének művelése tölti ki. – Mindig szerettem kertészkedni.

Mindenfélét termelek, például paprikát, paradicsomot, pár gyümölcsfám is van – fejtette ki. Ás és permetez, a palántákat idén a saját építésű üvegházában nevelte fel. A termést ő és gyermekei, illetve azok családjai fogyasztják el.

Magáról úgy tartja, hogy mindenevő, de nagyon szereti a tyúkhúslevest és a töltött káposztát, melyeket rendszeresen meg is főz magának. Más ételek elkészítése sem fog ki rajta.

Nézi a tévét, újságokat olvas, így tisztában van azzal mik a hírek, mi történik körülötte és a világban. Politizálni is szokott.

Zsiga bácsin a mai kor technikája sem fog ki. Van mobiltelefonja, amelyet ügyesen kezel, mindig magával visz, elsősorban azzal tartja a kapcsolatot hozzátartozóival.

„Nem vagyok még öregember!”

Családjában többen is hosszú életűek voltak. Az egyik lánytestvére 98, a másik 95 évesen hunyt el idén. Felesége 91 évet élt.

– Nem vagyok még öregember – jelentette ki végül, amikor az került szóba, miként kell élni ahhoz, hogy elérjük a 100 éves kort. Úgy vélte, a legfontosabb a természet szeretete, sokat kell kint lenni a szabadban, a jó levegőn.

Orosz Csaba