Fennállásának 70. születésnapját ünnepli a Debreceni Szakképzési Centrum Vegyipari Technikuma

– Debrecenben jött létre az ország hatodik vegyipari technikuma, ez igen hamar nagyon sikeres lett. Három osztállyal indult először, akkor még a fiúkat és lányokat külön osztályba sorolták be, azóta ez már nem így van. Az elején nem lehetett készen kapni korszerű oktatási eszközöket, az alapítók igyekeztek beszerezni, amit lehetett, de nagyon sok esetben saját maguk gyártották az eszközöket – elevenítette fel a kezdeteket Szabó Zoltán, aki 1993 óta tanít az iskolában, 2006 óta pedig az intézmény vezetője. Mint mondta, hamar nagy híre lett az iskolának; eleinte nem volt felvételi, de amikor már felvételiztetni kellett, voltak olyan évek, amikor négyszeres túljelentkezés volt.

Megbízható szakmai tudás

A Vegyipari életében 1970 körül kezdődtek el azok az átalakulások, amikor már három-négy évente valami új program jelentkezett, a technikum megszűnt, szakközépiskola lett belőle, majd szakmunkáscélú képzést folytattak. Különböző időelosztásban valósultak meg a képzések; megkezdődött az, ami szinte a mai napig tart: a folyamatos fejlődés miatt nem tart túl sokáig egy program.

– A kezdeti nagy sikerek után azért észrevehetővé vált, hogy az ágazatok egy kicsit visszaestek. Az iskola ezt úgy élte meg, hogy más szakmák felé is nyitott, megjelent itt a nyomdaipar, az erősáramú elektrotechnika, volt egészségügy és környezetvédelem szakmacsoport is, sőt volt klasszikus gimnáziumi képzés. Végül a vegyipar és a vegyészet maradt talpon, hiszen ez adja az iskola hírét. A vegyészetet csiszolgatjuk úgy, hogy a kor kihívásainak eleget teszünk, a modern szakmai képzés mellett az idegen nyelvi képzést is nagyon hangsúlyosan képviseljük itt – mondta Szabó Zoltán. A Vegyipariban ma már két tannyelvű képzés is folyik, angol és német nyelven.

Képekben és írásokban

A képzés a kezdetek óta ugyanabban az épületben zajlik, a Burgundia és a Csapó utca sarkán. Az 1912-ben felhúzott épület eredetileg is a szakképzést szolgálta: ipari leányiskola volt. 1950-ben átalakították, ekkor lett belőle Vegyipari Technikum, azóta az épület folyamatosan gyarapodik. 1972-ben adták át az új szárnyat, a hozzáépítés révén többek között tornateremmel, kisüzemi laborral bővült az épület. A Vegyipari több egykori tanulója visszatért oktatni az alma materébe, de kerültek ki az intézmény falai közül tanszékvezetők, intézet­igazgatók, cégvezetők, egyetemi rektor, államtitkár.

– Akik végeznek, azok viszik tovább a Vegyipari értékeit, a megbízható szakmai tudást. Amire külön büszkék vagyunk, hogy a tanítványaink egy jelentős része szakirányban tanul tovább. Az egész országban mi vagyunk a legnagyobbak, a budapesti Vegyipariban is csak két párhuzamos vegyészosztály van, nálunk öt. Az okát nehéz megfejteni, bizonyára a remek oktatói testületben rejtőzik – vallja az igazgató. A 70. évfordulóra Pocsai Sándor, az iskola egykori tanulója, jelenlegi oktatója kiállítást rendezett be, amely 1950-től egészen napjainkig mutatja be az iskolát.

– Különböző fotókkal, korábbi riportokkal, kiadványokkal és egykori műszerekkel próbáltuk reprezentálni az iskola 70 éves történetét. A kiállítás nem statikus, bármikor bővíthető. Az építkezésről és a kezdeti laborberendezkedésről, tanulókról vannak korabeli fotóink, már nyugdíjas tanáraink iskolatörténeti leírásait is kihelyeztük – mutatta be a kiállítást Pocsai Sándor. A vitrinek mögött láthatunk többek között egy nem éppen mai exszikkátort, a ’60-as évekből bélyegzőt, továbbhaladva különböző címereket, hiszen ahogy a képzések változtak, úgy az iskolának számos neve volt. Pocsai Sándor rámutatott, az iskolában színes diák­élet folyik, ő maga is diákok, tanárok és zenészek bevonásával évente ad koncertet.

Kiss Dóra