Relatív érték

Osztályzatok, pontok, eredmények százalékok. Ezek a fogalmak minden félévi és év végi bizonyítványosztás időszakában megdobogtatják a gyerekek, a szülők és a pedagógusok szívét egyaránt. A legkisebbek jutalmat remélnek, elmarasztalástól tartanak, szüleik büszkélkednek vagy felkészülnek az aktuális hegyi beszédre, míg a tanárok az előző hónapok munkájának tükreként tekintenek az eredményekre.

Ez a félév azonban másként zárult, mint az eddigiek: a szelepként szolgáló szüreti mulatság, kirándulás és az edzések nem segíthették a gyerekek és a pedagógusok munkáját, sőt: meglehet, hogy az első osztályosok szülei még nem is találkoztak egymással a személyes jelenlétű szülői értekezletek hiánya miatt. Felmerülhet a kérdés: mást tükröz­nek ennek a rendhagyó félévnek a tanulmányi eredményei? Kell-e több tolerancia, megértés, a gyerekek magatartásának osztályozásánál? Mennyi terhet jelenthet nekik, hogy a jutalom: a kedvenc sport, a bábszínház vagy a születésnapi buli nélkül kellett teljesíteniük?

Azt tapasztalom, hogy némaságuk nem jelent egyetértést. Nem mondják, mert nem tudják, de nehéz nekik így. A legkisebbek még nem is értek meg arra, hogy önállóan keressék és fogalmazzák meg érzelmeik, hangulataik okát, ezért nem is panaszkodnak. Rugalmasak, alkalmazkodnak csaknem minden körülményhez, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségük még több beszélgetésre, sétára vagy közös játékra. Szülőként fontosnak tartom, hogy azokat az élményeket, melyek most a leglelkiismeretesebb tantestületek igyekezete ellenére nem valósulhatnak meg, igyekezzünk valahogy mi pótolni. Figyelembe kell vennünk a félévi bizonyítvány értékelésekor, hogy a gyerekeknek ezt a félévet az előzőekhez képest kevesebb felszabadultsággal, több fegyelemmel, ugyanakkor változatlan elvárásokkal kellett teljesíteniük.

Szakál Adrienn

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/rugalmassaggal-valaszolt-a-pandemiara-a-debreceni-kinizsi-iskola-4950157/