Cellából a börtönmisszió élére: Boros Lajos szívszorító vallomása

Újrakezdés címmel indult útjára a napokban a Debrecen–Nagytemplomi Református Gyülekezet dicsőítő evangelizációs sorozata. Az első alkalom különös bizonyságtétel jegyében telt: Boros Lajos vallott a közönségnek, s ezáltal az interneten keresztül a nagyvilágnak arról, miként került a Csillag börtönből a Baptista Egyház Börtönmisszió­jának élére. A hatvankét éves férfi szívszorító, mégis szívmelengető vallomása az életének azt a szakaszát tárja fel, mely a fegyház szűkös cellájából galgamácsai otthonába vezette, ahol négy hónapos kislánya és négyéves kisfia várja haza nap mint nap, ahogy fogalmazott: Isten ajándékaiként.

– Arról a kegyelemről szeretnék tanúságot tenni, melyet az ember életében Isten el tud végezni még akkor is, amikor mindenki lemond róla, akkor is, amikor olyan mélységbe került, ahol önmagáról is lemond – kezdte Boros Lajos. Megtudtuk, hogy életének csaknem felét, több mint harminc évet töltött el büntetés-végrehajtási intézményekben. Elmondta, hogy a bűn fiatalkorában került be az életébe, de úgy véli: az ember döntése is kell ahhoz, hogy rossz útra térjen. – A rossz társaság megrontja a jó erkölcsöt – idézett a Szent­írásból a baptista vezető. Leszögezte: nem kibúvót keres, de fiatalon került rossz társaságba. Boros Lajos ebben az időszakban egy olyan férfit tekintett példaképeként, aki maga is börtönviselt volt.

Kicsiben kezdődik minden

– Másokhoz hasonlóan az én életem sem úgy kezdődött, hogy húszéves szabadságvesztést láttam magam előtt. Az ember nem tud mást adni, csak azt, ami belül van – folytatta a bizonyságtévő férfi. Egy testvérét idézve elmondta: az első elszívott cigarettához hasonlóan „kicsiben” érkezik az ember életébe bűn, ez az ő életében aztán rengeteg dohányzáshoz és alkoholizmushoz vezetett, a kábítószeres múltjában pedig a rengeteg tűszúrástól testszerte fájdalmai voltak. – Az egész úgy kezdődött, hogy összevesztem az édesanyámmal, és elhagytam az otthonomat – emlékezett vissza Boros Lajos, aki akkoriban még nem ismerte a tékozló fiú történetét, visszatekintve mégis lát párhuzamot kettejük sorsa között. A férfi már egy betöréssel a háta mögött, üres kézzel tért vissza a szülői házba. – Ahogy mondani szokták: a lejtőn nehéz megállni – jegyezte meg a tanúságtevő, utalva arra a harminc hónapra, melyet tizenhét évesen töltött aztán börtönben, ahogy fogalmazott: ez volt a belépő a bűnözői életébe.

– Több mint harminc évet töltöttem el így a bűneim miatt olyan helyen, amit megérdemeltem – összegzett, majd arról beszélt, hogyan maradhat ép valaki ennyi börtönbüntetés után. – Istennek minden emberi élet számára van egy megoldása, ezért keresi az embert. Én a keresztényeket lelki nyomorékoknak tartottam. Amikor hallottam a kereszt üzenetéről, a gyengeség jeleként fordítottam le. Nem tudtam, hogy nincs annál nagyobb erő, mint a szeretet.

A szeretet: motiváció

A férfi beszélt arról is, hogy a most nyolcvankilenc éves édesanyjának az egész élete ráment fia életmódjára. Az asszony csomagokat és levelet küldött neki minden második héten annak ellenére, hogy az újabb és újabb rablások után magának és fiának is meg­ígérte: innentől leveszi róla a kezét. – Semmi jó nem volt bennem, és nem érdemeltem meg, hogy így álljon hozzám – vallott Boros Lajos, aki szerint édesanyjánál nincs erősebb ember. – Nem tudtam, hogy van-e ennél nagyobb szeretet, mint az ő motivációja, aki még az istentelen létemben is megtartott – hangsúlyozta. A férfi a hatodik büntetését kezdte meg letölteni a szegedi fegyházban, amikor Vácra szállították át.

„Amikor kint voltam, annyi érdekelt, hogy legyen a zsebemben pénz, és mellettem egy nő, amikor felébredek. A jövőben sem hittem, nemhogy a mennyországban”

– emlékezett vissza Boros Lajos, majd a váci emlékeivel folytatta. – Aznap reggel lementem a varrodába, és ott, a dohányzóban hallottam először az evangéliumot. Akkor azt mondtam: nekem ez kell – idézte fel a sorsfordító pillanatot. Ezek után következett az önként vállalt hetedik börtönbüntetés, mely 2003 és 2015 között az egyik legfontosabb szakasz volt az életében, gyakran a rabokkal és az őrökkel is megosztotta az evangéliumi üzenetet.

Boros Lajos most többek között az aszódi javítóintézetben szolgál, ahol nemrég olyan őrrel is találkozott, aki rabkorában figyelte lépteit a börtönben. – Ha egy olyan életet, mint amilyen az enyém volt, az Isten gyökeresen meg tudott változtatni, akkor nincs senki a világon, akit ne tudna, ha az ember akarja ezt. Az, hogy én ma itt arról beszélek, hogy Isten gyermeke vagyok, annak egyetlen oka van: kétezer évvel ezelőtt az Isten fia vállalta a bűneimért a bűnhődést a golgotai kereszten – vallott végül Boros Lajos. A nagytemplomi evangelizációs sorozat első alkalma a gyülekezet közösségi oldalán is megtekinthető.

SZD