A tanár tudja legjobban, mire van szüksége az osztálynak

A Debreceni Egyetem egykori tanárszakos hallgatója, Kovács Sándor jelenleg a Centria főiskola pedagógusa Kokkolában. A magyar szakember a Napló megkeresésére a finn rendszer sajátosságairól és a kintlétről is beszélt.

Cserediákként kezdett

Kovács Sándor a Debreceni Egyetemen angol–finn szakos tanárként végzett 2010-ben. Az itt töltött időszak alatt Erasmus-ösztöndíjjal megfordult Joensuuban, Finnország keleti régiójában, majd az államvizsgája után véglegesen áttette székhelyét a karéliai központba. – Kezdetben átmeneti munkákat vállaltam, éttermekben dolgoztam, majd 2013-ban megkaptam első tanári állásomat egy – lakhelyemtől kétszáz kilométerre fekvő – kisvárosban, Kuhmo­ban. A felső tagozaton tanítottam angolt két évig, a 7-9. osztályos diákoknak. Innen 2016 őszén kerültem jelenlegi munkaadómhoz, a Centria főiskolához, ahol szaknyelvi kommunikációt tanítok különféle területekről érkező hallgatóknak. Nővérektől kezdve a zenepedagógusokon át egészen a programozó informatikusokig szinte minden szektorból tanulnak nálam diákok.

A tanár dönt

Arra a kérdésre, hogy mitől vált világhírűvé a finn oktatás, a fiatal szakember a következő választ adta.

– Elsősorban a tanári autonómiát emelném ki, illetve a bürokrácia hiányát. Nagyon kevés dolgot írnak elő nekünk központilag. A finnek abban hisznek, hogy a tanár tudja leginkább megítélni, mire van szüksége az osztályának. Ő dönt, mit és hogyan tanítson a növendékeknek. Papírmunkával gyakorlatilag alig kell foglalkozzak, így azt az időt hasznosan, az óráim fejlesztésére tudom fordítani. Ehhez kapcsolódik szorosan egy újabb, nagyszerű húzás a helyi oktatók részéről: nincsenek előírt, központi vizsgák. Bár az egész életen át tartó tanulásban hisznek, rengeteg, különféle hobbival találkozik az ember, hiszen a szabadidő megléte is nagy hangsúlyt kap. Az oktatás minősége miatt pedig a gyerekeket versenyekre és különórákra járatni sem divatos – mondta Kovács Sándor. A skandináv ország oktatási statisztikáinak hátterében alapos, szervezett pedagógusi csoportok állnak, emelte ki a főiskolai tanár. – Érkezésemkor a legmeglepőbb az volt, hogy példátlanul nagy hangsúlyt fektetnek a – különféle szakemberekből álló – támogatói hálózatok biztosítására, melyek a gyerekek fejlődését hivatottak szolgálni. Pszichológusok, gyógy- és fejlesztőpedagógusok, illetve szociális munkások és egyéb fejlesztési szakemberek szoros együttműködésével üzemel minden oktatási intézmény.

„A legfőbb cél, hogy boldog és kiegyensúlyozott felnőttek kerüljenek ki a rendszerből. Ehhez természetesen jó adalékanyag a közvetlen környezetünk hozzáállása is”

– fogalmazott Kovács Sándor.

– Bár sok magyarnak nehéz megszokni, de én a nyugalmat értékelem legjobban ebben az országban. Itt nem rohan senki, van idő mindenre. Az olyan városokban, mint Kokkola pedig a természet közelsége az, ami pluszt jelenthet. Nem vagyok nagy túrázó, de mint minden finn-nek, nekem is van egy saját szaunám, és szívesen töltöm az időmet a szabadban.

Nem gond a távoktatás

A koronavírus miatt Finnországban is kijárási tilalmat vezettek be, az iskolában töltött időt pedig ott is átvette a távoktatás. – Nálunk is megállt az élet a járvány miatt, a tanítás terén azonban ez nem jelentett nagy fejtörést. Az általam vezetett öt kurzusból kettőt eleve online tartottam, a maradék három pedig gyors kozmetikázással szintén digitális platformokon lesz elérhető a félévben. Mivel Magyarországhoz képest három és félszer nagyobb terület jut fele annyi emberre, így az online oktatásra folyamatos igény van, vírushelyzettől függetlenül. Jól mintázza a finnek kríziskezelését, hogy égető problémaként az egyik középiskola igazgatója a Twitteren kérte meg a diákok apukáit, amikor óra közben elsuhannak a kamera mögött, vegyenek fel egy nadrágot – mesélte nevetve a magyar tanár.

Péter Szabolcs