Nem csak a szívben élnek az elmúlt életek

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a mondás. A minap egy kedves és lélekben erős idős hölggyel volt szerencsém beszélgetni, aki több ezer tulipánt „dédelget” saját háza udvarán. Csak hogy Fazekasné Deák Juliannáról nem csak a virágai árulkodnak, akinek szerencséje volt hozzá, az tudja: a 72 éves asszonynak a szíve szeretettel van tele. Ahogy ő fogalmazott:

„nagyon kanyargós életem volt, nem így képzeltem el az idős koromat”

–, és mindezek ellenére nap mint nap dolgozni jár, folyamatosan úton van. Rengeteg mindent megélt, mégis azt vallja: az otthonról hozott bölcsesség és a dac, ami átsegítette a legnehezebb pillanatokon.

Orvosi egyetem, közgazdaságtan, műszaki főiskola, sokak számára ezek csak álmok maradnak, azonban Julika néni mindegyikbe „belekóstolhatott”. Érettségi után nem vették fel az orvosira, viszont a következő évben már az egyetem kapuin belül tudhatta magát, azonban hamar rájött, ez nem az ő területe. Ezután megtapasztalhatta, milyen, ha pénzt keres, és azt magára költheti. Ezt azonban, az ő szavával élve „nagyon mezítlábasnak érezte”. Közgazdasági kiegészítő tagozaton végzett, és könyvelésen dolgozott, majd elvégezte a műszaki főiskolát, a rendszerváltásig a kivitelező építőiparban dolgozott. Az élete minden pillanatában tevékeny volt, ma pedig egy balmazújvárosi nyomtatványbolt vezetője, otthonában pedig „igazi” kertész.

Virágzó virágok

A fiatalok életét élő hölgy mindig is imádta a virágokat, elmondása szerint genetikailag hozta magával, mivel a szülei is ugyanúgy rajongtak a növényekért, ahogyan ő maga. – Édesanyám mindig mondta: „Olyan nincs, fiam, hogy ne legyen…!” Amióta az eszemet tudom, állandóan volt saját növényem, gyermekként kis gyógyszeresüvegekbe szedtem kamillát és egyéb virágokat, amiket a konyhaablakba téve csodáltam. Amikor elköltöztem otthonról, elhoztam hazulról egy vödör földet és a virágjaimat. Apai nagymamám 1962-ben halt meg, még tőle kunyeráltam gyermekkoromban harangvirágot, a mai napig terem a kertemben belőle. Minden évben virágzik, elszórja magvait, majd újranyílik, de féltem nagyon, éppen ezért, amikor virágzik megszedem a magját, ha véletlenül tavasszal nem találok a kertben, akkor már vetem is el a magvakat. Így őrzöm a családot, mindenkitől van valamiféle növénymag itthon (ezt a családi hagyományt saját gyermekei is vitték tovább), az egyiktől orgona, a másiktól hortenzia, így nem csak a szívemben élnek – avatott be élete legmeghatározóbb pillanataiba.

Egy újabb esély

Addig, amíg nem „ismertem” meg Julika nénit, nem tudtam, mit jelent az igazi virágszeretet. Számára minden egyes kis hagyma kincs, ha véletlenül a kétágú kis kapájával kiránt egy tulipánhagymát, akkor sem dobja el, kiviszi az árokpartra, és ott ülteti el: ad neki új esélyt, hogy élhessen. – Valójában magam sem tudom, hogy lett ennyi tulipán, otthonról is hoztunk, néhai férjem barátja anno felajánlotta – amikor építkezés folyt náluk –, hogy nagyon szép tulipánhagymáik vannak, ha szeretnénk, akkor hozhatunk, én pedig úgy voltam vele: mi bajunk lehet tőle? – tette fel a költői kérdést.

Julika néni kertjében nem nemesített, hanem mezítlábas tulipánokban gyönyörködhetünk, ami régen volt a házaknál, zöme piros és sárga. – Folyamatosan gondozom a kertet, engem úgy tanítottak:

„Kislányom, ha egy fát kivágunk, kettőt kell ültetni a helyére.”

– A mai napig így járok el. Nagyon egyszerű, de éppen ugyanennyire bölcs emberek voltak a szüleim, rengeteg mindent tanultam tőlük, mindig mondták:

„Ha baj történik, mindig legyen annyi erőd, hogy talpra állj, és mindig legyen benned tartás.”

– Amikor a férjem meghalt, nagyon sokat segítettek, volt két gyönyörű gyermekem, akik miatt nem omolhattam össze, bennük találtam „menedéket”, ma pedig már sajnos csak a természetben – fűzte hozzá. – Sokan megkérdezik – 32 éve eltemettem a férjemet, 6 éve a fiamat, lassan 3 éve a lányomat –, hogyan lehet ezt lábon vinni, és mosolyogni is tudni néha. Elgondolkodom, majd nincs más válasz: elég keservesen. Mint mondtam az elején, nem így képzeltem el az idős koromat, ezért is dolgozok még a mai napig, hogy el tudjam terelni a gondolataimat, itthon „kapirgálom” a kertet, ablakot takarítok, függönyt mosok, mindent megcsinálok, hogy estére elfáradjak, és tudjak pihenni – osztotta meg a Naplóval gondolatait.

Nagy Emese

Kapcsolódó cikkek:

Gyógyító feladatot kapott a Teremtőtől

Szemük előtt épült fel a falujuk