Új helyzeteket teremt a járvány a gyermekek láthatásánál is

A törvény szerint a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak megszegésének minősül, ha a kapcsolattartásra jogosult, vagy kötelezett fél neki felróható okból a határozatban foglaltak szerint nem tesz eleget a kapcsolattartási kötelezettségének, vagy nem gyakorolja a kapcsolattartási jogát, továbbá akkor, ha a határozatban megállapított határidőn belül nem pótolja az elmaradt kapcsolattartást.

Dr. Moldoványi Gabriella a Napló érdeklődésére rámutatott:

abban az esetben is törvényt szegnek a felek, ha a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozzák, vagy egyéb módon meghiúsítják a gyermekkel való zavartalan kapcsolattartást.

– A fenti esetekben – vagyis, ha a gondozó szülő akadályozta vagy korlátozta a végrehajtható határozaton alapuló kapcsolattartási jog gyakorlását – a bíróság azt fogja vizsgálni, hogy a gondozó szülő magatartása felróható volt-e.

– Ez azt jelenti, megvizsgálják, hogy a gondozó szülő úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az általában elvárhatóság egy zsinórmérték, vagyis a gyakorlat fogja a jogalkalmazás során kialakítani. Mivel „friss” problémával állunk szemben, még bírósági gyakorlata nincs, így nem tudhatjuk, hogy mi az, ami a gyermek/gyermekek érdekében elvárhatónak számít – ismertette a szakember.

Járványügyi intézkedések

A jogász hozzátette: figyelemmel kell lenni egy olyan problémára is, hogyha a gondozó szülő szigorúan követi a szabályokat, de a külön élő szülő nem tartja be a járvány­ügyi intézkedéseket és a kapcsolattartási jog gyakorlása veszélyeztetheti a gyerek, illetve a szűk környezetének egészségét, aminek védelme felülírhatja a kapcsolattartás biztosításának kötelezettségét. Nyilván ezen probléma megítélése is a bíróság feladata lesz. – Vagyis a kapcsolattartási jog gyakorlása csakis olyan esetben kizárt, ha a gyermek/gyermekek átadásának, elhelyezésének helye járványügyi intézkedés hatálya alá tartozik, amely objektív akadályt jelent.

Illetve szubjektív megítélés szerint, ha a kapcsolattartásra jogosult nem tartja be a járvány­ügyi intézkedéseket. Ilyen esetekben a kapcsolattartás egészen addig elmarad, amíg a járványügyi veszélyhelyzet el nem hárul, és amíg a gyermek/gyermekek átadása és elhelyezése biztonságossá nem válik, vagy a kapcsolattartásra jogosult nem alkalmazkodik a kialakult helyzethez. Természetesen a probléma megszűnését követően az elmaradt kapcsolattartás pótlásának van helye a jogszabályban rögzített 6 hónapon belül – tudhattuk meg.

Kapcsolattartásra jogosultság

– Nem hagyhatunk figyelmen kívül egy olyan speciális helyzetet sem, amikor bármelyik fél vagy a gyermekek, illetve a közös háztartásban élők légúti megbetegedésben szenvednek, bár igazoltan nem „koronavírus-megbetegedéssel” állunk szemben, és az érintettek nincsenek „karanténban”.

Ilyen esetekben a kapcsolattartás lebonyolítása kizárólag a kapcsolattartásra jogosult és kötelezett „józan belátására” van bízva. Ennek nyilvánvaló előfeltétele, hogy a felek képesek legyenek a gyermek/gyermekek, valamint a környezetük és nem utolsó sorban a saját érdekeikre is figyelemmel a kapcsolattartás lebonyolításáról, vagy annak elmaradásáról dönteni. Ezekben az esetekben fokozott figyelemmel kell lenni a veszélyeztetett korosztályra azokban a helyzetekben, ahol bármelyik fél a nagyszülőkkel él együtt, vagy esetleg krónikus beteggel élnek egy háztartásban! – hívta fel a figyelmet végezetül.

Alternatív megoldások alkalmazása

Dr. Moldoványi Gabriella rámutatott arra is, hogy amennyiben a kapcsolattartásra jogosult a kialakult helyzet miatt nem tud, vagy nem akar a kapcsolattartási jogával élni, abban az esetben mindenképpen indokolt a személyes kapcsolattartás helyett alternatív megoldások alkalmazása vagy bevezetése.

„Sok esetben már megállapították a telefonon, skype-on, messengeren, viberen történő kapcsolattartás szabályozását. Ezek az alternatívák kiegészítő megoldásként már széles körben elterjedtek a kommunikációs csatornák bővülésére tekintettel.”

Ha az érintett felek között ilyen konkrét hatósági szabályozás nem történt, akkor kimondottan indokolt megállapodni az alternatív kommunikációs formák alkalmazásában. Nyilván ez újabb problémát vethet fel, ha a felek a szükséges technikai eszközökkel nem rendelkeznek. Bonyolult, és az adott helyzetet konkrétan ismerve állapítható meg, hogy kinek lehet a kötelezettsége a technikai feltételek megteremtése. Úgy gondolom, hogy a kialakult helyzetre és azon tényre tekintettel, hogy a gyermek/gyermekek érdekében történik, indokolt lehet a közös teherviselés a szükséges eszközök (telefon, tablet, laptop stb.) beszerzése során – mondta a jogász.

Nagy Emese