Elhunyt emberek lelkei kísértenek Debrecenben

Debreceni Új Propaganda című képeslapsorozat létrehozásával indult el 2012-ben egy komplex művészeti projekt, a City-Legends.Com. A „missziós modellprogram” különböző művészeti ágakat – képző-, építő-, valamint a fotóművészet – ölel fel, továbbá tudományterületek – társadalom, történelem, irodalom, jogtudomány – eredményeit építi be. – A küldetés jellemzi a felfogásunkat, hiszen minden környezeti tényező és szemléletmód alakítható, amik által új dolgokat teremthetünk, változásokat indíthatunk el. A fő fókusz eddig leginkább egy területre – Debrecen városára – esett, de a „belső és külső utazások” során más településeket, élményeket, gondolatokat is megörökítünk, valamint alternatív, tematikus sétákon mutatjuk be egyelőre csak Debrecent – osztotta meg a Naplóval Horog Máté és Horogné Szatmári Szandi, a City-Legends.Com csapat tagjai. – A sorozatunk első részében röviden áttekintjük Debrecen és a „sötét oldal” kapcsolatát, valamint gondolatban néhány közeli kísértetjárta helyet mutatunk be – részletezték.

Régi históriák

Debrecen városát többnyire nem szokták összekapcsolni a misztikummal vagy a legendákkal, pedig jelen voltak az egész történelme során. Ezek tovább terjedtek szájhagyomány, szimbólum vagy kutatási terület szintjén is. – Ez mindig is egy „se veled” kapcsolat volt, melyről Jókai írt talán a leglényegretörőbben: „ha a régi időkben Debrecenben járt egy szentember, beengedték ugyan a városba, sőt, hittek is neki, de azért megkérték, hogy ne csináljon semmi csodát, itt erre egyáltalán nincs szükség”. Ezek alapján elmondható, hogy a város és a misztikum kapcsolatát a híres debreceni fanyar humor és egyfajta távolságtartás jellemzi – emelte ki a City-Legends.Com csapata.

– A debreceni és a környékbeli kastélyok – a történelmi építmények – közül sok áll még, egy részük vagy átalakítva, vagy romjaiban. Több épület egykori létezését viszont vagy utcanév, mint a Harstein-kastély Józsán, vagy egy-egy szépirodalmi mű őrzi. Utóbbira talán a legjobb példa Jókai: A debreceni kastély című munkája. Ebben úgy fogalmaz – szintén a rá valló szófordulattal jellemezve a misztikum és Debrecen kapcsolatát –, hogy:

„Tündérek, boszorkányok, mátkaágyban meghalt menyasszonyok tanyája volt az; amiről a vastag nyakú debreceniek csak azért nem akarnak tudni semmit, mert szégyenlik, hogy kálvinista létükre nem bírnak kifogni a lidérceken, boszorkányokon.”

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ha a várostól északra található kastély híre tényleg annyira rémisztő lenne, a Kollégium egy-egy tógátus diákja minden héten vállalkozna arra, hogy gerundiumával, azaz hatalmas fa tűzoltóbotjával kipróbálja a kísértet virtusait – ismertették.

Kísértetek és árnyak

Debrecen mellett, a ma Hajdúböszörményhez tartozó Bodaszőlő feledésbe merült múltjával kapcsolatosan is számos legenda és mese él. Ezen a kis településen ugyanis állt valamikor egy templom és mellette sokak szerint egy vár is. Ezekről az építményekről szól Porcsalmy Gyula: Boda mondája és Galánffy Lajos: A szép Maricza története.

„Az emberek, ha csak tehették, kerülték ezt a helyet. A vár tragikus sorsú lakói halálának évfordulóján az arra járók gyakran látni véltek két fehér árnyat, kísértetet.”

Debrecen egyik legrégebbi és legnagyobb temetőjét, a Cegléd utcai református – más néven Dobozi – temetőt, ahova az akkori neves személyeket is örök nyugalomra helyezték, az 1960-as években felszámolták, s a sírok jelentős részére épült az első debreceni panel lakótelep. – Sok értékes leletet őriz a Déri Múzeum helytörténeti részlege, de rengeteg relikvia „modern kori” sírrablás áldozata lett. Itt a homokozó is rejtegethet koponyát, vagy állhat valaki mellettünk az üres szobában.

„Gyakran tapasztalták, hogy hirtelen hűvös lesz a levegő, az izzók vibrálni kezdenek, magától kikapcsol a TV, vagy éppen leszakadnak a polcok”

– hívták fel a figyelmet, majd hozzátették: Debrecen ősi – van közöttük 700 vagy még több éves – lakói nem nyugszanak.

A város egyik ikonikus kísértetháza volt a Syposs-villa, amelyet az idén bontottak le. Ez a belváros szélén, az egykori Kisállomás mellett állt. A városi legenda úgy tartja, hogy hosszú ideig a tetőtéri szobában éjszakánként gyertya égett, s körablaka mindig tisztára volt mosva, pedig nem is volt feljáró a padlásra.

Vámosi Kira