A meseterápia csodája: a történetekkel az emberek is fejlődnek

A mesék terápiás hatásával sok szakember foglalkozik hazánkban egyéni és csoportos szinten, gyermekek és felnőttek körében egyaránt. Asztalos-Nagy Erika pszichológus nem csak otthon, két gyermekével kalandozik a mesék világában, munkája közben is alkalmazza a történeteket pácienseinél.

„Annak idején a mesék felnőtteknek szóló tartalmak voltak, de ezt a viszonyt a természettől való elfordulás és a világ rendje szerinti törvényszerűségek figyelmen kívül hagyása megváltoztatta, legtöbb esetben ma már a gyermekszoba ad kizárólag színhelyet ennek.”

– Professzionális és civilizált kultúra lettünk, elfeledkeztünk azokról az ősi törvényekről, amiket a természet rendje megmutat nekünk. Napjainkban nem kerülnek előtérbe a közösségi élmények, kibontakozott az individuális szint, ennek következtében az egyénre redukálódott a meseirodalom is. A történeteknek az a lényege, hogy általuk közösen éljük meg az indulást, úton levést, küzdelmet, és élvezzük a megérdemelt jutalmat. Régen tudták ezt az emberek, hiszen idősek s fiatalok közösen csináltak szinte mindent, együtt építkeztek, fontak, vadásztak, arattak, ünnepeltek, együtt búcsúztak el a közösség öreg tagjaitól. Mára a generációk eltávolodtak egymástól, és az önmegvalósítás került előtérbe – részletezte a Naplónak Asztalos-Nagy Erika. Mint mondta, a mese kiindulópontjában mindig valami hiány van, ennek felismerése után indul el a mese szereplője, hogy változás következzen be, és új egyensúly jöhessen létre. Az emberek életében is megtörténik mindez, ez az alapja a mesék terápiás jelleggel való alkalmazásának.

Nézés helyett mondás

– A mese forgatókönyvét akkor alakítjuk ki magunkban, ha olvassuk, mondjuk azt. Ekkor olyan képet készítünk, ami számunkra nem félelmetes, és elfogadható. Ha nézzük a vetített, elénk tárult képi világot, akkor dramaturg, rendező vagy grafikus munkáját látjuk, amit nehezebb befogadni s feldolgozni – mondta a szakember. Hozzátette: lélektani szempontból összeköttetésben áll, hogy a mese egyénenként hogyan jelenik meg (belső) kép formájában.

– Ha a gyógyító kapcsolatban a meséket hívom segítségül, akkor sosem kerül fókuszba az értelmezés, a mesei motívum magyarázata. Nem kezdjük el a szimbólumokat kibontani, mert nem az a lényeg, én mit látok segítőként, hanem hogy a pácienssel közösen vagyunk úton, és hogy neki mit üzen az az adott tartalom, amivel dolgozik.

„A mese egyszerre eltávolít, hiszen a főszereplőn keresztül ismerjük meg a történetet, ugyanakkor mégis közelebb hoz saját magunkhoz, hisz rólunk szól, minden szereplője mi magunk is vagyunk. Azonosulunk események, cselekedetek, döntések sorával.”

Bölcsőtől a sírig

– Születés, halál, párválasztás, félelem, boldogságkeresés, megküzdés, szülő-gyerek kapcsolat, testvérkonfliktus, féltékenység, a változáshoz való alkalmazkodás, öregedés egyaránt megjelenik a történetekben. Összességében minden, ami egy ember életét végigkíséri. Egy mese ezek alapján mindenkihez szól, és mindenkinek mást jelent, mindenkit az a szimbólum ragad magával, ami érintheti őt a valóságban.

„A mai kor emberének az egyik legnagyobb kihívása, hogy a különböző szubkultúrák és a média azt üzeni: bárki bármilyen lehet. Ez a mértéktelen szabadság viszont egyszerre gúzsba is köt, hiszen kérdésessé válik a cél és az önmegvalósítás egyéni és egyedi útja is: ha minden lehetek, mi legyek?”

A mese nem enged ekkora szabadságot, szigorú s határt szab. Ettől lesz biztonságos, nem tudsz eltévedni benne, hisz eltérhetsz az utadtól, de annak súlyos következményei vannak. Megmutatja, ha eltévedtél, vállald a következményeket, hozd helyre a hibákat, hisz minden jóvá tehető, sőt jó tett helyébe jót várj – ismertette a pszichológus.

Egyre inkább nyitottak

Manapság egyre népszerűbbek az alternatív gyógymódok, előtérbe került a befelé fordulás, a saját fókusz megtalálása, a lelki életünkre való odafigyelés. Egyre többen érdeklődnek az ősi motívumokra épülő meseterápia iránt is, a személyes élmények pedig közelebb hozzák az embereket a történetekhez.

– Azokban a családokban viszont, ahol nincs hagyománya a meseolvasásnak, nehezebben hat ez a módszer.

„Fontos tudnunk azt is, hogy a mese érzelmi intelligenciát, kreativitást és fantáziát fejleszt, megalapozza az olvasóvá nevelést, segíti a helyes önértékelés elsajátítását.”

– Manapság egyre több didaktikus és tematikus könyv jelenik meg kortárs szerzőktől, mesekönyvíróktól, akik célzottan, terápiás jelleggel írnak meséket, egyebek mellett dackorszakra, szorongáskezelésre – ismertette Asztalos-Nagy Erika, hozzátéve: ez is jelzi nekünk azt, hogy a mesének még mindig van helye és ereje.

Bucsi Bernadett Ildikó