Minták a boton, arcok a végeken – megcsodáltuk Fábián Sándor munkáit

Fábián Sándor elmondása szerint még maga sem tudja egyértelműen eldönteni, hogy kedvenc időtöltése után minek titulálja magát. Hiszen, mint mondja, még csak három éve kezdett bele a hosszú és vékony fák ilyetén módon, a munkadarab elkészülte után esztétikai élményt adó megmunkálásába. Aztán ahogy szó szót követ, kiderül, bizony már gyermekkorában is ügyes keze volt a középkorú férfinak. Rajzolásban mindig kitűnt, a fához mindig vonzódott, később pedig arcképeket faragott fába. Majd ahogy fogyott az ideje, úgy hagyott fel ezzel a tevékenységgel. Néhány éve azonban ismét beszerezte, kézbe vette a faragókéseket.

Azt rajzolja, ami neki tetszik

– Valamelyik évben láttam, milyen szépen meg lehet munkálni akár egy botot is, és valahogy kedvet kaptam hozzá. Akkor rendeltem magamnak késeket. Mert a faragáshoz speciális szerszámok kellenek. Most a gravírozáshoz szükséges eszközökkel kacérkodom, azzal is nagyon szép dolgokat lehet csinálni egy bottal. Persze az egy másik műfaj. Mint ahogy az is, hogy úgy húsz évvel ezelőtt portrékat készítettem, 20-30 centiméter átmérőjűeket, de abbamaradt. A botfaragást a fűzfával kezdtem, majd áttértem a mogyorófára, de munkáltam már rózsafát is. Most pedig már ott tartok, hogy fateknőket akarok csinálni, kisebbeket, körülbelül 30-50 centi hosszúságúakat, és annak a hátulját is ki akarom faragni virágmintásra. Az látszódjon, ha felakasztják. Amit eddig készítettem, az általában tetszett az embereknek. De hogy is mondjam, nekem jó érzés az, amikor a kezembe veszek egy fát, és akkor látom, hogy mi alakulhat ki belőle. Eddig körülbelül 30-40 botot faragtam már meg, egy részét elajándékoztam. A végükön lévő arcokat előbb megrajzolom, ugyanígy a mintákat is végig a munkadarabon, csak úgy fejből, amilyen sikerül, ami nekem tetszik, majd kifaragom. Persze előfordul olyan is, hogy elrontom, de az is korrigálható.

„Amire nagyon kell vigyázni, a kezem épsége. Finom kis kések ezek, borotvaélesek.”

Velem is történt már baleset, látszik is a hüvelykujjam mellett, ahogy megszaladt a kés.

Kapcsolatban egy mesterrel

Amikor az alapanyagokról kérdeztük a mestert, egyértelműen a mogyoró mellett állt ki, de a fűzfa, főleg a kacskaringós fűz is kiváló lehet. Elmondta, hogy amit tavaly gyűjtött, azt az idén dolgozza fel, amit az idén szedett össze, azt jövőre fogja megfaragni.

Úgy jó a fa, ha valamilyen mértékben már kiszáradt, de a teljesen száraz már nem jó alapanyag.

Ebben az évben 23 darabot gyűjtött be, ezek általában karvastagságúak. Úgy szereti, ha egyetlen fából faragja meg az eltervezett munkadarabot. Először a vékonyított alsó részt alakítja ki, utána következik a minta megrajzolása, majd a faragás. Hogy mennyi ideig tart egy-egy darab elkészítése? Attól függ, hogy az ember, hogy ér rá. Hányszor kell abbahagyni a munkát. Ha folyamatosan tudná faragni, akkor egy bot elkészítése két-három napot igénybe venne.

– Szeretnék a hobbimban továbbmenni, bekerülni olyan csoportokba, ahol tanulhatok, fejleszthetem fafaragó tudásomat. Ha látnám valakitől, hogy miként lehetne még csinálni, szívesen kipróbálnám. Az interneten keresem a kapcsolatot a fafaragókkal. Arról, hogy milyen szinten művelem a dolgot, nem tudom. Annyi bizonyos, ha valaki leül velem szemben, az arcát fába tudom mintázni. A kézügyességemet a kislányom örökölte, ő Debrecenben kézműves iskolába jár. Onnan egy keramikus művésszel tartom a kapcsolatot. Ő elkérte a telefonszámot, és már megemlítette, hogy ezeket a botokat el kellene vinni bíráltatni, hiszen szépek, jók.

Kovács Zsolt