Siralmas mélységről írtak az utókornak a diktátum elszenvedői

Pontosan tudhatják a csökmőiek, mit éreztek elődeik a trianoni döntés után, mert leírták nekik egy levélben. A falu Nagyváradtól mindössze 60 kilométerre található, tehát nem csoda, ha a helyiek az országhatár átrajzolása után kétségbeejtőnek érezték a helyzetüket. Ennek írásos nyomára a 2011-es templomfelújítás során megtalált időkapszulában bukkant az akkori lelkész házaspár, Kiss István és felesége, illetve az akkori polgármester, Varga József.

Szó szerint idézzük

A számos más értékes irat, újság, pénzérme között a gyönyörű betűkkel lejegyzett, kézzel írott levél volt az, aminek az elején a csökmői elődök adtak számot állapotukról. Az 1927. július 24-én kelt levelet a többi megtalált irattal másolatban őrzik a helyi református egyház parókiáján. Trianon 100. évfordulója alkalmából Szabó Gyula, Csökmő jelenlegi lelkésze mutatta meg a becses levelet, amely így kezdődik:

„Élő halandók! Kedves Utódaink! A siralmas mélységből kiáltunk hozzátok, hisszük, hogy már boldogabb nemzedékhez! A siralmas mélységben érezzük nemzeti létünket, a Triánoni béke által megcsonkított határok között és szintén úgy a megtépázott lelki és erkölcsi élet terén, a négy évig (1914-1918) tartott szörnyen öldöklő világháború gyászos következménye gyanánt. Erről sokat olvashattok itten és ottan a történelmek lapjairól. Gazdasági határok korlátolva, sőt jórészt elzárva, a nélkül is sok érték elpusztítva és elrabolva, megyeileg és közjogilag Bihar országból (a 17-ből csak 8 járás megmaradva, ebből egész 3), kedves központunktól Nagyváradtól elszakítva, mindezekhez a reánk nézve terméketlen 1926-dik esztendő véve – milyen talán sohasem volt (holott sem gabona nem termett, sem pedig az ezt némileg pótló tengeri) – és éppen most érkezett el ideje annak, hogy toronytetőnket ujból bádogoztassuk. Erről óhajtunk jelenteni!”

Természetesen a levél még folytatódik, taglalva a torony felújítását, de a lényeg most azon van, hogy ebben a pár sorban is mennyire kitűnik az a fájdalom, amit még 7 évvel a trianoni döntés után is éreztek Csökmő lakosai. Az 1927-es felújítással kapcsolatos beszámoló után a levél azzal, a mindenki által jól ismert rigmussal zárul, ami szintén a hatalmas veszteségről árulkodik, amit országunk megcsonkítása miatt éreztek az akkor élők.

„Kedves Utódaink! Jelszavunk lett e siralmas honi helyzetünkben, hogy Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. Ezért mint hőn óhajunk beteljesedéséért imádkozunk. Imádkozunk, de tudjuk, hogy dolgoznunk is kell érette, éppen úgy, mint majd néktek, kedves Utódaink, a drága haza megtartása és felvirágoztatásáért.”

B. Kiss Andrea

Borítókép: Szabó Gyula református lelkész kezében az elődök által írt, 1927-es levél másolatával