„Mintha a legapróbb virágtól az állatokig mindenki boldog lenne”

A pergetéses emlékek mára már megszépültek. Együtt voltunk, sátorban aludtunk, míg kisebbek voltunk a testvéremmel, a Wartburg csomagtartójában. A szabadban főtt a gulyásleves vagy a töltött káposzta, míg dolgoztunk. Ha mi, gyerekek meguntuk a munkát és nyafogtunk, apu csak annyit mondott: „Kezdd elölről!” Kitartásra tanított minket. Mikor nagyobbak lettünk megértettük, hogy amit itt keresünk, abból válhatnak valóra vágyaink – mondta a Naplónak Szász Mária, a Mézkuckó ügyvezetője, aki beleszületett a méhészet mesés világába.

Ő és bátyja már gyermekként hamar önállóságot tanultak, hiszen szüleik sokat dolgoztak. Édesanyjuk a sütőiparnál péktanulóként kezdte, innen is ment nyugdíjba már üzemvezetőként. Édesapjuk több helyen is dolgozott, mígnem főállású méhész lett. Az ezzel járó teendőket egyedül látta el a pergetést kivéve: az mindig családi alapon működött, a szállításban pedig főleg Mária bátyja segítette. – A testvéremnek a számítógép volt a mindene, nekem a sport, és Handball Spezial teremcipőre vágytam. Korán megtanultuk a munka értelmét, értékét. Sajnos, ma már minden a termelékenységről, hatékonyságról szól, mindent üzemi formára próbálnak átállítani. Gyermekkori vágyaink végül valóra váltak: a testvérem gazdasági szakember lett, én pedig sportoló – emlékezett vissza Mária.

Valódi varázslat

Miután befejezte a kereskedelmi iskolát, útja a sport világába vezetett, azonban sérülése miatt ettől el kellett szakadnia. De hogyan lesz egy kislányból ügyvezető?

– Mintha a Jóisten is azt akarta volna lehetőségekkel és bátorításokkal, hogy a vállalkozásom létrejöjjön. A szüleim voltak az ötletgazdák, 2004 augusztusában pedig megnyitottunk. A vállalkozásunk legnagyobb kihívásának azt tekintem, hogy szinte egy személyben kell mindenhez érteni: termelés, csomagolás, értékesítés, marketing, logisztika, pénzügy – idézte fel. S szerényen hozzátette, közel sem ért ennyi mindenhez, hiszen szülei, testvére, barátai és könyvelője sokat segítenek.

Alázata azonban csak arra enged következtetni, van még egy ember, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre s nem is működhetne: ő maga.

S mi a méhészet varázsa?

„Az alkotás. Ahogy a méhek zsongnak, sokasodnak, építkeznek, híznak a keretek. Öröm látni az élet fejlődését. Ahogy nyílik tavasszal a természet, és mindenki tudja a helyét. Fejlődik, szépül minden. Mintha a legapróbb virágtól az állatokig mindenki boldog lenne. Aztán a termés az üvegbe kerül, majd szépen sorba a polcokra. És újabb erőt ad a vevőink elégedett visszajelzése is”

– fejtette ki.

A méhész titka

Idillikus kép az, amire igyekeznek koncentrálni, belőle erőt meríteni. – Mindig változik világunk, és nem vagyok benne biztos, hogy most jó irányba: kártevők, vegyszerek, klíma. Alkalmazkodnunk kell a körülményeinkhez, és akinek ez jobban sikerül, az lesz jó méhész. Lesznek ­rossz döntéseink és kudarcaink, nekünk azonban tudnunk kell felállni, változtatni és menni tovább. Lesz, aki közben feladja, így valószínűleg kevesebben leszünk, de aki a méheket igazán szereti, az kitart. Ez egyébként minden hivatásra igaz. A méhek jövője pedig ugyan aggasztó, hinnünk kell a gondviselésben – mondta.

Nem munka, hivatás

Reggelente iskolába viszi kislányát, ezt követően a boltba, a méhekhez vagy a vásárba megy. – Szerencsésnek érzem magam, mert egész életemben olyan „munkám” volt, amit igazán szerettem csinálni. Persze mindenhol vannak hullámvölgyek, de nekem sosem nyűg bemenni dolgozni – vallott a mindennapokról.

Amellett, hogy hivatásában megtalálta önmagát, persze akadnak még örömök és célok élete egyéb területén is. Például szeretne hetente háromszor eljutni futni, ami még ritkán sikerül, azonban a helyzet javulni látszik, hiszen kislánya is elkíséri, így pedig könnyebb. Máriának a párja is rengeteget segít, óriási támaszt jelent számára, az igazi kikapcsolódást pedig az jelenti, ha a családjaikkal lehetnek szabadidejükben. – Már egy igazi nagycsaládos, strandolós napnak is örülök, de ha pár napra eljutunk valahova, az a legszuperebb. A fiatalkori barátaimmal hosszú évek óta összetartunk. Amikor csajos bulit rendezünk, akkor egy picit megint húszévesnek érzem magam, de mikor családosan jövünk össze, az is szenzációs, és nagy kincs, hogy tudom, mindig számíthatunk egymásra – mondta végül.

Laszkács Denise