„Az első napokat viseltem igazán nehezen”

Több ország, köztük Magyarország is óvintézkedéseket vezetett be, melyek alapjaiban változtatták meg a napi rutint. Korlátozások léptek érvénybe Németországban is, melyek az ott élő magyarokat egyaránt érintik. A jelenlegi helyzetről faggattuk Szladek Petrát, egy debreceni születésű lányt, aki jó pár éve él és dolgozik a bajor tartomány egyik legnagyobb városában.

Világjárvány, majd bolti roham

- Azt hiszem, mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy a jelenlegi pandémia nagyon hirtelen törte derékba a mindennapokat. Nürnberg egyik kertvárosi részében élek, ahol azt tapasztaltam, hogy pár nap elteltével már a gyógyszertárak is jócskán lekorlátozták az egyszerre kiszolgálható személyek számát, a legtöbb orvosi rendelő pedig – legyen szó háziorvosi vagy szakrendelésről – csak akkor fogadott pácienseket, ha előtte telefonon egyeztettek a beteggel és úgy vélték, az ellátása nem tűr halasztást – osztotta meg velünk tapasztalatait Petra.

Akárcsak itthon a járvány kitörésének első napjaiban, úgy fogytak el Németországban is egyes termékek a boltok polcairól rövid időn belül. – A WC-papír egy szempillantás alatt hiánycikké vált. Jóllehet érdekesen hangzik majd egyesek számára, azonban egy bizonyos elmélet szerint a WC-papír magát a higiéniát szimbolizálja, ezért is történt, hogy a legtöbben őrületes mennyiségű tekercset raktároztak be otthonaikba – folytatta beszámolóját Petra.

Távol a víztől

A hétköznapok eddigi tevékenységei, melyek itthon és külföldön egyaránt annyira természetessé váltak, jócskán megnyírbálódtak az elmúlt időszakban. – Itt először az oktatási intézményeket, majd rövidesen az uszodákat, konditermeket, más sportlétesítményeket, végül az összes éttermet és szórakoztatóipari egységet is azonnali hatállyal bezáratták. Az első napokat viseltem igazán nehezen – árulta el Petra. – Annak idején a DVSE csapatát erősítettem otthon, itt a főállásom mellett pedig vízilabda edzőként tevékenykedtem a városi csapatnál, emellett úszom is, valamint hetente többször járok konditerembe. Eszméletlenül hiányzik minden, viszont arra is rájöttem, hogy ez az időszak tökéletes a szellemi és fizikai regenerációm számára.

„Megpróbálom a legjobbat kihozni a kényszerű otthonlét okozta helyzetből.”

Ismét sokat olvasok, amit az elmúlt pár évben sajnos nem tettem, mert folyton zsúfoltak voltak a napjaim. Elkezdtem dánul tanulni, szinte minden nap tornázok otthon, esténként pedig egy forró tea társaságában klasszikus filmeket nézek.

Petra a víz szerelmese, munkája is szorosan kapcsolódik hozzá, a jelenlegi helyzet azonban őt is ugyanúgy rosszul érinti, mint sok más munkavállalót. – A főállásom szakterülete a búvárkodás, amit sajnos nem sokan fognak űzni az elkövetkezendő hónapokban. Szerencsére a német állam idejében felkészült egy hasonló vírus okozta járvány kitörésére, egy egészen korrekt gazdasági stratégiával állt elő, amit itt Kurzarbeitergeldnek hívnak, és azért jött létre, hogy a legtöbb munkavállaló ne veszítse el az állását. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy az alkalmazottak munkaidejét lerövidíthetik 20 százalékra, de akár az alá is, mivel rengeteg cégnél csökken a munkamennyiség, tehát bércsökkentésre is számítani kell. A német állam azonban a nettó fizetésünk fennmaradó vagy hiányzó részéből kifizet 60, illetve 67 százalékot attól függően, hogy van-e legalább egy gyermek a családban – mesélte Petra. – Szerintem ez egy jó megoldás a véget nem érő munkanélküliség kitörésének elkerülésére. Milliók tarthatják meg az állásukat, és őszintén szólva a kevesebb jobb mint a semmi.

Bármikor ellenőrizhetnek

Azt is megtudtuk, hogy az országban április 1-jétől egészen október 31-ig életbe lépett egy rendelet, melynek értelmében az albérletben lévők szerződését nem mondhatják fel abban az esetben, ha az alany fizetésképtelenné válik. – Ez nagyon jól jön most, mivel nemcsak rengeteg külföldi, de sok német is albérletben él, köztük a legtöbb családos – tette hozzá Petra.

A tömegközlekedést is mélyen érinti a helyzet, legyen szó repülő-, vonat-, vagy buszjáratokól, de említhetjük az autósokat is. Sokan már nem tudtak hazajutni, még a szeretteikhez sem. – A legtöbb európai ország lezárta határait, ami többek között az édesanyámat is érintette, aki Magyarországon él. Március 8-án látogatott el hozzám, de március 12-én már utolért minket a baj. Két hétig maradt volna, sok közös programot szerveztünk, még el is utaztunk volna egy hétvégére, ehelyett lakásban telt a közösen eltöltött időnk nagy része. A szabadban gyakran sétáltunk, de nem szívesen engedtem, hogy elkísérjen boltba, vagy bárhová, ahol idegen emberekkel érintkezhet, természetesen féltettem őt – osztotta meg velünk Petra. – Három hét múltán szerencsére haza tudott jutni, azonban szigorú karantén várt rá, ami még mindig tart, mégis úgy gondoljuk, az együtt töltött idő mindig felbecsülhetetlen, illetve nincs fontosabb az egészségünknél. Ami nagyon rossz ebben a helyzetben, hogy édesapám és az öcsém mindössze 25 kilométerre laknak innen, mégsem tudok átmenni hozzájuk, bármikor ellenőrizhet a rendőrség, akár az utcán is megkérdezhetik, merre tartasz. Szigorúan betartatják az intézkedéseket, úgy tudom, jelenleg a családi látogatások sem engedélyezettek.

A rendeletek sokszor keménynek tűnhetnek és kényelmetlenségekkel járhatnak, mindez azonban a mi egészségünket szolgálja. – Fontos, hogy mindenki komolyan vegye a jelenlegi krízist, és vigyázzon a saját és embertársai egészségére. Legyen ez az időszak tanulólecke, és ne a saját igényeinket helyezzük minden és mindenki más elé, mert ha az egészségünk a tét, senki nem akarja elveszíteni a játszmát – zárta gondolatait Petra.

Birtók Benjámin